Újra itt van

Kint szomorú az idő.
Levegő is hideg, kicsit fázunk.
Kegyed ismét itt van.
Mosolyog, finoman belém karol, és így szól:
Jöjjön velem.

Mutatok Önnek valamit.
Követem, hisz visz engem, követem, mert erre kért.
Szobájába megyünk, ruháját leveti, és újra hív.
Jöjjön már közelebb, még közelebb.
Közelebb merészkedtem, hisz hívott.

Mosolyog, kezét felém nyújtja, s kezemet meg fogja.
Szívére tette, és megkérdezte, érzi?
Érzi, hogy most hevesebben dobod a szívem?
Kreol teste, selymes, és gyönyörű.
Éreztem heves szíve szapora lüktetését

Bólintottam, megszólalni nem tudtam, mert
kicsi ajka, ajkamon landolt.
Tudtam, hogy Kegyed hosszan, s lágyan csókol.
Látja, hogy milyen jó, hogy itt van mellettem.
Ezt megérdemelte.

De, kérem?

Ott áll előtte m mezítelen, s mosolyog.
Ma, ennyit kapott.
Ruháját felvette, belém karol, s kimegyünk a kertbe.
Hűs teával hűtjük le testünket, mely később egyesülhet.