Verstan és környéke

Marie_Marel•  2011. július 22. 15:11

Írásjelek a versben—beszélgessünk róla

Az írásjelek használata a versben—beszélgessünk róla

Egy éve írogatok intenzíven verseket. Nagyon sok mindent tanultam közben másoktól és sok mindenre rájöttem én magam. Örülnék, ha beszélgetnénk ezekről a dolgokról, ki hogy látja.
Most épp az írásjelek használatáról a versben.
Nekem először Für Janó mondta azt, hogy túl sokat használok belőlük. Először, be kell vallanom, nem értettem pontosan mire is gondol, hiszen meg voltam győződve róla, hogy helyesen használom őket. :-)
Lassan azonban megértettem. Ő sokkal előrébb jár azon az úton, amire én épp hogy csak ráléptem. De remélem, tanulékony vagyok.

Szóval először is számtalan pontot használtam, egymás után………. Így. J
Azt hittem, hosszabb szünet csak így fejezhető ki.
Ma már tudom, elég három pont is, bőven. A szabály szerint: " Három pontot teszünk a gondolat befejezetlenségének jeléül".
Sőt, sokkal hatékonyabb például az utána következő, általunk fontosnak tartott gondolat hangsúlyozására a kettőspont. Az ugyanis okvetlenül megakasztja az olvasást, megtorpanunk olvasás közben. És már el is értük a célunkat. De a kettőspontról majd később.

A vesszőkről is ejtsük pár szót. Nem hiszem, hogy úgy kellene őket használnunk, ahogyan azt nyelvtanból tanultuk. Persze, eleinte nem árt. De a verssor végére csak azért, mert a sor végére értünk, indokolatlanul ne tegyünk. Ha a gondolat áthúzódik a vers további soraiba, akkor pedig semmiképpen se. Azt mondanám, hogy ha hangosan elolvassuk, érezni fogjuk, hogy hol kell az a kis levegővételnyi szünet, amit a vessző jelképez. Ahol elválik két gondolat, csak oda tegyünk vesszőt. Ellenkező esetben nagyon szétszabdaljuk versünket és veszít hatásából.

Azután a kérdőjelek. Rafinált kis jószágok. A magyar nyelv szabályai szerint helyesen használtam őket. Azt hittem, ez elég is. Pedig dehogy…
A vers nem élő beszéd, nem is kell annak lennie. A vers lüktetése, rímei, verstani szerkezete
gyakran megváltoztatja a szavak hangsúlyát, a szórendet és természetesen az írásjelek használatát is. Szerintem megváltozik a szerepük is. Én abban látom a szerepüket, hogy segítsék az olvasót, vagy az előadót abban, hogy ugyanúgy „hallják” a művet, ahogyan azt a szerző belső hallása szerint hallja, amikor leírja. Lehet, hogy nem túl szakszerű a meghatározásom, de elég jól fedi szerintem a valóságot.
Igen gyakran nincs is szükség a kérdőjelre, hiszen a sor értelme eleve meghatározza, hogy csakis úgy mondhatjuk, függetlenül attól, hogy van-e benne kérdőszó.
Mire is gondolok? Például erre:

„De látod amottan a téli világot” (Petőfi)

Ugye, kérdőjel nélkül sem hangsúlyozná ezt senki másképp, csak kérdésként?

És itt van mindjárt az ellentéte, ahol formailag szerepel kérdőszó, mégsem visszük fel a mondat végén a hangsúlyt, ahogy azt nyelvtanból tanultuk:

„Felel a refrén, régi nóta:
De hol van a tavalyi hó” (Villon)

Ezért aztán én már régóta igen óvatosan bánok a kérdőjelekkel, csak akkor használom, ha a kérdés valóban hangsúlyozandó, súlyos a vers mondanivalója szempontjából.

Hasonló a helyzet a felkiáltó jelekkel is. Ne használjuk, csak ha igazán „felkiáltanánk”. Hiszen egy fájdalomról szóló versben sűrűn használnánk szívünk szerint, de képzeljük csak el, hogy az előadóművész írásjeleink szerint olvasná fel: a végén már kiabálnia kellene.
Hiszen az írásjelek „utasítások” a helyes hangsúlyozáshoz. Figyeljétek csak meg József Attila versében:

„Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.”
(József Attila)

A pontosvesszőről és a kettőspontról

A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait.
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza:

"Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda;
s a bitang nép, a sok céda,
veszekedik a lopotton."

(Arany János: Az egri leány)

"Fölfelé megy a borban a gyöngy;
jól teszi,
tőle senki e jogát el
nem veszi."

(Vörösmarthy Mihály: Fóti dal)

A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól:

Az ilyen jellegű felsorolások végén a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni.
Kedvenc példám:

„Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;”

(József Attila: A tőkések hasznáról)

A vessző helyére kettőspont is kerülhet, főleg ha az értelmező felsorolást tartalmaz:

„S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… „

Kettőspontot használunk, amikor egy-egy gondolatra akarjuk felhívni a figyelmet, vagy ha jelezni akarjuk, hogy a kettőspontot követő tagmondat fontosabb következtetést vagy magyarázatot tartalmaz:

" S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,
egy könny, kimondva ezrek kínjait;
kit nem hevít korának érzeménye,
szakítsa ketté lantja húrjait."

(Eötvös József: Én is szeretném)

A kettőspont előtt nem használunk szóközt, utána viszont igen.

Vitaindítónak ennyi talán elég is lesz. :-)

Ejtsünk még néhány szót az aposztrófról is.
Én úgy tanultam: mindig a szó után jelenik meg és szóköz nélkül tapad hozzá. Betűhiányt vagy szórövidülést jelez. Hivatalosan: Az aposztróf vagy hiányjel ( ' ) legtöbbször a szórészek, betűk elhagyását jelölő írásjel.

A kötőjelről és a gondolatjelről:

Kötőjel :
Ritka, alkalmi, egyedi összetételek esetén (előtte, utána nincs szóköz)
* rőzse-dalok, gyémánt-hitemet, köd-gubában, bogáncs-szívem, kő-iszonyatját,

a gondolatjelet szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi
(jele: –) Leggyakrabban közbevetés esetén használjuk.
A közbevetés
Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük. Példák:
Évi, bár még át tudott volna szaladni az úttesten, előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi – bár még át tudott volna szaladni az úttesten – előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi (bár még át tudott volna szaladni az úttesten) előbb hagyta elmenni a teherautót. Stb.

Álljon itt végül egy bonyolultan központozott idézet tanulságul:

Állata őrzeni alabárdost:
„Lélek az ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
jönne siratni?” – „Vissza neki;
jajj, ki parancsom, élve, szegi!”

(Arany János: Tetemre hívás)

Marie_Marel•  2011. július 16. 23:48

József Attila a versírásról

Az ember azért ir verset, mert a szó szoros értelmében sürgős szüksége
van reá. Fölidézi a tárgyak lelkét, vagy az együgyü népekről szóló
tudomány polynéziai müszavával élvén `tondi`-ját s ez sikerül is
annak, akinek `mana`-ja, vagyis varázsereje van. A költő tehát a
tudomány álláspontja szerint is vajákos, táltos, bübájos. De minthogy
a müalkotás bontatlan egész, valóságos egység, nyilvánvaló, hogy a
költő a fölidézett `több` tárgynak egy bizonyos `közös` lelkét inditja
mennynek a poklok ellen. Mert a szellemre az anyag poklai tátognak
mindenünnen, ezek fölött kell, mint Madách mondja, "glóriával
általlépnie".
". A lélek pedig e legnagyobb szükség
okából átlényegül ihletté, amely a szemlélhetetlen világegész helyébe
szemlélhető müegészet alkot. `Müalkotáson kivül egészet soha nem
szemlélünk.` Az ihlet tehát a szellemnek az a minősitő ereje, amely
az anyagot végessé teszi. Ezek szerint a mü `közvetlen egyetemesség`,
vagy szem előtt tartva, hogy belsejében kimerithetetlen, `határolt
végtelenségnek` is mondhatjuk."


József Attila: Az Istenek halnak, az Ember él

Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről.



A cikk előbb A Toll c. folyóirat 1930. évi 2. számában, majd különlenyomatban is megjelent.

Marie_Marel•  2011. július 16. 23:33

Babits - Chaucerről és a költészetről

„Azt mondják, – írja Chaucerrel kapcsolatban
–, az angol lelket mélységesen vonzzák a konkrétumok. Evvel függ össze talán,
hogy egy modern nemzet sem adott annyit a világköltészet közkincséhez, mint az angol”.
„Milyen különös – mondja máshelyütt –, hogy éppen az angol költők adták a világnak
ezt a fajta varázst; a valóságra-szomjas nép költői! Mert ez a varázs éppen abban áll: az
olvasót mindenestül kiemelni a valóságból. Hirtelen áttenni egy másik világba! Képekből
és hasonlatokból, bukdácsoló és kanyargó gondolatokból, régi és szokatlan szavakból,
rímekből és betűrímekből, egy idegen világot szőni, egy tündérvilágot, új ragyogást, őserdőt,
illatokat!”

Marie_Marel•  2011. július 16. 20:15

Irodalmi sikerlistája - magyar irodalom

Narancs XXIII. évf. 8. szám(2011.02.24.) - 2011-02-24
könyvmelléklet - könyvlista


Azért a vers az úr - Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - magyar irodalom


1. Térey János: Protokoll (Magvető, 2010) - 145 pont
2. Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők (Magvető, 2010) - 90 pont
3. Nemes Z. Márió: Bauxit (Prae.hu, 2010) - 56 pont
4. Borbély Szilárd: A Testhez (Kalligram, 2010) - 42 pont
5. Lovas Ildikó: A kis kavics (Kalligram, 2010) - 39 pont
6. Krasznahorkai László-Max Neumann: Állatvanbent (Magvető, 2010) - 34 pont
7. Spiró György: Tavaszi Tárlat (Magvető, 2010) - 33 pont
8. Bertók László: Pénteken vasárnap (Magvető, 2010) - 26 pont
9. Takács Zsuzsa: A test imádása (Magvető, 2010) - 25 pont
10. Győrffy Ákos: Havazás Amiens-ben (Magvető, 2010) - 21 pont
11-12. Szijj Ferenc: A nereidák délutánja (Jelenkor, 2010) - 20 pont
Tolnai Ottó: A kisinyovi rózsa (Factory Creative Studio Kft., 2010) - 20 pont

Szavazóink:Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Halmai Tamás, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, k. kabai lóránt, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Lóránd Zsófia, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szegő János, Tarján Tamás, Urfi Péter.

A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.

Marie_Marel•  2011. július 16. 20:13

Friss irodalmi sikerlista - világirodalom

Narancs XXIII. évf. 14. szám(2011.04.07. - 2011-04-07
könyvmelléklet - könyvlista


A hely, ahol élünk - Minimum tizenegyes! a Magyar Narancs irodalmi sikerlistája - világirodalom


1. Raymond Carver: Befognád, ha szépen kérlek? (Ford.: Barabás András, Magvető, 2011) - 76 pont
2. Piotr Rawicz: Az ég vére (Ford.: Klimó Ágnes, Gondolat, 2010) -55 pont
3. Sofi Oksanen: Tisztogatás (Ford.: Pap Éva, Scolar, 2010) - 44 pont
4. W. G. Sebald: A Szaturnusz gyűrűi (Ford.: Blaschtik Éva, Európa, 2011) - 43 pont
5. Alan Hollinghurst: A szépség vonala (Ford.: Berta Ádám, Scolar, 2011) - 39 pont
6. Ilma Rakusa: Rengeteg tenger (Ford.: Kurdi Imre, Magvető, 2011) - 34 pont
7. Wolf Haas: Silentium! (Ford.: Bán Zoltán András, Scolar, 2011) -28 pont
8. Paul Auster: Láthatatlan (Ford.: Pék Zoltán, Európa, 2011) - 26 pont
9. Vladimir Nabokov: Másenyka (Ford.: Hetényi Zsuzsa, Európa, 2011) - 22 pont
10. José Saramago: Káin (Ford.: Pál Ferenc, Európa, 2011) - 21 pont
11. Herta Müller: A róka volt a vadász (Ford.: Nádori Lídia, Cartaphilus, 2010) - 20 pont
Szavazóink:Ambrus Judit, Bazsányi Sándor, Bárány Tibor, Báthori Csaba, Bedecs László, Benedek Anna, Bojtár Endre, Csáki Márton, Darvasi Ferenc, Faragó Kornélia, Gács Anna, Horváth Györgyi, Jánossy Lajos, Jenei László, Kálmán C. György, Kiss Noémi, K. Kabai Lóránt, Krusovszky Dénes, Lapis József, László Ferenc, Margócsy István, Németh Zoltán, Selyem Zsuzsa, Szegő János, Tarján Tamás, Urfi Péter.
A szavazóknak minden alkalommal 4, a közelmúltban magyarul megjelent szépirodalmi vagy azzal határos műfajú kötetet kell megnevezniük és sorrendbe állítaniuk; az első 15, a második 10, a harmadik 6, a negyedik pedig 3 pontot kap.