Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Írásjelek a versben—beszélgessünk róla
Marie_Marel• 2011. július 22. 15:11
Az írásjelek használata a versben—beszélgessünk róla
Egy éve írogatok intenzíven verseket. Nagyon sok mindent tanultam közben másoktól és sok mindenre rájöttem én magam. Örülnék, ha beszélgetnénk ezekről a dolgokról, ki hogy látja.
Most épp az írásjelek használatáról a versben.
Nekem először Für Janó mondta azt, hogy túl sokat használok belőlük. Először, be kell vallanom, nem értettem pontosan mire is gondol, hiszen meg voltam győződve róla, hogy helyesen használom őket. :-)
Lassan azonban megértettem. Ő sokkal előrébb jár azon az úton, amire én épp hogy csak ráléptem. De remélem, tanulékony vagyok.
Szóval először is számtalan pontot használtam, egymás után………. Így. J
Azt hittem, hosszabb szünet csak így fejezhető ki.
Ma már tudom, elég három pont is, bőven. A szabály szerint: " Három pontot teszünk a gondolat befejezetlenségének jeléül".
Sőt, sokkal hatékonyabb például az utána következő, általunk fontosnak tartott gondolat hangsúlyozására a kettőspont. Az ugyanis okvetlenül megakasztja az olvasást, megtorpanunk olvasás közben. És már el is értük a célunkat. De a kettőspontról majd később.
A vesszőkről is ejtsük pár szót. Nem hiszem, hogy úgy kellene őket használnunk, ahogyan azt nyelvtanból tanultuk. Persze, eleinte nem árt. De a verssor végére csak azért, mert a sor végére értünk, indokolatlanul ne tegyünk. Ha a gondolat áthúzódik a vers további soraiba, akkor pedig semmiképpen se. Azt mondanám, hogy ha hangosan elolvassuk, érezni fogjuk, hogy hol kell az a kis levegővételnyi szünet, amit a vessző jelképez. Ahol elválik két gondolat, csak oda tegyünk vesszőt. Ellenkező esetben nagyon szétszabdaljuk versünket és veszít hatásából.
Azután a kérdőjelek. Rafinált kis jószágok. A magyar nyelv szabályai szerint helyesen használtam őket. Azt hittem, ez elég is. Pedig dehogy…
A vers nem élő beszéd, nem is kell annak lennie. A vers lüktetése, rímei, verstani szerkezete
gyakran megváltoztatja a szavak hangsúlyát, a szórendet és természetesen az írásjelek használatát is. Szerintem megváltozik a szerepük is. Én abban látom a szerepüket, hogy segítsék az olvasót, vagy az előadót abban, hogy ugyanúgy „hallják” a művet, ahogyan azt a szerző belső hallása szerint hallja, amikor leírja. Lehet, hogy nem túl szakszerű a meghatározásom, de elég jól fedi szerintem a valóságot.
Igen gyakran nincs is szükség a kérdőjelre, hiszen a sor értelme eleve meghatározza, hogy csakis úgy mondhatjuk, függetlenül attól, hogy van-e benne kérdőszó.
Mire is gondolok? Például erre:
„De látod amottan a téli világot” (Petőfi)
Ugye, kérdőjel nélkül sem hangsúlyozná ezt senki másképp, csak kérdésként?
És itt van mindjárt az ellentéte, ahol formailag szerepel kérdőszó, mégsem visszük fel a mondat végén a hangsúlyt, ahogy azt nyelvtanból tanultuk:
„Felel a refrén, régi nóta:
De hol van a tavalyi hó” (Villon)
Ezért aztán én már régóta igen óvatosan bánok a kérdőjelekkel, csak akkor használom, ha a kérdés valóban hangsúlyozandó, súlyos a vers mondanivalója szempontjából.
Hasonló a helyzet a felkiáltó jelekkel is. Ne használjuk, csak ha igazán „felkiáltanánk”. Hiszen egy fájdalomról szóló versben sűrűn használnánk szívünk szerint, de képzeljük csak el, hogy az előadóművész írásjeleink szerint olvasná fel: a végén már kiabálnia kellene.
Hiszen az írásjelek „utasítások” a helyes hangsúlyozáshoz. Figyeljétek csak meg József Attila versében:
„Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.
Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.”
(József Attila)
A pontosvesszőről és a kettőspontról
A többszörösen összetett mondatokban pontosvesszővel határoljuk el egymástól a szorosabban összetartozó tagmondatok csoportjait.
Kéttagú összetett mondatban is állhat pontosvessző, ha a tagmondatok kapcsolata laza:
"Fut a rabló megrakottan,
nyomja vállát súlyos préda;
s a bitang nép, a sok céda,
veszekedik a lopotton."
(Arany János: Az egri leány)
"Fölfelé megy a borban a gyöngy;
jól teszi,
tőle senki e jogát el
nem veszi."
(Vörösmarthy Mihály: Fóti dal)
A felsorolásban pontosvesszőt is használunk, ha azonos szerepű, vesszőkkel tagolt mondatrészeket akarunk elkülöníteni másneműekből álló sorozattól:
Az ilyen jellegű felsorolások végén a stb. elé is pontosvesszőt kell tenni.
Kedvenc példám:
„Dagassz gázlángnál kenyeret,
vagy égess lukas, vörös téglát;
törje kapa a tenyered;
áruld magad, míg leng a szoknyád;”
(József Attila: A tőkések hasznáról)
A vessző helyére kettőspont is kerülhet, főleg ha az értelmező felsorolást tartalmaz:
„S égtek lelkemben kis rőzse-dalok:
Füstösek, furcsák, búsak, bíborak… „
Kettőspontot használunk, amikor egy-egy gondolatra akarjuk felhívni a figyelmet, vagy ha jelezni akarjuk, hogy a kettőspontot követő tagmondat fontosabb következtetést vagy magyarázatot tartalmaz:
" S ilyen legyen dalom: egy villám fénye,
egy könny, kimondva ezrek kínjait;
kit nem hevít korának érzeménye,
szakítsa ketté lantja húrjait."
(Eötvös József: Én is szeretném)
A kettőspont előtt nem használunk szóközt, utána viszont igen.
Vitaindítónak ennyi talán elég is lesz. :-)
Ejtsünk még néhány szót az aposztrófról is.
Én úgy tanultam: mindig a szó után jelenik meg és szóköz nélkül tapad hozzá. Betűhiányt vagy szórövidülést jelez. Hivatalosan: Az aposztróf vagy hiányjel ( ' ) legtöbbször a szórészek, betűk elhagyását jelölő írásjel.
A kötőjelről és a gondolatjelről:
Kötőjel :
Ritka, alkalmi, egyedi összetételek esetén (előtte, utána nincs szóköz)
* rőzse-dalok, gyémánt-hitemet, köd-gubában, bogáncs-szívem, kő-iszonyatját,
a gondolatjelet szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi
(jele: –) Leggyakrabban közbevetés esetén használjuk.
A közbevetés
Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet a közbevetés szándékával ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük. Példák:
Évi, bár még át tudott volna szaladni az úttesten, előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi – bár még át tudott volna szaladni az úttesten – előbb hagyta elmenni a teherautót.
Évi (bár még át tudott volna szaladni az úttesten) előbb hagyta elmenni a teherautót. Stb.
Álljon itt végül egy bonyolultan központozott idézet tanulságul:
Állata őrzeni alabárdost:
„Lélek az ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
jönne siratni?” – „Vissza neki;
jajj, ki parancsom, élve, szegi!”
(Arany János: Tetemre hívás)
Molnar-Jolan2013. május 17. 11:50
A magyar nyelv többek között attól gyönyörű, és nagyszerű, hogy rugalmas a szórendben, a gondolait logikai szálak fűzésében, sokszor ezt a szabad asszociációs lehetőséget, a kétértelműséggel való játékot karámozza el a központozás.
Van, aki az írásjelek hiányát kifejezetten csak lila gőzös divatnak, hülye hóbortnak gondolja.
Egy Poet-os még üzent is privátban nekem, hogy jók a versek, csak tegyem már ki a központokat, mert így érthetetlen számára, mit akarok írni.
Szerintem, aki ismeri a magyar nyelvet, és értelmezni tudja a szöveget, annak nem okozhat gondot, hogy nincs mondatközi mankó, hogy is kell érteni.
Ám egy prózai szövegben én sem írnék központok nélkül. Azt egyszerűen slendriánságnak, vagy szándékos feltűnősködésnek venném.
Kivéve, ha valami titkos jelentéssel bír. (a sokat idézett példa: ''a királyt megölnötök nem kell félnetek...'' stb.)
Törölt tag2013. május 17. 11:28
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2013. május 14. 19:54
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2013. május 14. 19:48
De csak ha azt a versed végig ''átpofozod''. :-)
Olyan a vers, mint egy újszülött. Megszületett. Megfürdetjük, felöltöztetjük, kicsinosítjuk, és úgy mutatjuk meg a világnak. :-)
Marie_Marel2013. május 14. 19:46
Igen, Imre.
Törölt tag2013. május 14. 19:45
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2013. május 14. 19:42
''hogy legtöbbször (hangsúlyozom, nem mindig, legtöbbször) a központozás nélküliségben szenvedőknek fogalmuk sincs az ilyesmikről, mint: összetettebb minőség, szavak, szókapcsolatok többes értelmének kihasználása,''
Igen. Ezért írogatom ezt a blogot... Hátha.
lira2013. május 14. 18:46
AZ Ági által felsoroltakat elfogadom és egyet is értek, csakhogy éppen azt kifogásolom, hogy legtöbbször (hangsúlyozom, nem mindig, legtöbbször) a központozás nélküliségben szenvedőknek fogalmuk sincs az ilyesmikről, mint: összetettebb minőség, szavak, szókapcsolatok többes értelmének kihasználása, stb. Ehhez ugyanis valóban művészi szinten kellene tudni bánni a nyelvvel. Úgy igen, úgy van értelme! De én ezekben a versekben nem látok semmi ilyesmit. Egyszerűen csak hiányoznak az írásjelek, egészen hétköznapi, gyakran nem is versszerű szövegekből. Ettől ezek semmiféle plusz értelmet nem nyernek, sőt!
Mint mondtam, én is írtam már ilyen verseket, kisérleteztem, nekem nem jött be.
kovacsagi2013. május 14. 16:53
központozás nélküli versek védelmében:
a központozás nélküliség
egyfelől kihívás - tudok-e megfelelő módon gondolatot, érzelmet vagy
valamilyen összetettebb minőséget - pl. iróniát - közvetíteni úgy, hogy
közben lemondok a hagyományos segédeszközökről.
másfelől lehetőség - a szavak, szókapcsolatok többes értelmének
kihasználására. többes kapcsolódások jöhetnek létre, ha írásjelekkel nem
szigeteljük el őket egymástól. ez a lírában nagyon fontos lehet. a többes
jelentésréteg kialakításának egyik eszköze.
Molnar-Jolan2013. május 14. 16:00
Jaj, bocs, Attila, nehogy sértés legyen, helyesen: Schifter.... (:-/
lira2013. május 14. 15:54
Elolvastam a Kemény István cikket, egyetértek vele: az írásjelek elhagyása nem egyéb divatnál, reméljük, el fog múlni! :)
lira2013. május 14. 15:49
Én is írtam központozás nélkül verseket, de akkor egyáltalán nem használtam írásjeleket, se nagybetűt.
Nekem nem jött be!
Tudom, költői szabadság, de nem árt a nyelvnek ez az ''összevisszaság'' ? (már bocsánat!)
Elvégre a költő a nyelv művésze is (kellene, hogy legyen). Elfogadom, hogy a köznyelv, a próza nyelve és a líra nyelve elválik egymástól, de szerintem egyre nagyobb a költői szabadság. Régi dolog, klasszikusok verseiben is gyakran találkozni vele, hogy időmértékes versekben a a hosszú és rövid magánhangzók néha felcserélhetők, ha a ritmus úgy kívánja. Most meg az írásjeleket iktatjuk ki. Aztán nem kell a ''ly'' betű sem. Majd valaki kitalálja, hogy fölöslegesek a hosszú mássalhangzók, stb. Meddig mehet ez?
Molnar-Jolan2013. május 14. 15:46
Itt várom Shifter Attila véleményét is, aki annyira kényes az írásjelekre, főleg az aposztrófra! ;)
lira2013. május 14. 15:40
Igen Marie, egyetértünk, csakhogy 90 százalékban nem ezért használják. Szerintem fogalmuk sincs, hogy miért. Na, azért annyival okosabb lettem, hogy ők nem tudják jól. :)
Molnar-Jolan2013. május 14. 15:37
A központozás nélküli verseket teljes értékűnek tartom, függetlenül, hogy többjelentésű-e általa egy szókapcsolat, vagy sem.
A hagyományos verseket is éppúgy helyénvalónak tartom, tehát ne essék félreértés, nem szeretném, ha általánossá válna, ne adj' isten, kötelezővé a központ hiánya. Költői szabadság részének tartom, ki hogy használja, én is írok ilyet is, olyat is, kedvem szerint.
A kisbetűs mondatkezdést viszont azért nem szeretem, mert a kis pontocskát sokszor keverem a vesszővel, gyakran vissza kell olvasni, hogy ja, itt egy mondatvég. Tehát technikailag jobb a dupla hangsúly egy új mondat kezdetén - szerintem.
(Marie, csak szólok, hoy az írásodban a kettőspontokról szóló résznél pontosvesszőket raktál kivétel nélkül. Véletlenül?)
Marie_Marel2013. május 14. 15:19
Seám, a próza az más dolog, ha azt értetted könyv alatt. :-)
Lentebb írtam,hogy szerintem mikor lehet indokolt a központozás nélküli vers írása, szigorúan szerintem.
''Eredetileg valóban a többes értelmezés, gondolati ''áthallások'' lehetősége az indoka. ''
Törölt tag2013. május 14. 15:16
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2013. május 14. 15:15
Törölt hozzászólás.
Marie_Marel2013. május 14. 15:13
''A kettőspontnak viszont nincs ilyen szerepe, ha meg is akaszt olvasás közben, nem jobban, mint egy vessző. ''
Limmi, de jobban. Kérdezz erről egy versmondót.
kovacsagi2013. május 14. 15:00
Limmi, a kettőspontnak van hangsúlyozó szerepe. Persze, nem kötelező használni.
kovacsagi2013. május 14. 14:57
''A teljesen kisbetűvel, központozatlanul írt vers inkább divat. Eredetileg valóban a többes értelmezés, gondolati ''áthallások'' lehetősége az indoka. '' --- én ragaszkodom is ehhez.
Marie_Marel2013. május 14. 13:51
Hát... azok bizony pongyolaságok (indokolatlan nagybetű, összevissza felbukkanó vesszők).
A teljesen kisbetűvel, központozatlanul írt vers inkább divat. Eredetileg valóban a többes értelmezés, gondolati ''áthallások'' lehetősége az indoka.
Van itt erről egy vélemény:
http://blog.poet.hu/verstanaeskornyeke/k emeny-istvan:---az-irasjelek-elhagyasaro l
Törölt tag2013. május 14. 13:50
Törölt hozzászólás.
lira2013. május 14. 13:42
Elolvastam a cikket, jónak tartom. Mostanában viszont egyre több olyan verssel találkozom, amelynek helyesírását nem tudom hová tenni.
Pl: minden sort nagybetűvel kezdenek, de a sorok (mondatok) végén még véletlenül sem tesznek ki pontot, vagy vesszőt. Kitesznek viszont itt-ott (nem a sor végén) vesszőket, kérdőjelet, felkiáltójelet. Ez nemhogy elősegítené a vers értelmezését, teljesen összezavarja az olvasót. (Természetesen nem a sorvégi áthajlásokról beszélek.)
Én úgy tudtam, hogy írásjelek nélkül akkor érdemes egy irodalminak szánt szöveget leírni, ha a szavak különböző csoportosításban mást jelentenek, különbözőképpen értelmezhetők. Hogy ismert példát hozzak: ''A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mind beleegyeztek én nem ellenzem.'' (Elnézést, ha pontatlanul idéztem). Egy hasonló szerkezetű szövegben teljesen érthető, ha valaki nem használ vesszőket.
Az általam említett versek esetében azonban nem ez az ok. Akkor vajon micsoda? Talán van valami új szabály, amit én nem ismerek?
Attila_the_hun2012. augusztus 18. 23:21
Iszom a -tanító- soraidat. :)
domezsuzsa2012. április 24. 17:24
Humoros gyerekversikéimben - amelyekben a gyermek szemszögéből szeretném láttatni a világot - gyakran alkalmazok a kételkedés vagy belső vívódás érzékeltetésére kérdőjelet és felkiáltójelet is, egyszerre mindkettőt. A kérdőjelet egymagában kevésnek érzem - de lehet, hogy így meg sok?
Csuti7292012. március 9. 22:41
Jó kis gondolatébresztő - én meg újabban egyáltalán nem írok írásjelet. Nem mindig, de egyre többször előfordul. :) Ez is megér egy misét; sok az éles bírálat ezügyben.
:))
Törölt tag2012. március 9. 21:21
Törölt hozzászólás.
Kroki292012. március 9. 20:44
Ezzel a kis ''cikkel'' sokat segítettél, köszönöm!
skary2011. július 22. 15:14
aranyjános ugye nem az 1800-as években élt? :)