Csoóri Sándor

Aphrodite77•  2022. július 28. 09:42  •  olvasva: 72

Csoóri Sándor: Elengednélek, visszahívnálak

 Elengednélek,

 visszahívnálak,

nagy vízben vetnék neked ágyat

s fáradhatatlan tengerészed,

kezemmel körülhajóználak.

Amerre mennél,

mennék utánad.

Nyár van,

kiköltözöm az ég alá

szerelmed nomádjának:

süssön a Nap, mint a végzet –

egész testemmel

égjek!

 

Erőt az elérhetetlen jövő ad

s holnapi romlása a vágynak –

Darazsak golyózápora

luggatná át a koponyámat,

venné a világ véremet,

de én csak mosolygok,

mert látlak.

 

Elengednélek –

visszahívnálak –

hangya-gyászmenet hömpölyög,

előle eltaszítanálak.

Porból fölszedve vizet adnék,

sebed kimosnám szavaimmal.

Melléd feküdnék s a világot

elsötétíteném

hajaddal.  

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DonGiovanni2022. július 30. 23:47

Csoóri tényleg egy zseni volt, nagyon szeretem őt is és verseit is!