Kálmán blogja

verselo•  2010. október 28. 21:43

Úttalan utakon.

Úttalan utakon,

járom a járatom.

Megyek előre a sötétségbe.

Nem látok semmit,

de megyek, mert megígértem,

hogy vezekelek.

Egyszer látok, egy embert,

nem szólok hozzá.

Miért is bántsam?

Ő nem bántott engem.

Úttalan utakon ,

járom járatom.

Megyek vezekelek,

mert megígértem  Neked.

 

verselo•  2010. október 27. 16:19

Álmodtam

   

 

   

Álmodtam egy csinos Nőről,

álmodtam egy gyönyörű szép Hölgyről,

álmomban Ő is hozzám ért,

álmomban megint megkért,

hogy legyek a hű társa, és a legjobb barátja.

Kérését örömmel fogadtam,

és feledtem a múltam, mikor rossz fiú voltam.


Így már egy szép Hölgyet szeretek,

s már többé nem szenvedek.

Mikor felébredtem a valóság tárult elém,

és a szép Hölgyet elfeledtem,

mert nem tudtam, hogy hol keressem.

 

verselo•  2010. október 27. 16:04

EZERNYI KISHAJÓ.

 

Ezernyi kishajó úszik a Tó vizén
fáradt fiú, megpihen a leány testén
kishajóban izzó csillagok,
mutatják meg nekik az örömet és a boldogságot.
A fiú megpihen a legény testén, és nem vették észre,
hogy sötét felhő és vihar jön azon az estén.
A fiú megpihent, mert úgy érezte, hogy a leánnyal
jó volt,
s a leány nyújtott örömet és boldogságot.
Vihar gyorsan elment a fejük felett,
Ők állnak boldogan egymás mellett.
Örülnek az Életnek,
örülnek, hogy egymás mellett lehetnek.

Ezernyi kishajó úszik a T ó vizén,
s egy Boldog fiú megpihen, egy Boldog leány testén.

 

verselo•  2010. október 27. 16:00

Forró kakaó.

Kint mínuszok röpködnek, nagyon hideg van.
Meleg szobában ülsz a kandalló előtt
kezedben egy pohárforró kakaó,
s kortyolgatod,
s én meg kint egyre jobban fázok.
Észreveszed, hogy ablakod előtt állok,
beengedsz, és szál pendelyben állsz előttem.
Kabátomat leveszed a felső ruházatomat
a kanapéra, helyezed.
Átölelsz és melegítesz,
érzem a tested forróságát,
szíved egyenletes dobbanását,
kezed kellemes melegét,
Kicsikém finom lágy puha testét.

Most már látod, hogy észnél vagyok,
kandalló elé ültetsz, és egy-egy pohárforró kakaóval,

feledjük e hideg napot.

verselo•  2010. október 25. 12:17

Munkából menet.

Munkából menet Bátyám siet haza,
mert várja otthon a családja és
kedvenc állatja, Dönci nevű kutyája.

 

Haza érve megsimogatja kutyáját,
mert az eb várta szeretett gazdáját.
Add néki finom csontot,
s közben a lábasból szedi ki a húsgombócot.

Mindketten jó ízűen, megvacsoráznak,
lefeküdve a tegnapi sétáról álmodnak.
Dönci megismert egy kutya lányt,
Bátyám megismerte a kutya gazdáját.

Reggel Bátyám elment, hogy folytassa munkáját,
hűséges eb ki vigyáz a házra.
Várja haza kedves gazdáját,
közben Dönci sokat gondol a kiskutyára.