A vesritmus elemzése a középiskolában (4.)

Az időmértékes verselés

 

 

I. Metrikai tényezői, törvényszerűségei

 

1. A szótagmérés

Az időmértékes metrika alapja a változó szótagidőtar­tamok sorozatosan ismétlődő rendezettsége. A hangzó szóta­gok a hangzás időtartamában különböznek. E különbözés nyel­vi-hangtani meghatározottságú, tehát kevésbé függ a szöveg­beli relatív helyzettől, mint a hangsúlyos-kevésbé hangsú­lyos szótagérték. Az időmértékes szótagmérésben alapelvnek tekinthető az, hogy a sor nyelvi egység, a sor szavainak szóvégi szótagjait ezért úgy kell mérnünk, hogy figyelembe vess­zük a következő szó kezdetét is.

A hangzó szótagokat az időtartam szerint elvileg három csoportba soroljuk. Vannak hosszú, rövid és közös szótagok. Egy-egy sor teljes metrikai rendjében, a gyakorlatban csu­pán két változat működik, a hosszú és a rövid, mert a közös szótagok a metrikai törvényszerűségeknek megfelelően egyér­telművé lesznek, rövidekké vagy hosszúkká.

Rövid a szótag, ha rövid magánhangzós nyílt szótag (ki­véve a közös szótagokat). A rövid magánhangzó után tehát leg­feljebb egyetlen rövid mássalhangzó állhat. Jelölése felül nyílt félkarika, írógépen u-betűvel jelöljük. Egy-két példa:

                        Hazádnak rendületlenűl            u - u - u - u -

Az első, az ötödik és a hetedik szótag rövid magánhangzós nyílt szótag, tehát rövid. A harmadik szótag csupán akkor lehetne rövid, ha a követő szókezdet magánhangzóval indulna.

                      Forr a világ bús tengere, ó magyar!         - u u -  -  - u u - u -

Egyértelműen rövid magánhangzós nyílt szótag a 3., 7., 8. és a 10. Az első szótag rövid magánhangzója után hosszú mással­hangzó áll, nem lehet tehát rövid szótag.

Hosszú a szótag természeténél fogva akkor, ha hosszú a magánhangzója, helyzeténél fogva akkor, ha rövid magán­hangzója zárt szótag (ilyenkor a rövid magánhangzó után leg­alább két mássalhangzó következik). Jelölése vízszintes vonalka:  -

Közös a szótag akkor, ha enklitika. E nyelvészeti fogalom e verstanban azon egyszótagú szócskákat jelöli, ame­lyek szótanilag névelők, kötőszók, névmások, mutatószók, mi­közben rövid magánhangzós nyílt szótagok (a, de, ha, te, mi, ti, e - kivétel a ritkábban közös az névelő). Ezeket önma­gukban mérjük, tehát függetlenül az őket követő szótagok, mindig szókezdő szótagok kezdő hangjaitól. Helyzetük révén közösek az időmértékes sorok sorvégi szótagjai, elvileg (de igen ritkán) a sorkezdő szótagok is. Így jelölhetők a soron belüli, egytagú csonkaütemek (csonka verslábak), Jelölése a hosszúságot jelölő vízszintes vonalka, fölötte a rövidsé­get jelölő félkarika, írógépen: u .

Meg kell említenünk, hogy az időmértékes monometrikus sorok hangzó szótagjainak időtartamában a szakirodalom rész­letezőbb annál, amit itt idéztünk. A hosszú szótagok például attól függően lehetnek egymáshoz mérten hosszabbak, hogy rö­vid magánhangzójuk zárt-e, vagy pedig hosszú magánhangzós nyílt illetve zárt-e. Hatnak a hangzó szótag időtar­tamára a versritmus egyéb tényezői is. A versdallam pél­dául érzelmi (emfatikus) nyújtásban érvényesülhet.

A magyar nyelvű időmértékes versek szótagmérésében érdemes tekintettel lennünk az időtartam megnyújtására is képes hangsúly mértékére (fő- és mellékhangsúly).

Az isko­lai oktatásban természetesen óvakodnunk kell a túlzott rész­letezéstől, ezért csupán azt javasoljuk, hogy a három cso­portú szótagmérés mellett a főhangsúlyra rendszeresen, a mellékhangsúlyra alkalmanként figyeljünk.

 

2. A verslábak (időmértékes ütemek)

A hangzó időtartam alapján mért szótagok kapcsolatai, kivéve az egyszótagú csonkaütemet (csonka verslábat). A hangsúlyos verselésben egy szótag is teljes ütemértékű, ezért ebben a csonkaütem fogalmát nem használjuk. - A vers­lábakat a szótagszám, az egységnyi időtartam (mora) és a lejtés szerint jellemezzük. - Egy mora egy rövid szótag kiejtési ideje, a hosszú szótag két mora. - A versláb lejtése lehet emelkedő, ha rövid szótagot vagy szótagokat hosszú követ, lehet ereszkedő, ha hosszú szótagot rövid szótag vagy szótagok követnek, lehet közömbös, ha egyforma időtartamú szótagokból áll és ha olyan a versláb, amelyben nincs lejtési irány, például két hosszú szótag között két rövid található.  

2, 3 és 4 szótagú verslábakat tartunk nyilván, a szótagkombinációk révén így a verslábak száma közel harminc, mindegyiknek saját megnevezése van. - A köl­tői gyakorlatban az elméletileg lehetséges verslábaknak alig harmada szerepel. Mind az egyetemes, mind a magyar időmértékes versek metrizálásához elegendőnek mutat­kozik 10-12 versláb ismerete, közülük nyolc gyakori, megta­nításuk iskolai feladat. Ezek a verslábak a következők (sztag = a versláb szótagjainak száma):

 

 

 

a versláb

jele

neve

szótag

mora

lejtés

 

 

 

u u

pirrichius

2

2

közömbös

- -

spondeus

2

4

közömbös

u -

jambus

2

3

emelkedő

- u

trocheus

2

3

ereszkedő

u u -

anapesztus

3

4

emelkedő

- u u

daktilus

3

4

ereszkedő

- u u -

choriambus

4

6

közömbös

u u  - -

ionicus a minore

4

6

emelkedő

u

csonkaláb

1

1/2

közömbös

u – u

amphybrachys

3

4

közömbös

- u -

creticus

3

5

közömbös

- - -

molossus

3

6

közömbös

u u u

tribrachys

3

3

közömbös

u u u u

proceleusmaticus

4

4

közömbös

 

 

A sor verslábait /-jellel különítjük el.

 

 

3. A sor lejtése. A lejtésegység törvényszerűsége

 

Az időmértékes sorok lejtése vagy emelkedő, vagy eresz­kedő. A sor lejtését rendszerint az utolsó egész versláb lejtése határozza meg. Ha ez véletlenül közömbös, akkor a sor lejtő verslábainak mennyiségi fölénye dönt, ha ez sem egyértelmű, akkor a költemény egyéb sorainak lejtése mértékadó.

Az időmértékes versek nemzetközi és nemzeti gyakorlatában általánosnak mondható a lejtésegység törvénye. Egy adott vers sorai általában azonos lejtésűek, tehát vagy emelkedők, vagy ereszkedők. (A lejtésben bizonytalan sor lejtését ezért ha­tározhatja meg a vers egyéb sorainak lejtése.)

Az emelkedő lejtést jambusi lejtésnek, az ereszkedőt tro­cheusi lejtésnek is nevezhetjük. A magyar nyelvű időmértékes versek sorainak metrikai lejtését (tehát nem a verslejtést vagy versdallamot, amely ritmikai tényező) a következő szabá­lyok határozzák meg:

Emelkedő (jambusi) lejtésű sorban daktilus sohasem sze­repelhet. Trocheus bármikor kezdheti a sort (ennek oka az, hogy a sorkezdetek nálunk általában főhangsúlyosak, az ilyen szótagok pedig szívesen találkoznak hosszú szótaggal. Nyelvi­leg furcsa volna minden sort rövid szótaggal kezdeni.). Sor belsejében trocheus két esetben fordulhat elő. Vagy úgy, hogy choriambus része (a - u u - képletű choriambus felbontható egy trocheusra és egy jambusra), vagy akkor, ha funkcionális sze­repű, tehát a vers hangulatát, gondolatát közvetlenül festi, mint Ady Kocsi-út az éjszakában című költeményének strófakezdő-­strófazáró soraiban.

A spondeus és a pirrichius bármely időmértékes versben helyettesítheti a lejtő lábat, ha külön szabály ezt nem kor­látozza. A gyakorlatban a spondeusok mennyisége alapvetően felülmúlja a pirrichiusok mennyiségét. - Az elvileg közömbös lejtésű choriambus a múlt században ereszkedő-emelkedő lejtésű sorokban egyformán otthonos, a XX. században egyre inkább a jambusi-emelkedő sorokhoz kötődött. (Nyilván a jambusi zárlat miatt.) - A nyolc gyakori verslábból tehát hét rendszere­sen szerepelhet az emelkedő lejtésű időmértékes sorokban, versekben.

Ereszkedő (trocheusi) lejtésű sorban anapesztus soha­sem található. Jambus csupán choriambusi szerkezetben, a metrumfejlődésnek megfelelően mind ritkábban, ahogyan a cho­riambus ritkul a trocheusi lejtésű versekben. A funkcionális kivétel is igen ritka.

Megemlítjük, hogy a lejtésegység gyakorlati törvénye értelmében szokatlan, ezért feltűnő minden, ami a lejtés egységét megtöri, megzökkenti. Legtöbbször funkcionális az indokolás, mint Ady említett versében. Le­hetséges olykor - szintén funkcionális indokok révén - el­lenkező lejtésű sorok váltogatása is egy költeményben, mint Csokonai Újesztendei gondolatok című versében. A négysoros strófák páratlan sorai trocheusi, páros sorai jambusi lej­tésűek, következetesen. Ahogyan a szakirodalom megállapí­totta, e váltogatás metrikailag az idő múlását mérő ingaóra mozgását festi. - Ilyen nyilvánvalóan funkcionális ese­tek mellett utalnunk kell a klasszikus alkaioszi strófára, amelyben három emelkedő sor után ereszkedő lejtésű sor zár­ja a szakaszt. Ennek különös érdekessége a magyarban, hogy a lejtésegység ereje révén nyelvileg szinte mindig emelke­dővé hangolódik.

            Adódnak olyan bonyolult gyakorlati esetek is, amikor egy vers több sora a metrikai szabályoknak megfelelően ta­golható verslábakra úgy, hogy akár trocheusi, akár jambusi lejtés feltételezhető. (Például Arany Tetemre hívás, Ady Csák Máté földjén című versében.) Meggyőzőnek látszik az az elemző eljárás, amely a lejtés vonatkozásában egyértelmű sorokat tekinti mértékadónak, eszerint döntve a kétféle lej­tés szerint metrizálható sorok egyetlen lejtése, verslábazá­sa tekintetében (Arany és Ady versében tehát az emelkedő-jam­busi metrum mellett).

 

 

4. Szómetszés, lábmetszés

 

Az időmértékes ütem (versláb) gyakorta szómetsző. Minél közelebb áll az időmértékes metrum a klasszikus, antik met­rikához, annál sűrűbb a soron belüli szómetszés. Vajda jam­busi időmértéket érvényesítő verséből, a Húsz év múlva című­ből idézünk két sort:

 

Csöndes szivem, többé nem ég,             - - / u - / - - / u -

Nem bántja újabb szenvedély.                - - / u - / - - / u -

 

Az elsőül idézett sor első három verslába (spondeus, jambus, spondeus) egy-egy szóval azonos. Itt tehát nem beszélhetünk sem szómetszésről (amikor a versláb metszi a szót), sem lábmetszésről (amikor a szó metszi a verslábat). E jelenséget szólábazásnak nevezzük. (Ennek mintájára beszélhetünk szimultán versekben ütem­lábazásról, amilyen Vajda költeménye is. Az első sor két négyszótagú ütemre is tagolható, az üte­mek határai verslábhatárok, e jelenség neve ütemlábazás. Ha a szólam határai azonosak a verslábhatárokkal, akkor egyszerű analógia által beszélünk szólamlábazásról. A szólam gyakran azonos az ütemmel, mint itt az első sorban, ahol tehát egy­szerre van jelen a szó- az ütem- és a szólamlábazás. De e je­lenségek önállóan is előfordulhatnak a sorban, hiszen az ütem sem mindenkor azonos a szólammal!) - Az első sor végén a jam­bus nem metsz szót, de a jambust metszi az ég szó. Itt tehát szómetszés nélküli lábmetszésről beszélünk. - A másodikként idézett sorban az első három versláb (spondeus-jambus-spondeus) egyezerre mutatja a szó- és lábmetszést, hiszen a vers­lábak szavakat, a szavak verslábakat metszenek. A sor záró jambusa metszi a szót (szómetsző), de e jambust nem metszi szó, nincs tehát lábmetszés.

A magyar nyelvű időmértékes verselés alapvető jellem­zője, hogy egyetlen versen, egyetlen soron belül is szaba­don váltogatja a szó- és lábmetszés változatait, miként a szó-, ütem- vagy éppen szólamlábazást. Vigyázni kell arra, hogy össze ne tévesszük a szó- és lábmetszés metszetfogalmát a sormetszettel (a cezurával)! Sormetszet (cezúra) általában egy van a sorban, szó- és lábmetszés több is lehet.

 

5. Az időmértékes sormetszet (cezúra)

 

            Mindegyik változatára érvényes, hogy utána mindig szó kezdődik. Érzékelhetőségét részben az biztosítja, amiben a hangsúlyos metszettel megegyezik, tehát szünetértéke. Az idő­mértékes metszet szünetideje mindig rövidebb (szünetrés), mint a hangsú­lyos metszeté. Másrészt azáltal érzékeljük, hogy a metszetkövető szó első szótagját a többi sorbeli szótaghoz képest intenzitásában megnöveli, nyomatékát fokozva kiemeli. Az időmértékes cezúra hivatása tehát azonos a hangsúlyos met­szetével: tagol és kiemel.

Az időmértékes sormetszetnek két nagy változatát tart­juk számos. Elsőként idézzük a leggyakoribbat, neve penthémimerész. Mindig a harmadik verslábat tagolja, tehát az ötödik fél vers­lábat követi, kéttagú verslábak esetén egyúttal az ötödik szótagot. Meghatározó nem a szótagszám, hanem az ötödik fél versláb, ami olykor (például a pentameterben) csonkaláb. Magyarul harmadfél metszetnek is nevezhetjük. A penthémimerész két változata: lábmetsző, illetve csonkaláb-követő.

A versláb határán jelentkező időmértékes metszet neve dierézis. Első, másod-, harmad- stb. dierézis az első, a második, a harmadik stb. versláb végén mutatkozó metszet. Leggyakoribb a másoddierézis. A magyarnyelvű időmértékes verselésben egyetlen versen belül is megkötöttségek nélkül váltakozhatnak a verslábmetsző cezurák (közöttük leggyakrabban a harmadfél metszet, azaz a penthémimerész) valamint a dierézis-metszetek.

Jambusi-trocheusi verseinkben a gyakori másoddierézis a második verslábat, így pedig a negyedik szótagot követi, ami igen gyakran négyszótagú ütem élményét ébreszti, pontosabban ütemkapcsoló szimultán metrumot teremt. A lábmetsző cezurák közül a harmadfél metszet rendszerint 5+maradék ütemezését sugallja, végeredményben tehát a magyar nyelvben mind a lábmetsző, mind a versláb határán jelentkező időmértékes metszetek egyidejű ütemezést és verslábazást, azaz szimultán (bimetrikus) ritmust juttatnak érvényre. Csak időmértékes metrumot (időmértékes monometrizálást) nyelvünkben úgy érnek el költőink, hogy a hangsúlyos ütemezést előhívó leggyakoribb időmértékes metszeteket szokatlan változatokkal cserélik - vagy egyszerűen érzékelhető metszet nélküli verslábazással írják a verseket (lásd a Szózat első - jambusi monometrikus - sorát!). - A Húsz év múlva idézett két sorából az elsőben másoddierézis az időmértékes metszet, a jambusi lábazás mellett felező nyolcas ütemezése hangzik egyidejűleg, a másik sorban lábmetsző harmadfél cezúra (penthémiméresz) az időmértékes metszet, 5/3-as ütemezést ébresztve. Mindkettő szimultán (bimetrikus) sor.

A Húsz év múlva már idézett két sorát nézzük meg újra a metszetek szempontjából:

Csöndes szivem, többé nem ég,                         - - / u - // - - / u -          4//4

Nem bántja újabb szenvedély.               - - / u - / - // - / u -        5//3

As első sorban a negyedik szótagot követő, versláb határára eső dierézis-metszet egyben hangsúlyos (felező) metszet, a másodikban a harmadfél lábmetszet sugall kétüteműséget.

Monometrikus időmértéket hallunk olyankor, ha háromtagú verslábak  sorakoznak, például anapesztusok. Ezekben bármelyik időmértékes metszet csupán öt-hat szótag után következhet, így a gyakori négyszótagú ütem élményét elkerüli a sorkezdet. Pe­tőfi Szeptember végén című anapesztikus verse ezért marad élményünkben alapvetően monometrikus-időmértékes metrumú vers (sok példa közül említjük még Petőfi Forradalom, vagy Radnóti Miklós Álomi táj című versét.)

Pár szóval meg kell emlékeznünk a magyar nyelvű dakti­likus versekről. Számuk igen kevés, a hexametert-pentametert (disztichont) nem számítva. A hosszú szótaggal induló versláb azt a szó­lábazást részesíti előnyben, amely hajlamos beleolvadni a hangsúlyos-ütemező verselésbe, a szó- és verslábmetszést kerüli, pedig ezek az időmértékes metrumot elsőrendűen tá­mogató metrikai jegyek. A daktilust metsző harmadfél cezúra hangsúlyozó nyelvekben kedvezőtlen az időmértéknek, mivel a metszet után thesis áll, holott a metszet kiemelő funkci­ója hosszú szótagot vár. Érvényes ez a hexameterre és a pen­tameterre is, a korszakos siker (a XIX. század első felében) bizonyára ezért volt valójában rövid életű. E verselési mód XX.századi reneszánszát (Kosztolányi, Radnóti, József Attila) a líraibb anapesztikus monometrizálásba való áthangolás tette lehetővé...

            Az időmértékes verselés iskolai oktatása során mindkét cezúra nevét és jelentését érdemes megtanítani. Utalva arra, hogy a dierézist jambusi-trocheusi versekben hangsúlyos met­szetként halljuk. Időmértékes alkatuk lényegére az anapesz­tikus Szeptember végén két kiemelt sorával hívhatjuk fel a figyelmet:

 

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok   - - / u u - / u u // - / u u - / u

 

Ebben a sorban lábmetsző harmadfél cezúra (penthémimerész) működik. - Milyen a metszet a vers leghíresebb sorában?

 

Elhull a virág, eliramlik az élet      - - / u u - // u u - / u u - / u

 

Harmadfél cezuráról nem beszélhetünk, hiszen a hazmadik (ana­pesztusi) verslábat nem tagolja metszet (amely után mindig szónak kell kezdődnie). Az első két versláb (dipódia) mögött azonban ott a verslábhatárra eső dierézis, e sorban az ötö­dik szótag után.

 

 

6. Az időmértékes sorok megnevezése, leírása

 

A megnevezésnek két változata terjedt el, mindkettő egyértelmű, helyes.

Az egyik a verslábak száma után verslábnévvel a lejtést idézi. Ötös jambus = olyan sor, amely­ben a jambusi verssor-lejtésnek megfelelő öt egész versláb található, a lejtés pedig emelkedő. A csonkaütemmel végző­dő sorokat a verslábak számának vonatkozásában a harmadfél­ mintájú régies számnévvel nevezzük meg. Hatodfeles jambus - öt és fél jambusi természetű versláb van a sorban, a lejtés emelkedő.

A másik megnevezés először a lejtést idézi vers­lábnévvel, utána a sor szótagszámát. Trocheusi (vagy trocha­ikus) tízes = olyan ereszkedő lejtésű sor, amelyben a szó­tagok száma tíz. Másképpen ötös trocheusnak is nevezhető.

Az időmértékes monometrikus sorok leírása azokkal a mellékjelekkel történik, amelyek   a szótagok időtartamát ( u , - , u ),   a verslábak határát ( / )  és  a metszetet ( // ) jelölik.

           Az időtartamot és a hangsúlyt a szótagnyomaték összesíti. Utaljunk arra, hogy a hangsúlyos nyelvben, amilyen a magyar is, a szótag­ban az összesített szótagnyomaték hangzik, ami a csupán időtartam-mérő verslábaktól különböző hangzást eredményez­het. Ez utóbbi a hiteles, mert ez hangzik. Egyetlen sor pél­dájában nézzük meg e jelenséget. A sor mellé írjuk a metri­kai jeleket, ezek mellé az időmértékes verslábakat nevük kezdő­betűjével, ezek mellé az összesített nyomaték alapján hall­ható verslábakat, szintén kezdőbetűjükkel:

 

Bölcsőd az s majdan sírod is                      - - /- -/- - /u -            s,s,s,j    s,j,j,j

 

A jambusi vers jambusi sorában csupán a szótag-időtartam sze­rint szemlélődve spondeusok mutatkoznak, sorvégi jambussal. A tisztán időmértékes spondeusok közül a második és a harma­dik második szótagján hangsúlyosan nyomatékosabb, mint az elsőn, kialakul a kevésbé nyomatékos-nyomatékos szótagok jambusi-emelkedő lejtésrendje, a thesis-arsis váltakozása. Három hangzó jambus szerepel a sorban. (Az első versláb is spondaikus, első tagja hangsúlyosan ennek is erősebb, mint a második, a közös nyomatékot azonban kiegyenlíti a második szótag magánhangzójának hosszúsága: a hangzás is spondaikus!).

            Az iskolában az időmértékes verselés metrikai ténye­zőiből és törvényszerűségeiből a következőket indokolt meg­tanítani:

- szótagmérés (három csoport megnevezése, definiálása, jelölése, a közömbös szótagok gyakorlati egyértelműsége)

- verslábak (pirrichius, spondeus, jambus, trocheus, dak­tilus, anapesztus, choriambus, csonkaütem. A verslábak szótagszáma, lejtése)

- szómetszés, lábmetszés

- cezúra (lábmetsző vagy csonkaütemet követő harmadfél sormetszet, verslábhatáron dierézis, amely dipódia után hangsúlyos metszetként hat. Rövidebb szünet, mint a hang­súlyos metszeté. Feladata azonos a hangsúlyos és az idő­mértékes metszetnek, mindkettő tagol és kiemel. Versen be­lül is szabadon váltakozhatnak a harmadfél és a dierézis típusú metszetek. Jambusi­-trocheusi sorokban ezért sok a bimetrikus sor)

- metrikai lejtésegység (emelkedő sorokban emelkedő lejté­sű vagy közömbös lejtésű, ereszkedő sorokban ereszkedő lej­tésű vagy közömbös lejtésű verslábak szerepelhetnek. Jambu­si versben sor élén megengedett a trocheus. A lejtést zök­kentő időnkénti verslábak vagy ellenkező lejtésű sorok vál­togatása általában funkcionális értelmű)

- megnevezés és leírás (a megnevezés kétféle. A leírás a szótagok időtartamát, a verslábak határát és a metszetet jelöli. A hangzó versláb az összesített szótagnyomatékokat tükrözi, sokszor különbözik az időmértékesen mért verslábaktól. A lejtést a hangzás csak erősíti. A hangsúlyozó nyelvekre jellemző ez.)