Gongol(h)atok(?)

versutus•  2020. december 16. 16:25

Gongolatok

Ezekből la kétsorosokból lehet egyszer vers lesz, vagy már lett is, de az sem kizárt, hogy sosem nyúlok hozzájuk.

Sikító éjjel vánszorog a falon,

a csend ritmusára kopog a talpa


Nem félünk, az iszonyat tép,

mert létünk a bizonyíték


Kínoz az éjjel, sötéttel altat,

árnytestet rajzol minden kis zajnak.


Van rá egy vadonatúj elmélet,

hogy miért fájnak úgy az emlékek


Csak despota dráma az egók csatája,

rohanó világunk egyetlen adása.


Itt mindenki annyira bátor,

a semmihez közel a mindentől távol


A lélek nem éhes, már jóllakott,

bár fölötte köröznek holnapok


Repedez az éjjel, szivárog a fény,

lassan szétfolyik az ablak peremén

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom