Verstan és környéke

"Klasszikus költõink zömmel úgy használják a rímet, hogy annak jelenlétét - külön mellékérzéssel - alig-alig vesszük észre, sõt a mondandót a rímmel együtt találjuk tökéletesnek. A rím erõsíti a pillanatnyi hatást, és segít a törékeny emlékezetnek. A rímelõ pontokon nem azt érzékeljük, hogy visszafele simogatnak, hanem azt: itt pontosan célba talált a költõi "gondolat". A jó rím olyan, mint a nyílvesszõ a célba döfõdés pillanatában."

http://m.magyarnarancs.hu/publicisztika/irodalmi_szoszedet_a_rimkenyszer-53108

Dr. Grétsy László
2005. 10.29.
-

Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige - ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs.

Az "ikes" igékről

Százötven évvel ezelőtt a mai "ikes" igék zöme nem volt ikes ige. Példák Arany Jánostól: Gyorsan úsz az égen..., Tiszaparton táboroz a huszárság..., "Jesszust" kiáltoz...

Esz a méreg, amiért ikes igéknek nyilvánították ezeket az igéket pusztán azért, mert egyes szám harmadik személyben száz-egynéhány évvel ezelőtt (utólag!) -ik toldalékot kaptak (ha egy embernek a fejére rendőrsapkát húznak, még nem lesz rendőr!). Hogyan is ragozták egykor az "ikes" igéket:

Arany János: Most fázok, mert van benne mód..., ha elrontom a szót és fázom, nem az én hibám.

Vörösmarty: Áll egy kislak, Emma háza, Oda vágyok én...

Csokonai: De nem vágyok lenni az ország szegénye...

Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az ikes igék egy részét: válom a feleségemtől; majd ha újra születem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogy összeomlom; sohasem hazudom stb.

Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.

Még nagyobb a keveredés – a második személyben: nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a "hivatalos" bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásosz, veszesz, főzösz, mososz helyett);

– a feltételes módban: én ennék (a "hivatalos" enném helyett); ő enne (ennék helyett);

– a felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).

És szinte mindig iktelenül ragozzuk a ható alakot: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).

Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis – azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály kétkötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam. Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.

Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért van eltiltva az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: Én a tejet nem iszom, hanem beleaprított kenyérrel eszem, de néha teát iszok.

Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy "az ikes ragozás, mint rendszer, nem él" (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: "Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige – ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni.

Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (sört iszok, de a bort nem iszom, mert nem szeretem), az egyértelműség (ő ehet – ők ehetik) és a jó hangzás (válom – válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az "igazi" ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás szabályait alkalmazza valaki akár megszokásból, akár stílusérzéke szerint (például gondolkodom gondolkodok helyett). De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint az egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszok-ot hallja, ne bigygyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság.

Lévai Zoltán

(Édes Anyanyelvünk)

2009.02. 17.

Ikes ige - ikes iga* 

Arany János: Grammatika versben
(Részlet)

Hogyan is ragozták  egykor az ikes igéket?

Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.

Még nagyobb a keveredés a 

...második személyben:
.......nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a "hivatalos" bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); 
.......ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásosz, veszesz, főzösz, mososz helyett).

...feltételes módban: én ennék (a "hivatalos" enném helyett); ő enne (ennék helyett).

...felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).

...a ható alakot szinte mindig "iktelenül" ragozzuk: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).

Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis - azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam.  Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.

Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért tiltják el az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: az aludttejet nem iszom, hanem kanállal eszem, de legtöbbször sima tejet iszok.

Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy az "ikes ragozás, mint rendszer, nem él" (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: "Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige - ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs."). Ehhez hozzátenném, hogy csak a "művelt" társaságban kell egy nemzedéknyi idő a leszokáshoz, a "műveletlen" nép sosem használta az ikes ragozást. (Persze lehet, hogy a "művelt" társaságnak egy nemzedéknyi idő sem lesz elég.)

Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (aludtej!), az egyértelműség (ő ehet - ők ehetik) és a jó hangzás (válom - válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az "igazi" ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás szabályait alkalmazza valaki akár megszokásból, akár "választékos" stílusa miatt. De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszokozok-at hallja, ne biggyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság (olvasta-e Lőrinczét vagy a Nyelvművelő kézikönyvet!). 
 

U.i.: Még néhány idézet:

"Minden a mellett szól, hogy rázzuk le az  i k e s  i g á t, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része: eszek, iszok, aluszok, enne, inna, ehetek, ihatsz stb. stb.... Az iskolai hagyomány nagyon megnehezíti az ikes ragozás rendezését. Hogy az irodalomban is lassanként visszatérhessünk a természetes fejlődéshez, egyelőre az ikes igéknek ragozásában teljes szabadságot kellene engedni s tartózkodni mind a reakciótól, mind pedig a radikális politikától."(Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. Budapest, 1914.)

"Néha úgyis bajos a nyelvszokásnak megállapítása és szabályokba foglalása, sőt vannak olyan esetek is, hogy a hagyományos nyelvtani szabályok ellenkeznek az általános népies nyelvszokással. Legnevezetesebb ilyen eset, mely annyi vitára adott okot, különösen Révai és Verseghy között, az ikes ragozás kérdése. Kétségtelen, hogy a hajdani élőbeszéd pontosan megkülönböztette az egyes számban az ikes és iktelen igék ragozását, de kétségtelen az is, hogy a mai élőbeszéd s kivált a nép nyelve legtöbb vidéken nem tartja magát azokhoz a nyelvtani szabályokhoz, melyeket a tudósok a régi nyelvemlékekből vontak el. A Ny.-ről egész nagy irodalmunk van (fölsorolását l. A magyar nyelv [1891] c. munka végén). Legtöbb ide vonatkozó értekezést és apróbb fejtegetést közölt s közöl folyvást a Magyar Nyelvőr c. havi folyóirat (l. o.). V. ö. Simonyi, Antibarbarus (1879); P. Thewrewk E., A helyes magyarság elvei (1873)." (Pallas nagy lexikona)

Bár Révai Miklós az ikes ragozást a 19. század elején felújítja, Kazinczyék kötelezővé is teszik az irodalomban, de mivel ennek a ragozásfajtának külön funkciója már nem volt, kiszorulása folytatódik, sőt felerősödik. A 19. század végén a felszólító és a feltételes mód egyes szám első és harmadik személyében az iktelen formák terjednek el, nemcsak a beszélt és újságnyelvben, hanem egyes íróknál is (lakjam helyett lakjak, lakjék helyett lakjon, laknám helyett laknék, laknék helyett lakna).(

Dr. Szathmári István)

* Lőrincze Lajostól kölcsön vett cím

Virtuális beszélgetés a Pánsíp Irodalmi Szalonban

"mi apró dolgokon múlik az élet"

2002. januárjában

Bagu László
volt a Pánsíp Irodalmi Szalon vendége