Nemes Nagy Ágnestől

Aphrodite77•  2022. október 22. 13:39  •  olvasva: 45

A kortárs lírában, a számomra egyik etalon ő, akit, ha nem ismerhettem volna meg, mára kevesebb lennék.

Nagy örömömre, mostanában hozzá tudtam jutni, két gyűjteményes könyvéhez, amelyek közül a második az, amelyik kuriózum, mert kiadatlan verseit is tartalmazza.

https://moly.hu/konyvek/nemes-nagy-agnes-nemes-nagy-agnes-osszegyujtott-versei

https://moly.hu/konyvek/nemes-nagy-agnes-osszegyujtott-versek

A sok páratlan gondolata közül, néhányat ideteszek, a teljesség igénye nélkül.

 

A távozó

Hogy visszanézett, nem volt arca már.
Hogy visszanézett.
Akikben itt lakott, a maszkok,
földdé mosódtak zöldek és a kékek,
szétkent kupacban arcok, homlokok,
hogy utoljára visszanézett.

S amikor hátat forditott,
két szárnya
röntgennel átvilágitott
tüdőszárny, olyan ezüst –
és szét-szétnyílott – centiméteres
kis repülési szándék – s összezárult
kilélegezve.

És láttam én,
láttam akkor, hogy az enyém,
nem másé, sajna, az enyém,
két vállam közül távozott,
akár az átvilágitott,
s maszk nem takarta már, hogy visszanézett.

 

Október

Most már félévig este lesz.
Köd száll, a lámpa imbolyog.
Járnak az utcán karcsú, roppant,
négy-emeletnyi angyalok.
S mint egy folyó a mozivászon
lapján, úgy úsznak át a házon.

Acetilén fényében ázik
az útjavítás. Lenn a mélyben,
iszamos, hüllő-hátu cső,
pára gyöngyösödik a kérgen,
s a városon, mint vér a gézen,
általszívódik a nyirok.

Vékony tűz nyüszít, sustorog,
mellette kucsmás, birka-bundás,
mint a makk-ász, guggol a munkás,
fölötte hengerhasu gépek,
rájuk irva: „Consolidated…”
S egy fa. Akár a régi csap,
csöpörésznek a targalyak,
szalad, olajjal töltekezvén
a gép gömbölyű béka-testén,
majd a bundára ér a csepp,
s fölsír a tűz: megérkezett.

Neonfény lobban és lehull.
A vizes kőre rácsorog.
Valaki, messze, úgy vonul,
hogy a köd kilométer-odva
énekét tompán sokszorozza –
hallani, amint tántorog.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!