Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A vesritmus elemzése a középiskolában (2.)
Marie_Marel 2013. augusztus 18. 18:53
II. A metrum
1. A versritmus elemi egysége a szótag. A versritmus tényezői közül kettő kife-jezetten a szótagméréssel kapcsolatos, az egyik a szótagok hangerejét, hangsúlyát mérlegeli, a másik a szótagok kiejtési idejét. E két szótagmérő tényező két önálló verselési rendszer alapja, a hangsúlyosé és az időmértékesé. Többé-kevésbé bonyolult szabályaik vannak, az iskolai versritmus-tanítás évszázadok óta ezekre hagyatkozik. Pedig a verset a prózától nem ezen metrikai tényezők és szabályok különítik el. A verset a prózától a sorképzés választja el. Nem minden versre jellemző a sorok hangsúlyos vagy időmértékes szótagmérő szabályainak követése sem. Ha a versritmus a két szótagmérő szabályrendszer egyikének nyomán halad, akkor a versritmus hangsúlyos vagy időmértékes tényezőjét részesíti előnyben. Mindkét tényező maradhat háttérben is, hiszen a versritmus említett négy alaptényezőjéből az akusztikai és a lejtésbeli is nyerhet előnyt, pedig ezek szótagmérő verselési rendszert nem mutatnak.
A magyar nyelvű versek annak alapján sorolhatók két alapcsoportba, hogy érvényesítik-e a szótagmérő versritmustényezők egyikét vagy nem. Az utóbbiak neve szabadvers, az előbbieké metrikus vers.
2. A metrum számviszonyokkal jellemezhető ritmikai alapséma. Ilyet csupán a szótagmérő verselési rendszerek mutatnak. A magyar nyelvű költészet alkotásainak zöme metrikus ritmusú. Arany János verstani értekezése óta a hangsúlyos vagy ütemező verssort úgy jellemezzük, hogy megnevezzük ütemeinek és szótagjainak a számát. A kétütemű hetes azt jelenti, hogy a sor hangsúlyos metrikát érvényesít, ütemei száma kettő, szótagjaié hét. Az ötös jambus vagy jambusi tízes azt jelenti, hogy a sorban időmértékes metrika működik, a sorban öt jambusi versláb (jambus vagy jambust helyettesítő versláb) és tíz szótag van.
Az iskolai verstan elsősorban a mértékek, a metrika tana. Ez a versritmus két tényezőjére épülő verselési rendszerek megismertetését célozza, indokoltan, hiszen a verstan ezek kutatásában jutott a legtöbbre. Adódik ezen túl a hangakusztikai tényezők köréből a rím elemi rendszere és a szabadvers rövid jellemzése. Nevezhetjük mindezt ritmuselemzésnek, de tartsuk nyilván, hogy a ritmust szűkebb jelentésével, szinte a metrikával azonosítva emlegetjük.
III. Magyar verselési rendszerek
1. Hangsúlyos verselés. Nevezhetjük ütemezőnek is, de már kevésbé magyarosnak vagy nemzetinek, mivel más hangsúlyozó nyelvek is teremtettek ilyet. Tény, hogy élhangsúlyos nyelvünk természetének megfelelően ez az eredeti verselésünk, ez jellemzi teljes népköltészetünket. Nem árt azonban ismételnünk, hogy a hangsúlyos metrika az eredeti más hangsúlyozó nyelvekben is.
2. Időmértékes verselés. Az időmértékes ütemek alapján nevezhetjük verslábazónak is. Görög eredetű. Az ógörögben az időmértékes metrika éppen olyan természetes, eredeti nyelvileg, mint a hangsúlyozó nyelvekben a hangsúlyos metrika. Megemlítjük, hogy az egyetemes költészet általunk nem említett nyelvi tényezők nyomán más elvekre épülő metrikai rendszereket is alkotott. A magyar nyelvű költészetben elegendő a hangsúlyos és az időmértékes metrika ismerete. A távoli hatások példái kivételesek.
Tudatosítandó sajátossága nyelvünknek, hogy a szótagidőt mérő időmértékes metrikát nyelvileg természetesen képes követni, mivel hosszú-rövid szótagjaink metrikusan rendezett váltogatása a helyes magyar beszédben sem hat mesterkélten. A hangsúlyozó nyelvek többsége imitatív időmértékes metrikát képet csupán megvalósítani, a hangsúlyos szótagot tekintve metrikailag "hosszúnak", a kevésbé hangsúlyosat "rövidnek", mint például a németben. A magyarhoz hasonló alkatú nyelvek száma kevés, bár ezen adottságunk Európában sem egyedüli.
Az antik görög időmértékes verselést hozzánk a latin nyelv közvetítette, amelynek hatása a magyar államiság kezdetétől számítható. Alkalmazása is, befogadása is tanultságot kíván, egyértelműen műköltészeti jellemző. A történeti okok magyarázzák, hogy műköltészetünk a kezdetektől fogva él mind a hangsúlyos, mind az időmértékes metrikával.
3. Szimultán verselés. Lényege a hangsúlyos és az időmértékes metrumok szerkezeti kapcsolata, ütemezés és verslábazás egyidejűsége. Nevezhetjük bimetrikus verselésnek akkor, ha tudjuk, hogy a hangsúlyos és az időmértékes verselés külön-külön monometrikus. A magyarul megszólaló időmértékes metrumokban mindig ott munkál a hangsúlyozó nyelviség. A szótagok időmértékes jellemzésében nálunk mindig érdemes a hangsúly mértékét is figyelembe venni. A hangsúlyozásnak csupán szótagszintű jelenléte az időmértékes metrum mono-metrikusságát nem sérti. Bimetrikus-szimultán versritmus esetén a verslábak mellett az ütemeknek is ott kell lenniük. A szimultán verselés is műköltészeti, ennek kezdetével egyidős. Verstani kutatása a XX. század elején indult meg, századunk második felében ért el gyakorlatilag is értékes eredményeket.
4. A szabadvers ritmusa a szótagok szintjén nem ismeri a sorozatosan ismétlődő rendezettséget, tehát nem metrikus. Sorozatosság, ismétlődés változatos, nagyobb nyelvi egységekben mutatkozik, ezek által a prózához mért nagyobb ritmikai kötöttségek jellemzik. Versritmusa van a szabadversnek, metrum nélkül. Ennek leírásában többnyire szó- és mondattani, nyelvészeti fogalmak állnak rendelkezésünkre, olyan nyelvi-stilisztikai fogalmak, mint például a gondolatritmussal kapcsolatos párhuzam, ellentét, felsorolás, fokozás stb. Részben metrikai fogalmak is feltűnhetnek, ha az adott szabadvers jelez metrikus szórványokat. Természetes az is, hogy a versritmus metrikán túli tényezőit figyelembe kell vennünk, tehát a hangakusztikai és a dallambeli tényezőt.
A szabadvers ritmusának rendszerezésére van már kísérlet, eszerint beszélhetünk például sorképző, sorváltó, sortagoló, mértékőrző típusokról, az iskolai oktatásnak azonban még várnia kell a mai és a várható kutatási eredmények stabilizálódására.
*
A versritmus elemzése az iskolában ma a metrikai rendszerek alapos, a hangakusztikai tényezők eseti és a szabadvers körvonalazott tanítását írhatja elő - tanterveinkkel, tan-könyveinkkel összhangban.