Beney Zsuzsa: Érintések

A surrogás, amikor lecsapódik

a sűrű, nehéz homokra a hullám,

tajtékkorona víz, szikla határán,

a só oldatából kiváló szemcsék

a bőrön, ajkon, s nyomában a nyelven,

a morajlás, a dördülés – a tenger

hangja-e vagy a földé? A víz felszínfeletti

csendje a levegőben lesz zenévé.

 

Hangok hullámzása a levegőben

mint a partot nyaldosó áradás

folyton változó éles partszegély

két kemény, idegen elem között.

 

És a pára káprázata, a sziklán

szétporló, látvány és igaz között,

s itt maradt nyomai, a nedves álmok,

éjről éjre újra megújulók.

 

Lopódzó léptek a puha iszapban,

nyitott szemmel sohasem látható

láncok időtlen-lassú eltűnése.

Élő és halott egymást tükrözése,

a megismételhetetlen virrasztó fájdalom.

 

(A tárgytalan lét c. kötetből, 2003.)

(Az egész kötet maga a csoda, mint általában minden vers Beney Zsuzsától.)