Szuromi Lajos - Verstan az iskolában

Marie_Marel•  2013. augusztus 16. 13:36

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában (4. rész)

A szabadvers

 

 

Szabadvers-ritmusa van minden olyan versnek, amelyben kötött verselési mértéket nem találunk. A szabadvers fogalma éppen a kötött verselési mértékek hiányát (vagy rendkívüli lazaságát) jelöli.

A szabadversnek igen sok változata van, a próza és vers közötti átmeneti formáktól a csaknem kötött mértékű alakzatokig terjed a skála. A szabadvers minden történel­mi korban létezett, létezik a népköltészetben is, műkölté­szetben is. Lehet (ritkán) strófikus, lehet rímes (gyakor­ta él belső rímmel is, amikor sor belsejében szóvég rímel sorvéggel vagy más soron belüli szavakkal), a sorok szótagszáma lehet kötött, lehet változó, lehetnek a szabad­vers sorai rövidek is, igen hosszúak is. A ritmust irá­nyíthatják mondattani ismétlődések, alakzati ismétlődések (felsorolás, halmozás, kérdés, felkiáltás, kijelentés stb.), gyakoriak a gondolatritmus jelei, főképp az ellentétek vagy a párhuzamok ismétlődései.

Ütemezés, verslábazás, ezek szimultán kapcsolata következetesen nem lehet bennük (hiszen ekkor mértékes ver­sekké minősülnének az alkotások), a ritmus lényegét, a nyelvi-hangzati ismétlődést azonban hordozniuk kell. Kü­lönben prózai szövegekké válnának a versek, megszűnnének versek lenni. Általános iskolában a szabadvers felismerése és  né­hány ritmustényező megnevezése (sorszótagszám-jellemzés, strófikusság, rímek, ellentét, párhuzam, felsorolás, is­métlés, fokozás stb.), mértékes verselési nyomok megfigye­lése elegendő a minimális elemzéshez.

 

de ti virágok, szótlanok, miért vagytok oly erősek,

vérttelenek, a föld idegszálai, az idővel viselősek?

Megszülettek, akár a szerelem, elmúltok, mint a bánat,

együgyüek, sejtelmesek, kelyhei a magánynak...

(Juhász Ferenc: Virágok hatalma)

 

Az eposzi méretű alkotás négy sorát idéztük. A mű vál­tozó szótagszámú, többnyire hosszú sorokat érvényesítő sza­badvers, strófákat nem jelez, e négy sorban azonban párrí­meket mutat. Főképp jambusi-choriambusi lábazást elemezhe­tünk, ütemtagolást is, mindezt azonban nyomokban, a mérté­kes verselési rendszerektől sokkal szabadabban. Valamennyi sor mondattani egész, sűrűn érvényesül ritmikai ismétlő­dést biztosító felsorolás, sorokat ritmikai tagokra bont megszólítás és kérdés, máskor ellentét (születés - elmúlás). Mértékes verselést következetes kötöttséggel nem találunk, prózától különböző valóságos versritmust azonban érzéke­lünk.

 

Kassák Lajos: Őszi vándorlás körbe-körbe, befejezés:

Kérjétek számon életem és megmondom, ki vagyok

unszolás nélkül is arra ballagok, amerre a többiek tartanak

s ahogyan váll váll mellett lépkedek, érzem, az út haza vezet

az én hazámba, ahol hozzám hasonlók foglalnak helyet a tűz körül

éjszaka az igazak álmát alusszák

nappal egy új világ gerendázatát ácsolják

természetük szigorú rendje szerint.

 

Mondattani egész itt minden sor, ezen belül ritmusos belső nyelvi tagolást is jeleznek. A prózai hosszúságú so­rok tág nyelvi szakaszai nyugodt, lépegető ritmikai hatást keltenek. Alliterációk sejlenek elő (t, v a második-har­madik sorban, sugallatos h a negyedikben, sz a záró sorban). A rövidebb három záró sor jambusi lábazás felé fordul, a záró sor pedig szokatlan jambusi szimultán tizenegyes, choriambusi befejezéssel. A szabadversnek ez a mér­tékes befejezése elég gyakori jelenség! (A záró sor üteme­zése: 4/3//4, verslábazása: spondeus-jambus-anapesztus­-choriambus, a szimultán verselés ütemkapcsoló.) Az utolsó előtti két sorban egyszerű sorvégi ragrímet találunk. - A mondandót festő verselési "szigorú rend" jele a befejezés!

 

 

Bóbita tündéri tánca

(Különös verselési bravúr Weöres Sándor A tündér c. versében)

 

1) Bóbita, Bóbita táncol,                    

     -   u u    / -  u u   / -   -                    3/3/2

2) körben az angyalok ülnek,            

      -    u   u / -     u u  / -  -                  3/3/2

3) béka-hadak fuvoláznak,          

     - u    u -  / u u - / u      4/4      

4) sáska-hadak hegedülnek.              

      - u    u  - / u u - / u     4/4

Minden sor nyolc szótagú, a verselés szimultán. Üte­mezés, verslábazás egyidejű, a félrím (xbxb) egyszerű ragrím. Az első két sorban természetes, de ritka három ütemű nyolcast találunk, a második két sorban a nyolcasok megszokottan felezők. A nyolc szótagú sorok általában kétüteműek a szimultán verselésen belül is, a költemény egyik érdekessége tehát a kettő és a háromütemű nyolcasok ke­verése, a magyar költészetben ez szokatlan.

A verslábak az első két sorban daktilusok és sponde­usok, a lejtés ereszkedő. A második két sorban choriambus után anapesztus és csonkaláb következik, a lejtés emelke­dő. Ereszkedő és emelkedő lejtésű sorok egy versen belül ritkán mutatkoznak a magyar költészetben.

Az első két sor egy sornak véve szabályos hexameter. Metszete időmértékesen dierézis, versláb határán áll, itt a harmadik versláb után. A hexametert e metszet itt szabályo­san felezi, ez a két sorba tördelés alapja. A hexame­terrel kapcsolatos verselési játék ritka a magyar költé­szetben.

A második két sor verslábazása is lehet daktilikus, e két sor is lehet dierézisnél bontott hexameter; az el­ső két sor is leírható anapesztikus emelkedő lejtésű lá­bazással, miként a második két sor. A verselési képlet a sorpárokban azonos, különbözik azonban a hangzati verse­lés. Ezt mindkettőben az ütemkapcsolás irányítja, minden ütem egész versláb. Ez teremti meg a két pár küzötti ala­ki azonosság ellenére a hangzati különbséget, a valós, az igazi versmértéket: ereszkedő (daktilusi) és emelkedő (anapesztusi) két szimultán sorpár alkot négysoros stró­fát. A sorvégi rímmel ellátott hexameter-sorpár neve leoninus.. A tündér verselésében tehát szakaszonként két hexa­meteres alakú leoninus felezéssel válik négy sorrá, miköz­ben a hangzati verselés az ütemezés erejét követve két sort emelkedővé, két sort ereszkedővé változtat. A figyel­mes elemzés elé táruló látvány egyúttal a funkcionális verstanra is érzékennyé tehet bennünket: a verselés ténye­zői szinte nyomon követik Bóbita táncának tündéri változa­tait, művészi sokszínűségét. Tánc és természeti zene szim­fonikus összhangját a művészi forma egyik nagy eszköze, a verselés maga is sokszínű harmóniává festi.

Nagy költők alkotásaiban - tudjuk - formai hibákat sem szoktunk keresgélni, találni. Vigyáznunk kell tehát a verselési szabálytalanságokra is, amelyek nem ritkák, de nem is hibák. Legtöbbször valamit nyomatékosít vélük a költő, tartalom és forma összhangjának törvénye szerint.­- Radnóti Miklós Himnusz a békéről című versében jambusi időmértékes és jambusi szimultán tízesek, tizenegyesek al­kotják a strófákat. Harminckét sorból kettő azonban tro­cheusi (második és negyedik sor). Miért? Éppen ezekben a sorokban, az első szakaszban beszél a költő "forgó száza­dokról", a jambusi és a trocheusi sorok váltakoztatása az idő nagy távlatú forgását jelképezi. Akárcsak az ingaóra járását követő hasonló megoldás egy teljes versre jellem­zően Csokonai Vitéz Mihály híres versében Újesztendei gondolatok).

* * *

Az időmértékes versekben a helyesírás olykor eltér a szabályostól. Ez sem "hiba", a szótag időtartama fontos, jogos költői döntés húzódik a háttérben  (Himnusz a béké­ről : könnyüléptü.)

* * *

            A verstani ismeretek pótlásául ajánlhatók a követ­kezők:

periódus = ismétlődő sorkapcsolat (a sornál nagyobb, a strófánál kisebb versegység)

Balassi-strófa (a Katonaének 5. szakaszával bemutat­va) = 9 sor, 3 periódus, szótagszámképlete: 6-6-7-6-6-7­-6-6-7, rímképlete: a-a-b-c-c-b-d-d-b.

stanza = időmértékes sorokból szőtt, rímes, nyolc sorból álló strófa (Himnusz, A XIX. század költői stb.).

szonett = minden 14 sorból álló rímes vers. Eredetileg kötött versforma, 2 x 4 + 2 x 3 sor, tehát négy versszak, általában jambusi időmértékes sorokból, általá­ban ölelkező rímmel a négysoros szakaszokban (abba, bccb), terzina-rímekkel (Dante!) a három soros strófákban (ded, efe)

Marie_Marel•  2013. augusztus 16. 13:35

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában (3. rész)

A szimultán verselés

 

De néha csöndes éjszakán

u     -/ u    -/   u / /- / u  -

5/3

Elálmodozva, egyedül -

u  - / u - /   u //  u /  u   -

5/3

Múlt ifjuság tündér taván

-      -/  u - //-    - / u  -

4/4

Hattyúi képed fölmerül.

-      - /u -  /- // - / u   -

5/3

                                               (Vajda János: Húsz év múlva)

 

            E sorok  szimultán verselésűek, mivel egyidejű verslábazás és ütemezés érvényesül.

A lejtést adó jambusi verslábak körében szabályos helyettesítők találhatók csu­pán (spondeusok, egyszer pedig pirrichius).  Minden sor nyolc szótagú és két ütemű, egyszer felező nyolcassal, há­romszor 5/3 ütemezéssel találkozunk. A hangsúlyos-ütemező és az időmértékes-verslábazó verselés szerkezeti kapcso­lata a szimultán verselés.

                Az idézett sorok jambusi szimultán nyolcasok.

 

Szállj le rám is sátorozva

-         u /-    - //- u /-  u

4/4

Szenderítő nyúgalom;

-       u /- - // -   u / u

4/3

Közbe-közbe szunnyadozva

-      u /  -   u //-       u /-   u

4/4

Csendesedj le kis dalom.

 -       u /-    u //-    u /  u

4/3

 

            Trocheusi szimultán verselésű költemény. Nyolcas és hetes szótagszámú sorok váltogatják egymást (egy ilyen sorpár: periódus). Ha egy költemény verselésére azt mondjuk, hogy szi­multán, akkor bizonyos, hogy a vers sorainak nagyobbik felében a sorokban párhuzamosan működik a következetes verslábazás és az ütemezés. Mivel az időmértékes versek lejtése vagy emelkedő (jambusi), vagy ereszkedő (trocheusi) ezért indokolt a verselés közvetlen megnevezésében már utalni erre.       A Húsz év múlva jambusi szimultán verselésű, a Nyári esti dal trocheusi szimultán verselésű.        A szimultán ver-selésű költeményekben a sorok többsé­gében egyidejűleg működik a verslábazás és az ütemezés, ezért e sorok szimultán (verselésű) sorok. E versekben le­hetnek olyan sorok is, amelyek vagy csak verslábaznak (nem ütemeznek), vagy csak ütemeznek (és nem verslábaznak). A szimultán verselésű költeményekben három verselési rend­szerünk sorváltozatai keveredhetnek (hangsúlyos-ütemező sorok, idő-mértékes sorok, ütemező és verslábazó sorok).

            Vörösmarty Mihály Szózat című költeményében (1836) jambusi szimultán verselés érvényesül. De mindjárt első sora csupán időmértékes sor, tehát nem szimultán sor: Ha­zádnak rendületlenül (jambus-spondeus-jambus-jambus a lá­bazás, de ütemezést hiába keresünk, az 5 szótagú rendület­lenül a kevesebb szótagszámú hazádnak szó után követ­kezik!). - Egy strófa a versből:

Még jőni kell, még jőni fog

        - / u   -  //  -      - / u  -

4/4

Egy jobb kor, mely után

-       -    /   - //  -/     u  -

3/3

Buzgó imádság epedez

-      - / u - /  - // u  u  -

5/3

Százezrek ajakán.

-      - / u //u/ u  -

3/3

            Jambusi felező nyolcas, két jambusi felező hatos, egy 5/3-as jambusi nyolcas alkotja a strófát. A verslábazás ér­dekessége a sorvégi choriambus a harmadik sorban, középső pirrichius a negyedik sorban, régies ejtésű spondeus a má­sodik sorban (melly!). Időmértékes és szimultán verselésű sorok szabad keveredése az egész költemény, a sorok több­sége azonban szimultán, így a költemény egészét szimultán jambusi verselésűnek nevezzük.

            Hasonló a helyzet Kölcsey Ferenc Himnusz című alkotá­sával, de az időmérték itt trocheusi. Az első két versszak:

 

Isten, áldd meg a magyart 

-  u  /  -    u  / -     u   / -

4/3

Jó kedvvel, bőséggel,

-    -   / -   // - / -   u 

3/3

Nyújtsd feléje védő kart,

-            u /- u//-  - / - 

4/3

Ha küzd ellenséggel;

u    -    /  - -  / -   u

Bal sors akit régen tép,

-      - /   -  -// --/-­

4/3

Hozz rá víg esztendőt,

-       - /  -  // -  /-  -

3/3

Megbünhödte már e nép

-       - /  -   u // -   u /-

4/3

A multat s jövendőt!

-    - / -  //  u /-    -

3/3

Őseinket felhozád

-   u /-  - // -u / -

4/3

Kárpát szent bércére,

-      -  /  -  //  - /  - u 

3/3

Általad nyert szép hazát

-  u /-    -  //  -      u / - 

4/3

Bendegúznak vére.

-     u /-    - // -  u 

4/2

S merre zúgnak habjai

 -      u /-     - //  -   u /-

4/3

Tiszának, Dunának,

u    - / - //     u / - u 

3/3

Árpád hős magzatjai 

-      -  /   -      - /  -   u / u 

Felvirágozának.

-    u /-  u /-  u

 

            A trochaizáló verslábazást egy-két jambusi láb la­zítja olykor, inkább a gazdag spondaizálás feltűnő, sor­méretű ez az ötödik és a hatodik sorban. Az ütemezés hol a hetes, hol a hatos szótagú sorokban erősebb, a 4., 15., 16. sorban ütemélményt aligha találunk, ezek verselése időmértékes. Változatos ritmikai hatást keltenek a válto­zatos mértékű-verselésű sorok. Az arányok két szakaszban már élénken mutatkoznak, sorai alapján a Himnusz trocheu­si szimultán verselésű.

            Petőfi Sándor költészetének zöme jambusi vagy tro­cheusi szimultán verselésű, Ady Endre költeményeinek el­söprő többsége jambusi szimultán verselésű. Műköltésze­tünkben a szimultán verselés aránya meghatározó, ezen belül több a jambusi, mint a trocheusi.

 

                Ady Endre: Párisban járt az ősz, második szakasz:

 

Ballagtam éppen a Szajna felé

-     -  / u     - / u   -// -    u  u  -            3/3//4

S égtek lelkemben kis rőzse-dalok;

-        - / -    -   /-  //  - /  -  u     u -        5/5

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak,

-      u /-     - /   - //   - /-       - / u -        5/5

Arról, hogy meghalok.

-    -  /   -  //    -/   u  -                           3/3

 

            Három jambusi szimultán tízest zár egy jambusi szimultán hatos. A két ütemet a harmadik sorban az f és a b alliteráció is erősíti.

                Az időmértékes sorokban szereplő cezúráknak (metsze­teknek) három főbb típusa a következő:

a) A harmadik verslábat metszi, tehát az ötödik fél verslábat követi a penthémimerész. Idézett Ady-versünk harmadik sorában pél­dául spondeus e harmadik, metszett versláb. Ez egyúttal hangsúlyos-ütemező metszet is, így a sor közös metszetű, metszetkapcsoló sor.          

b) Versláb határán az időmértékes metszet neve: dierézis. Két jambus vagy trocheus után ez ütemező sormetszetként hat, belesimul a hangsúlyos metszetbe. Vajda János Húsz év múlva című versében e sor:

 

Múlt ifjuság tündér taván

 

a felező nyolcas hangsúlyos met­szetét dierézissel kapcsolja össze, ütemkapcsoló sort teremtve.    c) Ha az ötödik fél versláb csonka, a metszet utána időmértékesen csonkaláb-követő penthémimerész, szi­multán sorban ez is hangsúlyos metszettel kapcsolódik ös­sze. Ilyenkor metszet- és ütemkapcsoló szimultán sor­ról beszélünk.

 

            Ady Endre: A Tisza-parton című versének harmadik sora:

 

A szívem egy nagy harangvirág

u    - /   u    -   /   -   // u     -/   u  -                   5/4

 

         Az ötödik fél versláb csonka. A sor jambusi metszet­- és ütemkapcsoló szimultán sor. - E főbb sorváltozatok a szimultán verselésben kötetlenül váltakoznak.

            A hexameter metszete általában lábmetsző penthémime­rész (a harmadik verslábat metszi), a pentameter metszete csonkaláb-követő, középen, s tudjuk, e láb mindig csonka, ez a harmadik versláb. Fazekas Mihály           Nyári esti dal-ában versláb határán álló dierézis-metszetek kapcsolódnak hang­súlyos metszetekhez, ütemkapcsoló trocheusi szimultaneitást teremtve. - Természetes, hogy szimultán verselésben a met­szetkapcsoló sorokban az első ütem általában 5 szótagú, így a hangsúlyos verselésben ritka 5 szótagú ütem igen gyakori a szimultán verselésben.

 

 

A szimultán verselés

(összefoglalás)

 

 

         A szimultán verselés a szótagok időmértékes és hang­súlyos nyelvi tényezőit összegzi, a nyomatékos - kevésbé nyomatékos szótagok rendezett váltogatására épül (általá­nos iskolában ezt még nem elemezzük).

            A verslábazás és ütemezés egyidejűsége jellemzi, ezt a két mértéket az időmértékes és hangsúlyos verselés kap­csán tanultak szerint elemezzük.

         A megnevezésben sz időmérték szerinti lejtést is em­lítsük meg, egy vers tehát jambusi vagy trocheusi szimul­tán verselésű.

                Az időmértékes verselés főbb metszetei a szimultán verselésben hangsúlyos metszetekhez kapcsolódnak, a szi­multán verselés főbb sorváltozatai eszerint: ütemkapcsoló sorok (az időmértékes metszet dierézis), metszetkapcsoló sorok (időmértékesen a metszet lábmetsző penthémimerész), metszet- és ütemkapcsoló sorok (időmértékesen a cezúra csonkaláb-követő penthémimerész).

            A rím a szimultán verselésben is gyakori, a rímvál­tozatokat a hangsúlyos verseléssel kapcsolatban tanultak alapján nevezzük meg. (Félrímesek: Párisban járt az Ősz, Szózat, keresztrímesek: Húsz év múlva, Nyári esti dal, Himnusz.)

            József Attila Mikor az uccán átment a kedves című költeménye metszet- és ütemkapcsoló szimultán verselésű. a harmadik versláb a sorokban tehát rendre csonkaláb!

            Jambusi szimultán verselésű Ady Endre Csák Máté föld­jén című híres verse.

Arany János Tetemre hívás című balladája jambusi-ana­pusztusi verselésű, a jambizálást anapesztusok dúsítják.

            József Attila Mondd, mit érlel című verse is jambusi szimultán verselésű.

Marie_Marel•  2013. augusztus 16. 13:33

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában (2. rész)

 

Az időmértékes verselés

 

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

    -    u  u/  -    - / - // u  u  / -    -  /   -    u  u  /-­  -

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

    -    - / -     u    u / -  // -   u  u /­ -   u   u / -

                                                       (Kölcsey Ferenc: Huszt)

E híres költemény verselése időmértékes, verstani elemzését tehát a szótagok időtartamának megkülönbözte­tésével kezdjük, a szótagok alatt vízszintes vonalkával ( - ) a szótag hosszúságát, félkarikával ( u ) rövidsé­gét jelöljük.

Rövid a szótag, ha magánhangzója rövid s utána legfeljebb egy mássalhangzó található. Minden más szótag hosszú. Az a névelő hol rövid, hol hosszú, ezt csak a részletes elemzés dönti el. Elemzés során a verssort mindig nyelvi egésznek tekintjük. Pél­dák a fenti két sorból: jövendővel komolyan vess e nyolc szótag közül rövid csupán három (jö-, ko-mo-), mi­vel a rövid magánhangzó után egyetlen rövid mássalhang­zó szerepel. A többi szótag hosszú. A -dő- hosszú szó­tag, mert magánhangzója hosszú, a -vel is hosszú, mert a szó után a komolyan szó k mássalhangzója következik, a vess eleve hosszú szótag, hiszen rövid magánhangzóját hosszú mássalhangzó követi (ss). - Időmértékes verse­lésben a verssorok utolsó szótagját úgy kezeljük, mint az a névelőt, hol hosszú (-), hol rövid (u). A részle­tes elemzés ilyen szótagokról is mindig dönt, egy szó­tag vagy hosszú, vagy rövid a hangzó versben. Egy hosszú szótag ejtési ideje általában két rövid szótag ki­ejtési idejével azonos.

A szótagok időbeli jellemzését az időmértékes ver­selés mértékegységeinek, a verslábaknak az elhatáro­lása követi egyetlen dőlt ( / ) vonalkával. A költői gyakorlatban rendszerint 8-9 versláb fordul elő. Ezeket lejtés is jellemzi: emelkedő, ereszkedő, vagy közömbös a lejtés. Ha rövid szótag után hosszú szótag következik, akkor emelkedő lejtésről beszélünk, ha hosszú szótag után szerepel a rövid, akkor ereszkedő a lejtés.

             A gyakoribb verslábak:

u u                   2 szótagú, neve: pirrichius (ejtsd: pirrikhiusz), lejtése közömbös.

-  -                   2 szótagú, neve: spondeus (ejtése is), közömbös lejtésű.

u  -                  2 szótagú, neve: j a m b u s  (ejtése is), emelkedő lejtésű.

-  u                  2 szótagú, neve: trocheus (ejtsd: troheus), lej­tése ereszkedő.

u  u  -              3 szótagú, neve: anapesztus (ejtése is), emelke­dő lejtésű.

-  u   u             3 szótagú, neve: daktilus (ejtése is), ereszkedő lejtésű.

-  u   u  -          4 szótagú, neve: choriambus (ejtsd: koriambus), közömbös lejtésű.

u                      1 szótagú, neve: csonka versláb, csonkaláb: ez sor elején nem fordul elő. sor végén azonban gya­kori, sor közepén olykor szintén megtalálható .

u   u   -   -        4 szótagú, neve: ionicus a minore (ejtsd: jonikusz a minore), emelkedő lejtésű, igen ritkán    szerepel,     a magyar költészetben Csokonai Vitéz Mihály ilyen verslábazással írta Tartózkodó ké­relem c. versét.

 

A Huszt idézett záró soraiban daktilusok ( - u u ) és spondeusok ( - - ) találhatók, a második sorban közé­pen is, sor végén is csonkaláb látható. ereszkedő lejtéssor mindkettő, hiszen az ereszkedő daktilusi versláb ha­tározza meg a sor lejtését.

Az időmértékes verselés jellemzője a lejtésegység: emelkedő lejtésű sorban (ilyen a jambusi és az anapesztusi sor) ereszkedő trocheus ritkán, ereszkedő daktilus sohasem lelhető. Ereszkedő lejtésű (trocheusi vagy daktilusi) sor­ban jambus ritkán, anapesztus sohasem található. A troche­us-jambus többnyire a gyakori choriambus miatt keveredhet, hiszen a choriambus összetett versláb, egy trocheus és egy jambus kapcsolata.

A Huszt-idézet első sora hat verslábból áll, csak daktilus és spondeus szerepel, az 5. versláb daktilus, a 6. versláb spondeus. A sor neve: hexameter (így is kell ejteni, nem pedig hexaméternek!).

A második sor csupán abban különbözik az előző sor­tól, a hexametertől, hogy a harmadik és a hatodik versláb csonka. Ennek a sornak a neve: pentameter . (Hexa = hat, penta = öt. A hexameter hat egész versláb, a pentameter négy egész és két fél versláb, időértéke öt egész vers­lábnak felel meg!)

Egy hexameter + egy pentameter olyan sorkapcsolat, amelynek saját neve van: disztichon (ejtsd: disztikhon). Kölcsey 8 soros Huszt-jának verselése disztichon. (Ez gö­rögül két sort jelent.)

// : ezzel a jellel a sorok metszetét jelöltük, . az időmértékes sorok metszeteivel azonban később fogunk megismerkedni.

Elhull a virág, eliramlik az élet

-    - / u  u  - /  u u  -  / u  u - / u

                                        (Petőfi: Szeptember végén)

Egy spondeust három anapesztus követ, a sor végén csonkaláb található. Ez a sor anapesztusi tizenkettes. (A lejtéssel rendelkező uralkodó arányú versláb neve után a sor szótagszámát neveztük meg.)

Hová merült el szép szemed világa,  

u   -  /u    - /  -   -  /    u   -     /­u  - /u

                                          (Vörösmarty Mihály: A merengőhöz)

Ez a sor jambusi tizenegyes. A verslábak sorrendje: jambus - jambus - spondeus - jambus - jambus - csonkaláb.

 

József Attila: Altató című versének első versszaka:

 

            Lehunyja kék szemét az ég,

            u     -  / u   -  /   u    - / u   -

            lehunyja sok szemét a ház,

            u     - / u  -  /   u   - / u   -

            dunna alatt alszik a rét

            -      u u  - / -    u u   -

            aludj el szépen, kis Balázs.

            u   - / -      - / -     - /    u   -

                Valamennyi sor jambusi nyolcas. Az első két sorban csak jambus-lábakat találunk, a harmadik sor két choriam­bus, a negyedik sorban két jambus között két spondeus van.

                Vajda János: Nádas tavon című versének utolsó előtti strófája:

 

            A levegő meg se lebben,

            -    u u  - /   -    u  / -   u

            Minden alszik... és a lelkem

            -       u  / -   u  /   -  u / -  u

            Ring egy méla sejtelemben:

            -         -   / -  u / -   u / -  u

 

            A sorok trocheusi nyolcasok. Az első sort choriambus nyitja! (Ha a névelőt rövidnek vennénk, akkor pirrichius kezdene, utána jambus, ami az ereszkedő, trocheusi vers­ben ellene szólna az ereszkedő lejtésnek!). A sorvégeket a trocheusok miatt rövid szótaggal jelöljük. A sorjázó trocheusi lábazást az említett choriambus mellett csupán a negyedik sor indító spondeusa variálja.

            A lejtő verslábak alapján beszélünk emelkedő lejtésű verselésről, ez vagy jambusi, vagy anapesztusi; ereszkedő lejtésű verselésről, ami vagy trocheusi, vagy daktilusi.

                Az időmértékes verselés ógörög eredetű, az európai nyelvekbe általában a latin nyelv közvetítésével jutott el, hozzánk is. Nyelvünk szerencsés, kivételes adottsága, hogy hosszú és rövid szótagokat szinte ugyanolyan könnyed­séggel képes váltogatni, mint a görög nyelv. - Az időmér­tékes, verslábazó verselés magyar nyelvű kezdeményezője Sylvester János, aki remek disztichonokat írt (1541).

            Hexameterekben írta honfoglalási eposzát Vörösmarty Mihály (Zalán futása, 1825), Lúdas Matyi-ját Fazekas Mi­hály (1804).

            Vörösmarty Mihály a Csongor és Tünde verselésében ha­talmas arányokban a trocheusi sorokat alkalmazta, filozó­fikus részekben, így az Éj monológjában jambusi a verselés, olykor pedig elvétve anapesztusokat írt. A mesedrámát a következő négy sor zárja:

 

            Éjfél van, az éj rideg és szomorú,

            -    - / u    u    -  / u  u  - /    u   u­  -

            Gyászosra hanyatlik az égi ború:

            -         - / u   u   -  / u u  - /u  u  -

            Jőj, kedves, örülni az éjbe velem,

            -       -   / u    u  -/ u  u  - / u u   -­

            Ébren maga van csak az egy szerelem.

            -     - / u   u    - /    u    u    - /   u  u­  -

 

            Anapesztusi tizenegyesek e sorok, sorkezdő spondeust három anapesztus követ mind a négy sorban (1830).

            Petőfi Sándor Az apostol című nagy művében változatos szótagszámú sorokat érvényesít, jambusi verslábazással (1848).

            Katona József Bánk bán, Madách Imre Az ember tragédi­ája című drámája jambusi sorokból áll, miként sok antik görög dráma, például az Antigoné, vagy Shakespeare drámái, például a Hamlet.

                Az időmértékes verselés iskolai ismereteket kíván, te­hát iskolázottságot tételez fel, vagyis idegen a népkölté­szettől, ahol eredeti ütemező (hangsúlyos) verseléssel ta­lálkozunk csupán. Műköltészetünk azonban híve az időmérté­kes verselésnek is, főképp a jambusi lábazásúnak. Sok a trocheusi verselésű költemény is, vannak példák az anapesz­tikus verselésre, daktilusi soraink száma többnyire a hexa­meterre-pentameterre-disztichonra szorítkozik.

 

 

Az időmértékes verselés

(összefoglalás)

 

            A hosszú és a rövid szótagok rendezett váltogatásán alapul.

            Mértékegysége a versláb, többnyire 2-3 szótag kapcsolata. Ha a versláb egy szótagból áll, csonkaláb a neve. Négytagú versláb gyakorta a choriambus, igen rit­kán a(z) ionicus a minore. A költői gyakorlatban általában 8-9 versláb szerepel. A verslábak a lejtés szerint emel­kedők vagy ereszkedők, ezeket szabadon helyettesíthetik a közömbös lejtésű lábak (igen gyakran a spondeus, rit­kábban a pirrichius, nem ritkán a choriambus).

            A verselés egy költeményben vagy emelkedő vagy ereszkedő.

            Az időmértékes verssorok vagy metszet nélküliek, vagy metszetes sorok. A metszet latin neve: cezúra. Az időmértékes cezúrák három főváltozatát a 7. osztályban tanulják az iskolások.

            Az időmértékes versek vagy rímtelenek vagy rímesek. A rímváltozatok megegyez-nek a haragsúlyos verseléssel kap­csolatban tanultakkal.

            Ismerünk kötött antik és modern sor- és strófaformá­kat időmértékes verseléssel, közöttük antik kötött sor­forma a hexameter (hat versláb, spondeusok, daktilusok, az utolsó láb spondeus, előtte kötelezően dak­tilus az ötödik láb). Ilyen sor a pentameter (hason­lít a hexameterre, de harmadik és hatodik verslába csonka, spondeus a daktilussal csak az első két versláb helyzeté­ben változhat általában). Hexameter és pentameter kapcso­lata a disztichon.

            Időmértékes verselésünkben gyakorisági sorrend: leg­több a jambusi, ezt követi a trocheusi, kevés az anapesz­tusi, alig található példa a daktilusira (a hexametert, pentametert kivéve).

            Versmegnevezés: időmértékes emelkedő vagy ereszkedő lejtésű.

            Sormegnevezés: A lejtő versláb neve + sorszótagszám (pl. jambusi nyolcas), vagy: verslábszám + lejtő láb neve négyes jambus).

 

Marie_Marel•  2013. augusztus 16. 13:30

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában (első rész)

2013. június 24. 10:28

Szuromi Lajos: Verstan az iskolában 1.

 

1. Versritmus. A hangsúlyos verselés

(VERSTANI ALAPISMERETEK)

A versritmus

  

            A ritmus összemérhető egységek szabályos váltako­zása. Mind a természetben (tengervíz hullámzása, csilla­gok járása, szívdobogás), mind az emberi tevékenységben (járás, beszéd, munka) ott rejlik a ritmikusság esélye. A művészetben is otthonos a ritmus (zene, tánc, ének, költészet stb.), de a túlzott szabályozottság monotóniá­ja - egyhangúsága - ellen a művészet több-kevesebb mértékben változatokat biztosít. A művészi ritmust sza­bályozott változatosság jellemzi.

          A nyelvi ritmusok (beszédritmus, prózaritmus) egyi­ke a versritmus. Gazdag jelentésű szó, hiszen magá­ba öleli a versdallamot is, a rímet is, figyelmes a hang­zás minden rétegére. Ezen belül általában mértéket (metrumot) is alkalmaz.

A mért szótagok alapján három mértékes verselési rendszert ismer a ma­gyar nyelvű költészet,

  • ezek a hangsúlyos-ütemező, 
  • az időmértékes-verslábazó és a
  • szimultán verselés (ebben egyidejű ütemezés és verslábazás érvényesül). Ezek kö­tött verselési rendszereink.

Versmérték nélkül érvé­nyes még egy verselési rendszer, a szabadvers, amely a mértékes-kötött versektől eltér, versritmusa azonban elhatárolja a beszédritmus igen laza kötelmeitől.

            A verstan a verselési rendszerekkel foglalkozó tudomány, általános iskolában ezek alapelemeivel ismer­kedünk.           

A versmértéktől független ritmikai tényezők köréből - gyakori és élénk hatású szerepük miatt - a rímek nyernek kiemelt figyelmet.

            A versritmus mindig a hangzó vers ritmusa! Ha olvassuk a verset, ritmusát belső hallásunk hangzó rit­musként érzékeli.

  

A hangsúlyos verselés


Tüzesen / süt le a // nyári nap / sugára                        6/6,      3/3//3/3

Az ég tete-/-jéről // a juhász-/ bojtárra.            6/6,      4/2//3/3

Fölösleges / dolog // sütnie oly / nagyon,        6/6,      4/2//4/2

A juhásznak / úgyis // nagy melege / vagyon.             6/6       4/2//4/2

(Petőfi Sándor: János vitéz, első versszak)

 

Valamennyi sor 12 szótagú, ez a mű összesen 1480 so­rára végig jellemző.

A János vitéz verselése szótagszám­tartó. - A sorok közepén, a 6. szótag után természetes nyelvi hangzás esetén szünet (pauza) tagolja ketté a so­rokat, amelyekben a ritmikai mérték tehát felező.

Rövidebb­ szünet a félsorokban is. mutatkozik, vagy a negyedik szótag után, vagy középen, a harmadik szótag után.

A so­rok mellett az ismétlődő 6/6 a felező tizenkettest írja le, a változatos leírás a félsorok tagolódását mutatja. A felező tizenkettes tehát négyütemű.

A szabályos felezést főmetszet biztosítja, a hatszótagú félsorokat mellékmetszetek tagolják.

Ebben változatosság jelent­kezik: a ritmus épségét a félsorok 4/2-es, 3/3-as kötetlen váltogatása nem fenyegeti. Az állandóság (6/6) keretén belül tehát a ritmikai mérték változatosságot is tűr (4/2, 3/3).

A négysoros versszakokban itt minden sorpár rímel, hiszen a sorvégi magánhangzók is, mássalhangzók is azono­sak, teljes- vagy tisztarímek ezek.

Ha a magánhangzók azonosak a rímben, a mássalhangzók pedig csupán valamely nyelvi szempontból hasonlók, akkor asszonánc-rímről beszélünk.

Az ütem a hangsúlyos verselés mértékegysége, ál­talában 1-5 szótag méretű, ritkán 6 szótagú.
Élhangsúlyos magyar nyelvünkben az ütem első szótagja hangsúlyos, ehhez mérve az ütem többi szótagja hangsúlytalan. A hangsúlyos-hangsúlytalan szótagrend miatt a hangsúlyos - ütemező - versmérték mindig ereszkedő lejtésű.

 A hangsúlyos-ütemező verselés jellemzi valamennyi népköltői alkotásunkat, de sok-sok műköltői alkotást is, mint például Petőfi János vitézét. Milyen is tehát a Já­nos vitéz verselése?

Válasz: párrímű felező tizen­kettes. (Ebben benne rejlik külön utalás nélkül is, hogy négyütemű, hiszen a hat szótagú félsorok a nagy szótagszám miatt 4/2-re vagy 3/3-ra tagolódnak; az is, hogy szótagszámtartó a verselés, minden sor 12 szó­tagú; az is, hogy a felezést főmetszet biztosítja.)

 

Weöres Sándor négy sornyi verse:

 

Tekereg a / szél,          4/1

Csavarog a / szél,         4/l

Didereg az / eper-ág,   4/3

Mit üzen a / tél?          4/1


Három sor (első-második és negyedik) kétütemű ötös. Egy sor (a harmadik) kétütemű hetes.

Az ütemek száma és a sor szótagszáma alapján neveztük meg a versmértéket ebben a hangsúlyos-ütemező verselésű kis költeményben.

Az ötszótagú sorokban szinte ütemvégletek találkoznak, hiszen a legkisebb szótagszámú ütem e sorok második üteme, a sorok első üteme pedig csaknem a legna­gyobb szótagszámú (4), - hiszen 5 és 6 szótagú  ütemek ritkán fordulnak elő.

Közvetlen tanulság, hogy a na­gyobb szótagszámú ütem megelőzi a kisebb szó­tagszámút, ez a harmadik sorra is igaz, általános tör­vényszerűség a hangsúlyos verselésben, a sorok vagy fele­zőek, vagy a több szótagszámú ütem megelőzi a kevesebb szótagszámút.

Ugyanakkor nyelvi tény, hogy minden sor 2­-3-4 ütemét, minden ütemét nagyjából azonos idő alatt ejtjük ki, ezt nevezzük ütemegyenlőségi törvény­nek. Ebből következik, hogy a nagyobb szótagszámú ütemet gyorsabban, a kevesebb szótagszámút lassabban mondjuk ki. Az idézett versben a költő mindezt azzal is fokozza, hogy a 4 szótagú ütem minden szótagja rövid: rövid magánhang­zót csupán egy mássalhangzó követ. Az egy szótagú ütemek magánhangzója itt hosszú. A János vitézben a sorvégi rím párrím (aabb), most elemzett versünkben bokorrím (aaa) egy idegen rímmel (x): aaxa.

Weöres Sándor híres verse a Bóbita (A tündér). Mit tudnánk mon­dani verseléséről a fentiek alapján?

 

Bóbita, / Bóbita / táncol,         3/3/2

körben az / angyalok / ülnek,  3/3/2

béka-hadak / fuvoláznak,       4/4

sáska-hadak / hegedülnek.      4/4

 

Háromütemű és kétütemű nyolcasokból áll a vers, szó­tagszámtartó, félrímes (xaxa). Egyelőre ennyi nyilvánvaló, de még később többször is idézni fogjuk ezt a különleges költeményt, verselése miatt... Megjegyezzük, hogy a kétütemű nyolcast a hangsúlyos verselésben felező nyolcasnak nevezzük. Petőfi Sándor Nemzeti dal című versében a sorok nagy többsége felező nyolcas. Minden versszak nyolc sorból áll. Az első négy sor ezekben párrímes felező nyolcas ál­talában, a másik négy sor félrímes 8-3-8-3 szótagú sorkap­csolat, a nyolcasok itt is feleznek. A három szótagú sorok beszövése a nyolc szótagúak közé kiemeli az esküszünk is­métléssel is fokozott erejét.

 

A hangsúlyos verselés

(összefoglalás)

 

            A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok rendezett váltogatására épül.

                Mértékegysége az ütem, ennek mindig első szótagja a hangsúlyos. Rendszerint 1-4 szótagból áll, ritkábban 5-6 szótag is lehet.

            A magyar hangsúlyos verselés ütemező ver­selés.

            E verselés mindig ereszkedő lejtésű.

            A verssorok rendszerint 2-3-4 ütemből állnak, vannak azonban egy ütemet jelző sorok is. Öt vagy több ütemből álló sorok a lírai költészetben aligha találhatók.

            A több szótagból álló ütem a verssorban rendszerint megelőzi a kevesebb szótagból álló ütemet (szótagszámcsök­kenés).

            Az ütemeket nagyjából azonos idő alatt mondjuk ki, a több szótagból álló ütemet tehát gyorsabban, a kevesebb­ől állót lassabban (ütemegyenlőségi törvény.)

            A főmetszet tartósabb tagoló szünet, a mellékmetszet rövidebb idejű szünet. Főmetszet igen ritkán metsz szót, mellékmetszet gyakrabban. (A Nemzeti dal 36 sora nyolc szótagú. A metszet csak a 26. és a 43. sorban metszi a szót!)

            Hangsúlyos (ütemező) verselésünkben rendszerint megtalálható a rímelés. Végrímnek nevezzük a sorvégi rí­met, ez vagy tiszta rím vagy asszonánc. A szavak kezdő hangjának összecsengése is rímváltozat, neve: alliteráció (betűrím)(Hí a haza). Főbb végrímváltozatok: bokorrím (aaaa), párrím (aabb), félrím (xaxa,axax),keresztrím (abab), ölelkező rím (abba) és idegen rím. - Beszélhe­tünk ragrímről (ülnek-hegedülnek), önrímről is (szél-szél).

            A hangsúlyos verselésű sorok megnevezése a mérték szerint: a sor ütemeinek száma + a sor szótagjainak száma, például: három ütemű kilences = a sorban 3 ütem és kilenc szótag szerepel, mint az alábbi példákban:

Érik a / ropogós / cseresznye     3/3/3  népdal

Hírük mégis / elfelejtve / már.   4/4/1   Petőfi: Vol­tak    sokkal

            A leírás pontosabb a megnevezésnél, szótagszámokkal jelzi az ütemeket, e számok között  láthatók a metszetje­lek.