A vesritmus elemzése a középiskolában (3.)

A hangsúlyos verselés

 

 

Minden sora leírható-elemezhető a következő sortagoló tényezők ismeretében: szótag, ütem, metszet, lejtés, ütem­egyenlőség, szótagszámereszkedés.

 

1. A szótagmérés

 

A metrikus verselés elemi egysége a szótag. Az ütemező vagy hangsúlyos monometrikus verselésben a kimondott szó­tagok a hangerő, a hangsúly mértékében különböznek. Így beszélhetünk hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokról. So­rozatosan ismétlődő rendezettségük a hangsúlyos metrika alap­ja. Ma már kevesen vitatják, hogy a szótaghangsúlynak több fokozatát képes tudomásul venni az elemi nyelvérzék, képzés­ben-hallásban egyaránt. Mivel a szótag hangereje a hangzó szövegben kialakuló relatív érték, hatnak reá többrétegű nyelvi, metrikai és érzelmi tényezők. A szókezdő szótag ál­talában hangsúlyosabb, mint a szó belsejében található szó­tagok, a szólamkezdő szó első szótagja hangsúlyosabb, mint a szólam egyéb szavainak kezdő szótagja, az ütemkezdő szó élén hangsúlyosabb a szótag, mint az ütemen belüli szó kezdő szótagja, a verslejtésben tükröződő érzelmi-hangulati erő is befolyásolhatja, fokozhatja vagy tompít­hatja a szótag hangsúlyértékét, amely tehát széles skálájú.

Az iskolában elegendőnek mutatkozik a skála tudatosí­tása és három fokozat ismerete. Így beszélhetünk főhangsú­lyos, mellékhangsúlyos és kevésbé hangsúlyos (hangsúlytalan) szótagokról.

 

2. Az ütem

 

Szótagszáma 1-5 között változó, ritkán egy vagy ötnél is több. A két vagy ennél több szótagból álló ütemben az első szótag úgy hangsúlyos, hogy ehhez mérve az ütem többi szótagja kevés­bé hangsúlyos. Mivel szavaink is, ütemeink is élhangsúlyo­sak, ezért az ütemkezdet elvileg szókezdet. (Ettől a köl­tői gyakorlat időnként eltér, főképpen mellékmetszettel tagolt ütemek estében.)

 

3. A metszet

 

Ütemek közötti tartósabb-rövidebb szünet, a két vál­tozatnak megfelelően. Főmetszetet és mellékmetszetet külön­böztetünk meg. A soron belüli metszetek száma mindig eggyel kevesebb, mint az ütemek száma. A metszet tagol és kiemel. A sort ütemekre tagolja, a metszetkövető ütem és szó élét pedig hangsúlyosan kiemeli. A főmetszet (a tartósabb szünet által) erősebben, a mellék­metszet (a rövidebb szünet révén) kevésbé erősen. Lényegé­ben ezzel magyarázhatjuk azt a tényt, hogy a főmetszet rit­kán, a mellékmetszet sűrűbben szerepel az alkalmi szómet­szésben.

 

4. Az ütemegyenlőség

 

A soron belüli ütemek szótagszáma olykor megegyezik, sokszor különbözik. A különböző szótagszámú ütemeket meg­közelítően azonos idők alatt mondjuk ki, a nagyobb szótagszámút tehát gyorsabban, a kevesebb szótagszámút lassabban.

 

5. A lejtés

 

A hangsúlyos vers metrikai lejtése ereszkedő. Követke­zik ez abból, hogy ütemeink élhangsúlyosak, tehát az ütem­kezdő hangsúlyos szótagot kevésbé hangsúlyosak követik. (Ne tévesszük össze a metrikai lejtést a verslejtéssel vagy vers­dallammal, amely a költemény hangulati-érzelmi tónusát tük­rözi!)

 

6. A szótagszámereszkedés

 

Ha a sor változó szótagszámú ütemekből áll, akkor az ütemek sorrendjét a csökkenő-fogyó számrend diktálja. A két­ütemű hét szótagú sorban így az első ütem négy szótagúnál nem lehet kevesebb. Négyütemű sorokban a főmetszet körüli sorfe­lekben érvényes e törvény. (A felező tizenkettesben tehát két hatszótagú sor összetételét látjuk, a mellékmetszetek e sorrészeket a szótagszámegyenlőség vagy szótagszámcsökke­nés szerint tagolják ütemekre.)

Ezen meghatározó törvényszerűségek mellett érdemes utal­nunk a következőkre: A névelők, a kötőszók egytagú változatai ritkán kerülnek ütem élére, ahol általában tartalmas szók kezdődnek. Ezen szók tehát ütemek találkozásánál rendszerint előre húzódnak, a met­szet előtti ütemhez csatlakoznak, az ütem végéhez kapcsolód­nak.

Mondottuk korábban, hogy a szólamhangsúly erősebb, mint a szóhangsúly. Természetes tehát, hogy ütemeink szívesen azonosulnak szólamokkal, noha nem azonosak. Ha a szólamot nyelvi fogalomnak tekintjük, például jelző és jelzett szó, alany és állítmány, állítmány és tárgy stb. kapcsolatának, akkor az ütem és a szólam találkozását a következő népdal-idézetben világosan érzékeljük: zöld erdőben, sík mezőben... - A hosszabb szólamokat metszetek tagolják ütemekre.

Ha a versszöveg hangsúlyos tagolását összehasonlítjuk a természetes beszéd tagolásával, illetve a zenei tagolás­sal, akkor látnunk kell, hogy közelebb áll a beszédhez, mint a zenéhez, a nyelvi ritmus belső rendszerének megfelelően. Az énekelt versszöveg általában jól ütemezhető a szövegvers metrikai szabályai szerint is, nyilvánvalóan a zenei tago­lás szerint is. Itt az az érdekesség, hogy a kétféle tago­lás sokszor merőben különbözik egymástól. Egy közismert nép­dalra utalunk: Kicsi vagyok én... Ha szövegversként ütemez­zük, semmi gondunk nem lehet, két ütemet hallunk, egy négyszótagosat és egy egyszótagosat. Zeneileg a dallamtagoló­dás is kifogástalan. A kettő azonban teljességgel különbö­zik (4+1, 2+3). - Logikusnak látszik a hangsúlyos metrumot a beszédből eredeztetni.

Az ütemező verselés sorainak metrikai megnevezése és leírása hagyományos. A sor ütemeinek és szótagjainak a szá­mát nevezzük meg. A harmadoló kilences három egyenlő szótagszámú ütemből, kilenc szótagból álló sor metrikai megnevezé­se. A háromütemű kilences olyan kilencszótagú sort jelöl, amelyben három ütem található (az ütemek szótagszámát nem nevezi meg). A felező tizenkettes mindig négyütemű, 12 szó­tagos sorra utal. - A leírás az ütemek szótagszámát az ütemek sorrendjében jelöli, feltüntetve a metszeteket. Például: 4/3/2 = három ütemű kilences, négy, három és kettő szótag­számú ütemekkel. 4/2//3/3 = felező tizenkettes, négyütemű, egy főmetszettel és két mellékmetszettel. Az ütemek szótag­száma sorrendi.

A gimnáziumi tantervi anyagban szereplő hangsúlyos metrumú versek sorainak megnevezése, leírása az előbbiek alap­ján lehetséges, tévedésekkel aligha fenyeget a metrikai elem­zés. Gondokat inkább a régi magyar versek metrizálása okoz, egyik-másik még tudományosan is. Részletezünk néhány példát.

Balassi Bálint Katonaéneke a Balassi-strófa iskolapéldá­ja. Ez a strófa 9 sorból áll, a sorok 3 periódusra tagolhatók. A strófa szótagszám- és rímképlete: 6,6,7, 6,6,7, 6,6,7 - aab ccb ddb. A sorok hangsúlyosan szabályosan tagolódnak, a hato­sok 3/3, 4/2 változatban kétüteműek, a hetesek mindig 4/3-as osztással kétüteműek.

A Szigeti veszedelem sorai általában felező tizenkette­sek. Vannak azonban aszimmetrikusan tagolódó 12-esek is, van néhány 11 és 13 szótagú sor is. Maga Zrínyi az eposz bevezetésében említi műve csiszolásának akadályait (egy télen írta, miköz­ben a pennát karddal kellett cserélgetnie), ennek megfelelő­en az említett kivételes sorokat szokás hibás metrumúaknak minősíteni. Valószínűbb azonban, hogy ezek is  jó metrumú sorok, az ütem- és szótagszámtartó 12-esek példái, amelyek a régebbi magyar költészetben nem ritkák. Megemlítjük tehát, hogy az aszimmetrikus 12-esek és a 11-esek általában jó ütem­élményt nyújtanak, ha a főmetszet előtt is, a főmetszet után is 4 + maradék ütemezést követünk, a négyszótagú ütemek után mellékmetszettel. Példa néhány kiragadott sorral:

 

Hanem fogom nevetni nehéz ügyöket                4/3//4/1

Gondold meg az ő rettenetes bánatját                4/1//4/3

Míg nem látják égni magok házokat                   4/2//4/1

Elvégezvén levelét bepecsételé                         4/3//4/1

Mégsem tanácstalanul kezdtem munkámat        4/3//4/1

 

A négyütemű felező tizenkettes legnagyobb példája Arany Já­nos Toldija. Érdemes már a Szigeti veszedelem néhány sorá­val jelezni ezt a metrumot:

 

Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki,                     3/3//4/2

De jancsár-golyóbis Zrínit földre veti,                3/3//4/2

Mellyében ez esett, más homlokát üti,                3/3//4/2

Vitézivel együtt az földre fekteti.                                   4/2//3/3

 

Az Őszi harmat után hatosai 4/2-esek vagy felezőek, a hete­sek 4/3-asok. - A Csinom Palkó nyolcasai rendre felezők, a hatosok vagy feleznek, vagy 4/2-esek, gyakori szómetszéssel. - A Mit búsulsz, kenyeres... sorai szabályos négyütemű fele­ző tizenkettesek, a főmetszetövező hatosokat gyakran szómet­sző mellékmetszet tagolja 3/3-ra, 4/2-re. - A Rákóczi nóta 15 soros strófáiban ütemértékű 3,4,5 szótagú sorok váltakoz­nak 4/3-as hetesekkel, felező nyolcasokkal.

Az Áll előttem egy virágszál.... sorai felező nyolcasok. Két ok magyarázza, hogy egyik strófáját idézzük:

 

Kis kertemben szép virágok,      4/4

Jó illatú szép virágok,                4/4

Tündöklő szép piros rózsák,       4/4

Gyönyörűséges violák.              4/4

 

Az első sor két üteme két eleven szólam (jelző és jelzett szó), hasonló a 2. és a 3. sor is, míg a negyedik sor egyetlen nagy szótagszámú szólam, amelyet a metszet két ütemre tagol. Másrészt érdekes itt megfigyelni a sorozatosság érvényét: nem sértené sem metrikai érzékünket, sem a metrikai törvénye­ket a 4. sor szóütemező 5/3-as tagolása. Mivel a versben is, e strófában is következetesen, sorozatosan érvényesül a felező nyolcas, ennek követése indokolt a 4. sorban is.

Kötelező témaként ma már nem szerepel az iskolában Kis­faludy Sándor költészete. Himfy-strófája azonban iskolás verstani ismeretnek számít, ezért idézzük - szakkörön talán szóba kerülhet. Szótagszám- és rímképlete: 8-7-8-7-8-7-8-7-8-8-7-7,  ababcdcdeeff, tehát tizenkét sorból áll. A Kesergő szerelem 9O.dala méltán közismert (a sorok 4/4, 4/3 tagolású kétütemű nyolcasok és hetesek).

 

Hallottam én szép szavának     

Ezüsthangját zengeni,   

Philoméla panaszának  

Hangja nem oly isteni.

A természet figyelmes volt,

S olvadozni láttatott,

A patakvíz lassabban folyt,       

A fatető hallgatott, 

Megszünt minden madár dala,  

Minden Zefir fülel vala,

Megszünt minden fuvalom, -     

S mosolygott a fájdalom.                      

 

A tantervben szereplő monometrikus hangsúlyos versek között Ady Krónikás ének 1918-ból című költeményének ritmusa a főmetszet sze­rinti fordított szótagszámrend miatt szokatlanul hat. A sorok kezdő üteme általában ötszótagú, ezt követi a főmetszet, ami után hat szótag következik. A sorok második felében mellékmetszet tagol, 4/2-re vagy 3/3-ra, ezzel a so­rokban végülis csökkenő szótagszám-tendenciát biztosítva.