Kálmán blogja

Szombat esti fénybe

sétálunk kéz a kézben,

kicsit rám néz,

kacsint egyet.

Tudom, vettem a jelet.

Sietünk, hogy meg ne fázunk

meleg helysége betérünk.

Itt vannak az ismerősök,

szól a rock, csacsacsa,

hajlanak a lányok.

Iszunk egy finom pezsgőt,

hozzá egy másik nedűt.

Tetszik e hely.

De mi sietünk.

Más a tervünk.

Szombat esti fényben

sétálunk kéz a kézben.

Mosolyog, kacsint egyet,

vettem a jelet.

Tudom, hogy mi a dolgom

hamar meg is oldom.

Nem maradunk szárazon.

Vár ránk egy kis hotel

bent a szobában,

csak egy dolgot feledünk el.

A külvilágot.

Testét lepedőbe csavarom.

Édes csókot amit kapok,

lepedőn keresztül vissza adom,

miénk az éjjel.

Percek gyorsan telnek,

ilyenkor bezzeg rohan az idő.

Kihasználjuk amit lehet,

egymásé már a két test.

Hajnalodik, s távozunk

szombati napot emlékükbe beírjuk.

Érd. 2023-12-02

Amikor kialudtak az utolsó lámpák,

beáll a sötétség.

S, távolból egy fény mégis megvillant.

Gyertya fénye volt.

Ott, ahol egy nő léte van.

Ahol a szeretett fénye látszik,

ahol a fény utat mutat,

ahol e fény reménységet ad,

hogy meglátogassam,

és biztassam, hogy nem lesz semmi baj.

Biztassam, hogy jöjjön közelebb,

szavak helyett tettekben

mutassa meg, hogy együtt lehetünk.

Nézem e fényt,

várom keze intését,

hogy találkozhassak kegyeddel

egy gyönyörű Nővel.

Kérem NE késlekedjen,

mert ilyenkor a percek

gyorsan mennek.

Várom jelét!

Tudom hosszúra,
nyúlik a sorom,
mikor mellettem ül,
és a tollat a papírra így kanyarítom.
Micsoda, érzés fog el most engem,
mikor remegő kézzel a tollat átadom.
Orcája lángba borul,
szeme sugárzik,
teste melegét átveszi,
a testem mikor a kezem a combján,
tanyázik, de persze csak,
titokban, s ekkor a szavunk kissé elhalkul.
Szemünk picit egymásra néz,
most nem tudja, hogy mit tesz kéz.
Tán mindent vagy semmit,
vetkőztet vagy öltöztet,
simogat vagy simogat,
simogat, vagy hosszan simogat.
Ha, mellettem, van kedvelem,
szeretem, és ha nincs, hiányzik nekem,
mert szeretem az illatát,
szeretem a létét, érzem az érzését,
fájó szenvedését, és különben is
szeretem az egész lényét.

Érd.

Hosszú volt az út,

amit megtettünk.

Mennyi emlék,

mennyi öröm, nevetés,

jó kedv, bú, s fájdalom

Hosszú volt az út,

s boldogság kövén jártuk.

Egymásért voltunk,

ha baj volt ott voltunk

egymás mellett.

Szorosan

Nem engedtük el kezünket,

ha összefogunk erősek vagyunk.

Most elmentél.

Te, már fentről mutatod a helyes utat,

amit követek.

Te, fentről,

én meg lentről.

Figyelek rád, adj jelet.

Vigyázok értékeinkre,

vigyázok életemre.

Kitöltőm amit lehet,

de nyugodj meg

egyszer csak veled leszek.

Bocsáss meg nem sietek.

Hosszú volt az út….

Érd. 2023-11-07

Csak egy pont voltam a Testén.

Egy pont a selymes bőrén.

Imádtam, mikor e pontot látta.

E pontot simogatta, édes csókot neki adta.

Teste minden részét bejárta.

Ezt, a Gyönyörű Hölgy Imádta.

Kérte, hogy tovább terjedjen,

S, ha kell, mindig Kegyeden legyen.

Már nélkülözni nem merte,

mert e pontot megszerette.

György –Villa.