Simai Mihály: Legeslegvégül

Lesöpröm magamról a havat

lesöpröm magamról a kabátot az inget

lesöpröm magamról a húst lesöpröm

vörös szikráit a vérnek le-

söpröm magamról a csontot is

mind mind a fehér mészfelhőket

lesöpröm magamról az emlékeket

a szépséget le az ocsmány-

ságot az iszonyt a bűnt a gyönyört

lesöpröm magamról teljes magamat

és legeslegvégül a megmaradt

ezüst rezgést

elronthatatlan szálat

felajánlom az asztrál szél fuvalmának

magam hogy végre megtaláljalak