A költői nyelv stíluseszközei

Többször szóba került a versek értékének megállapíthatósága. 

A vers kiemelésnek például ezek a szempontjai:

A moderátorok a versek kiemeléséről a következő szempontok alapján döntenek:

• eredetiség
• költői látásmód
• hiteles ábrázolás
• verstani elemek megfelelő használata
• költői képek megmutatása
• egyedi versszerkezet
• kötött versforma esetében hibátlan formaszerkezet
• a gondolat egyedi és eredeti láttatása
• hiteles ábrázolókészség

Többek között ezeket a szempontokat vizsgálják, ha a vers értékét próbálják megállapítani:    

                   

A költői nyelv stíluseszközei

 

I. Az elemi költői képek

  

   1. Hasonlat: két különböző jelenséget egy közös tulajdonság alapján összekapcsolunk

                       célja: magyarázat vagy érzékletesebbé tenni valamit

                       pl.: „Mint komor bikáé, olyan a járása.”

 

   2. Metafora: míg a hasonlat egy közös jegy alapján kapcsol össze két jelenséget, addig a

                       metafora mindenestül azonosítja őket egymással

                       ez feszültséget kelt, mert nem csak a közös jegyek elevenednek fel, hanem a

                       különbségek is

                       azonosító: képi sík    

                       azonosított: fogalmi sík

              fajtái: a) teljes metafora: a fogalmi és a képi sík is megjelenik

                                                      pl. Péter egy galamb.

                                b) csonka metafora: pl. „Dunnába bútt fenn a magas.”

                                                        a fogalmi sík nem jelenik meg, csak a képi sík

                                c) grammatikai metaforák: szándékosan elkövetett nyelvtani szabálytalanság

                                                                  - az igevonzat megváltoztatása

                                                                         pl. „Jónás elbújdosott, futván az Urat”

                                                                  - genitiv metafora: olyan birtokos szerkezetet alkal-

                                                                                                maz a költő, ami a valóságban

                                                                                                képtelenségnek tűnik

                                                                                                pl. halál torka

 

   3. Metonímia: a metonímia az érintkezésen alapuló névátvitel

                fajtái: a) helybeli érintkezésen alapuló metonímia

                               pl. „Brüsszel aláíratja a bankokkal az etikai kódexet.”          

                          b) időbeli érintkezésen alapuló metonímia

                               pl. „A 19. század sok felfedezést adott az emberiségnek.”

                          c) anyagbeli érintkezésen alapuló metonímia

                               pl. „pusztított a vas”

                                    „üvegből iszik”

                          d) ok-okozati viszonyok felcserélésén alapuló metonímia

                               pl. „500 halál ment utána”  (Zrínyi)

                          e) nem-faj felcserélésén alapuló: amikor biológiai kategóriák szándékosan

                                                                               helytelen, felcserélt elnevezését használjuk

                                                                               pl. minden kicsi kutya: „pincsi”

                          f) rész-egész viszony felcserélésén alapuló: pl. amikor egy testrészt nevezünk

                                                                                                meg az egész ember helyett

                                                                                                pl. fejenként egy szelet torta jut

                                                                                                     100 fő van jelen

                          Az e) és f) fajtákat szinekdochénak is nevezzük.

  

    4. Szinesztézia: különböző érzékterületek összekapcsolása

                              pl.: „Napsugarak zúgása, amit hallok.”

 

II. Alakzatok

  

1. Ismétlésen alapuló alakzatok

    a) szóismétlés: pl. anaforikus (sor eleji ismétlés)

    b) betűismétlés: alliteráció (betűrím) pl.: keserűn kínzatol

    c) szótőismétlés (figura etimologica): ugyanaz a szótő más-más toldalékkal egymás után

                                                                 szerepel  pl.: halálnak halálával halsz

    d) szótagok ismétlése→rím

    e) mondatok, sorok ismétlése: spec. változat: refrén: ha minden versszak végén ugyanaz

                                                                                        a mondat, sor, sorok ismétlődnek

    f) gondolatritmus: ugyanannak a gondolatnak, cselekvésnek az ismétlődése (nem biztos,

                                  hogy ugyanazokkal a szavakkal)

    g) hangsúlyos verselés ritmusa

        időmértékes verselés ritmusa

    h) felsorolás

        halmozás: ugyanolyan mondatrészből egymás után több szerepel

                         pl.: alanyból vagy minőségjelzőből 

    i) ellentét  pl.: egy nagy kutya és egy kis kutya volt az utcán

    j) párhuzam  pl.: Ahogy növekszel, úgy gazdagodik az értelmed.

 

2. Felcserélésen alapuló alakzatok

        a) betűfelcserélés pl.: „nézni is tereh”→teher

        b) a szabályos szórend felrúgása, szórendcsere

               pl.: „Ember hajléki már rég nem épülnek,

                       Szivek, tűzhelyek, agyak de sérülnek.”

        c) inverzió (szerepcsere)  pl.: „Ráz egy nyírfa egy szellőcskét.”

        d) költői kérdés: ez a mondat modalitásának a felcserélése

                                   valójában nem vár választ a költő a „kérdésre”, ez inkább felkiáltást,

                                   indulat-kifejezést szolgál

 

     3. Kihagyáson alapuló alakzatok

         a) 1-1 betű, hang kihagyása

         b) szavak, ill. mondatrészek kihagyása       főként balladákban

         c) késleltetés (retardáció)

 

III. Összetett költői képek

    

      Lényege, hogy elemi költői képek alakzatszerűen kapcsolódnak egymáshoz.

      1. Allegória

          a) egy megszemélyesítés több mozzanaton (hosszabb versrészleten vagy egy egész

              művön) keresztül való kifejtése

              pl.: álom-allegória (Toldi)

          b) egy elvont fogalmat emberi alakként jelenítenek meg, akinél bizonyos tárgyak

              utalnak az elvont fogalomra (képzőművészetben fordul elő)

              pl.: igazságszolgáltatás, törvénykezés: a római Justitia nőalakkal ábrázolják

     

       2. Szimbólum: lényege az, hogy nem ilyen könnyen azonosítható a jel és a jelzett, és a

                                kettőjük közti kapcsolat is sokkal áttételesebb

                                a szimbólum sok esetben nem is egy dolgot jelképez, hanem több mindent

 

IV. A költői szóhasználat

 

      1. Költői szóalkotás

          a) pl.: „halál-dáridó”

                    „ólom-fecske”                   új összetétel

                    „perc-emberkék”

          b) új szóalak    pl.: tereh (teher), szitymoródik (szöszmötöl)

          c) alkalmi szófajváltás  pl.: egy melléknevet főnévként használ a költő pl.: kell az Új

 

      2. Sokszor formailag semmi újdonság nincs 1-1 szóban, hanem mindenki által jól ismert

          és sokszor használt szavak kerülnek szokatlan, váratlan, egyedi összefüggésbe a költői

          műben. Itt tehát nem az egyes szavaknak van stilisztikai értéke, hanem az egymás mellé

          kerülő szavak kapcsolatának.  pl.: „Boldogságig lelassult képzelet”→pusztulás

 

V. A költői nyelv zenei eszközei

 

     1. Ritmus: -hangsúlyos verselés

                      -időmértékes verselés

                      -gondolatritmus

  

     2. Rím:  2 csoportosítás

         1. szerkezetük szerint (képlete szerint)

             a) páros rím: aabbcc …

             b) ölelkező rím: abba

             c) kersztrím: abab

             d) bokorrím: aaa

             e) félrím: pl.: axax; xaxa; axxa

             f) szorványrím: pl.: axxxaxaxxa

 

         2. „tisztaságuk” szerint

             a) tiszta rím: amikor nem csak a magánhangzók, hanem a mássalhangzók is össze-

                                  csengenek (szótag)

             b) asszonánc: amikor csak a magánhangzók egyeznek meg, a mássalhangzók leg-

                                   többször egymás zöngés-zöngétlen párjai (pap-bab)

             c) önrím: amikor a két sor végén ugyanaz a szó szerepel  pl.: Tinódinál a „vala”

             d) ragrím: két szó azért rímel, mert ugyanazt a toldalékot kapták meg

             e) kecskerím: több szótagon keresztül megegyeznek a hangok, de máshol van a szó-

                                   határ, ezért mást jelentenek a szavak

                                   pl.: Szemben a nagy teátrummal

                                         Iszik egy úr teát rummal.

             f) mozaikrím: amikor a sorvégi szavaknak az utolsó 2-3 szótagja is összecseng

             g) kancsal rím: a mássalhangzók megegyeznek, de a magánhangzók nem (az

                                      asszonánc ellentéte)

            A rímek egyik különös speciális változata az alliteráció (betűrím). Ennek lényege,

            hogy egymás után következő szavak kezdőbetűje megegyezik. Előfordul, hogy az al-

            literáló szavak közé beékelődik egy rövid szócska, pl. névelő.

            „belső rím”: nem a sorok vége cseng össze, hanem vagy a sor közepe ugyanannak a

                                 sornak a végével, vagy a sor egyharmadánál lévő szótag a kétharmadánál

                                 lévővel, esetleg a sor végével

 

        3. Hangszimbolika: egy költői szövegben egy hang(csoport) feltűnő gyakorisággal fordul

                                        elő, s ezzel valamilyen hangulatot erősít

                                        jellemző hangcsoportok:

                                            pl.: magas mgh.→ „világos” hangok

                                                  mély mgh.→ „sötét” hangok

                                                  kemény hangok: t, r, k, z

                                                  lágy hangok: l, h

                                                  sziszegő, susogó: s, sz, z, zs

                                         Előfordulhat, hogy ugyanaz a hangcsoport bizonyos szövegössze-

                                         függéseknél nyomasztó hatású, más szövegben viszont játékos,

                                         pajkos.

                                         Olyan is lehet, hogy tartalmilag megegyező szövegek ellenkező ha-

                                         tást keltenek azáltal, hogy milyen hangok uralkodnak.

       

        4. Enjambement (soráthajlás)

               Míg a verssorok általában nem csak ritmikai, hanem értelmi egységet is jelentenek,

               vagyis egy mondatszerkezeti határt is jelent a sor vége, addig az enjambement-nál a

               sor végén lévő szóhoz szorosan hozzátartozó szó kerül át a következő sor elejére.

               pl.: sor végén van a jelző, a következő sor elején pedig a jelzett szó

               Hatása: legtöbbször egy lendületet, sodrást érzékeltet, zaklatottság

                            pl.: Shelley: Óda a nyugati szélhez

               2 csoportja van: 1. éles enjambement: az alany és az állítmány, vagy a jelző és a jel-

                                                                            zett szó szétválasztása

                                         2. szelíd áthajlás: ahol nem ennyire szorosan összetartozó mondat-

                                                                      részeket választ külön, de se tagmondat, se mon-

                                                                      dathatár nincs a sor végén

               pl.: Babits Mihály: Balázsolás

 

  VI. A mondat- és szövegszerkesztés költői stíluseszközei

 

        Hétköznapi nyelvhasználatban ritkán ügyelünk arra, hogy a különböző mondatszerkezeti

        típusok milyen arányban fordulnak elő beszédünkben. Az írók és költők számára azon-

        ban ez is fontos kifejezőeszköz lehet. 1-1 mondattípus feltűnően gyakori alkalmazása

        utalhat az alkotó vagy a szereplő lelki állapotára, személyiségére, műveltségére, életkö-

        rülményeire, stb.

        Érzékeltethet feszültséget, bizalmatlanságot, zárkózottságot, ostobaságot, ármányko-

        dást, stb.

        pl.: Babits: Esti kérdés

              Babits: Húsvét előtt

 

        A szöveg: -tagoltság: -vers: vannak-e versszakok

                                           -prózai: pl.: novella: vannak-e fejezetek

                         -monologikus vagy párbeszédekkel tarkított

                         -történetek, fejezetek egymástól függetlenül más hatást váltanak ki, mint egy-

                          mással összekapcsolva

Forrás: hmg.hu