Versek mindenkinek

Leszek a hajnali csillag,

mi navigál és pulzál.

Leszek a reggeli kávéd,

mi beindít és átél. 

Leszek a ringató ágyad,

ha elzsibbad a hátad.

Leszek a meleg takaród,

ha te is úgy akarod.

Leszek a végtelen holdfény,

mi benned örök, s ott él.

Kereslek, hol vagy?

- zengik a holtak.

Ugye, jól vagy?

- súgják a hónak.

Én látlak, te nem?

- sziszeg a terem.

Én várlak, te meg?

- zúgják a szelek.

Én élek, élj te is!

Veled vagyok ébren is.

Hallgatom néma sóhajok zaját,

fáradt lelkek belső viharát.

Társam az ólomsúlyú magány,

s egy szavakkal telesírott plakát

S látom a szíveket elsorvadni,

szeretet ellen beoltani.

Társam a hasító fájdalom,

s a tintának átadom.

De kiáltani ki fog

helyettem, ha elfogy

a tinta, s marad a csend

maradok a gondjaimmal, bent.

Lila talizmánom,

jöttöd alig várom.

Nem részegít,

csak émelyít.

Ha a közelembe érsz.

Sejteni sem tudom,

mi benned irizál.

De nem unom,

nem látok kritikát.

Szeretem az összes hibád.