Gongol(h)atok(?)

Ezekből la kétsorosokból lehet egyszer vers lesz, vagy már lett is, de az sem kizárt, hogy sosem nyúlok hozzájuk.

Sikító éjjel vánszorog a falon,

a csend ritmusára kopog a talpa

Nem félünk, az iszonyat tép,

mert létünk a bizonyíték

Kínoz az éjjel, sötéttel altat,

árnytestet rajzol minden kis zajnak.

Van rá egy vadonatúj elmélet,

hogy miért fájnak úgy az emlékek

Csak despota dráma az egók csatája,

rohanó világunk egyetlen adása.

Itt mindenki annyira bátor,

a semmihez közel a mindentől távol

A lélek nem éhes, már jóllakott,

bár fölötte köröznek holnapok

Repedez az éjjel, szivárog a fény,

lassan szétfolyik az ablak peremén