A költő keresztje

Hallgatom néma sóhajok zaját,

fáradt lelkek belső viharát.

Társam az ólomsúlyú magány,

s egy szavakkal telesírott plakát

S látom a szíveket elsorvadni,

szeretet ellen beoltani.

Társam a hasító fájdalom,

s a tintának átadom.

De kiáltani ki fog

helyettem, ha elfogy

a tinta, s marad a csend

maradok a gondjaimmal, bent.