Vásárhelyi Géza verseiből

Aphrodite77•  2022. július 28. 09:44  •  olvasva: 58

Vásárhelyi Géza: Hajnali hó

(Ki vár engem? C. kötetből Bp., 1991)

 

Hallom hogy hullasz halk zizegéssel

Hallom hangodnak pelyheit

Hallom hogy hullani el nem késel

Hallom mosolyod téli kertjeit

 

Hallom hogy élsz hallom hogy meghalsz

Hallom hogy talán nem menekedsz

Hallom hogy hullasz hallom hogy árulsz

Hallom hogy talán már nem szeretsz

 

Hallom hogy hallom hallom hogy hallod

Hallom hogy hallani hallani hó

Hallom hangtalan halni a hangod

Hallom hogy hullik a hajnali hó.

 

 ***

 

Vásárhelyi Géza: Hitszegés

 

Lenni akartam

hiszem is végül

rokonnak lenni

szegről-végről

kezemben kés

szememben hála

olyan lettem

amilyen világra

ne hidd el nékem

hogy ezt akartam

hitszegésem

vad meze rajtam.

 

***

 

Vásárhelyi Géza: A 998. éjszaka

Nem ajánlom senkinek

 

sem ez sem az

csak a kopasz diófa

a meg nem szokható

meg a hónapos esők

vagy

csupán egy belső kényszer

s a kényszerűség hogy ne így

vagy a csend s az éj közt

valami jő

átvág a kerten ablakon

átsiklik rajtam

vízen a kés

sem ez sem az

alusznak a hangyák a padló alatt

a vadgerle fészkén zizeg

egy szalmaszál

szül az éj

hatalmas combjai remegnek

összeroppannak a cseréptetők

a macskák forró talpai alatt

úgy bíznék

valami másban

valami magamban.

 

 ***

 

Vásárhelyi Géza: Egy régi télutó

 

az idő szegélye mély-lila

a város köddel harmatoz

ajkad széle oly puha

és megdöccen a villamos

 

hideg az arcunk összeér

már nem is vagy oly idegen

akár a köd kinn oly fehér

arcom a fagyos üvegen

 

 

*** 

  

Vásárhelyi Géza: Hirtelen vége

 

Nézz tükörbe és szólj ha mersz

fordítsd el hisz léttelen jajong

képednek torza testedben a torzó

forgolódj a nézés álomtalan almán

nyald le a foncsort egyél üveget

A léttelenből dobd fel a képed

a tükrök itt torzak egymásbafutnak

magaddal szemben s háttal állsz

pompeji polgár nézz a tükörbe

lebegtessed átlátszó (sz)árnyaidat

 

 

*** 

 

Vásárhelyi Géza: Ami nincs

 

Jön a halál jön megszagol

s egy kék mályvára száll

jön a mályva és megszagol

halál halál

Az iskolából kicsengetett gyerkőcraj gurul

az égen mályvakék szegély: bealkonyul

Istenem micsoda nyár ez mi hajnalhasadás

pihen a fekély a gyomron

és nincs szabadulás

Valami jön és meglegyint

úgy ismered az elmúlás maga

szobádban lassan összegyűl

réghervadt mályvák illata.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!