Versek mindenkinek

Újjászületnék.

Mi lennék én? 

Terített asztal éke, 

formás, talpas tégely,

olcsó fogyóeszköz?

Kit eltörhetnek, de 

meg nem.

Része egy képnek,

a nagy egésznek,

színes mozaik?

Kit csodálnak, de

nem szeretnek.

Átalakulnék, társulnék,

s porcelánná válnék.

De nem lehet állandó,

mi mindig törékeny.

De jó kezekben,

lehetnék eleven,

valami más.

Egyenrangú, 

s megtisztelt társ.

Mi vagyok én?

Üvegbe zárt varázs-világ,

benne remény, halk, bús imák, 

s könnyé vált milliónyi hópehely?

Mi vagyok én?

Holtnak tűnő álom-világ,

a kővé dermedt időszilánk,

s őrzője emberi sorsnak?

Mi vagyok én?

Tán csillogó vitrintárgy,

vagy magasztos porfogó,

s az emlékek védelmezője?

Összetörtem.

Tükröt tart a tükörképem,

s felfedi törékeny, valódi énem.