Történet egy Jobbágytól, Királyról, s a Katonáról.

verselo•  2018. június 18. 21:25

 

Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében február havának l8. napján.


Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.

Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.

Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,

csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,

függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvikszolták.


Nagy ünnep volt a palotában.

Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét, a terem két oldalán.

Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.

Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,

A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,

és az „ÚJ KIRÁLY”!


Főudvarnok belép,

fennhangon bejelenti Herbácia, Felső-patrica,

Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,

és a Királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.

A királyi pár belép a terembe.

Mindenki meghajol, halk morajlással köszönti a királyi párt.


Ki az első? – kérdi a Király.


A kézműves – feleli az udvarnok.

Hozzák elibém.


Bevonszolják kézművest, a Király elé, láncra verve.


Mi a bűne?

Aranyra festette a fenyődobozt, közben itta, a nemes bórt.


Aranyra, kacag a bolond.

Hallgass bolond!


Állj fel, és hajolj meg Te hitvány, Királyod előtt!

Hisz néked adok bort, búzát, békességet.

Cserébe kérek Tőled hűséget, és még ezek után,

Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,

Elinni a Királyod, nemes bórát


Királyom, kegyes királyom!


Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.

Te hitvány!

Még lemered tépni Királyod palástját.

Mit képzelsz!


Király int, börtönbe vele.


Elhurcolták a kézművest.


Az udvarnépe csodálkozik, ezért!

Hisz csak jó akart a királyának.

 

A következőt -intett az udvarnok, az ajtón állóknak.

Behoznak egy katonát.


Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.

Őt miért? Halk szó hangzik a tömegben.


Udvarnok szól:


Fenség a katona, kérdőre von, hogy hol van királynak hada!

Ki védi meg Királyát?

Aki itt van, az se tudja,

Hol van az, a szolga ki lába előtt,

mint bolond meghajolva tűri minden gaz szavát.


Mi csoda!

A hű zsoldosom ezt merészeli!

Szembe szállsz velem!

 

Üvölt a Király.


LÁZADÓ!

LÁZADÓ!


Ismét üvölt a király,

de rá már, senki nem hallgat.

Teremből még pár Hűbérese,

Azt suttogja halkan,

Félre húzottan, hogy

Éljen a Király!


A király előtt lévő katona újra hallatja

Hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja.

Ő, a Király!

Hol van az igazság?

Hol van, az új KIRÁLY!


A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.


LÁNCOT a KIRÁLY, NYAKÁRA!


Láncot a nyakára,

de örök lakattal lezárva.

Ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!


Zárkába vele -harsogja az udvari nép!


Had, tudja meg ö is milyen,

ha szíve láncok közt, zárva

sínyli meg örökre,

hallgathat kínjának minden szavára.


Éljen az igazság!


Vesszen a király!

Vesszen a király!


Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:


Vesszen a Király!

Vesszen a Király!


Bíboros int,

A nép elhallgat.

Csend honol a palotában, és környékén,

és e szavakat mondja, hangosan:


Egy nemzet születik most újjá.

Tiszta, s igaz király kerül uralomra.

Ki népének igaz, szent utat megmutatja,

népét éhen halni, sosem hagyja.


Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlt a vihar.


I Pétert, foglárok kísérik a börtöne felé.

Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.

Pokolnak bugyrában, ég el lassan,

s válik hamuvá csendben s halkan.


A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.

Teremből előlép egy termetes alak, és int.

Nem recsegnek, a kin falak.


Köszöntöm a népet, és kirántja a kardját.


A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.


Bíboros emígy szól!


Az új KIRÁLY!

Itt az ÚJ Király!

Aba Sámuel a KIRÁLY!


Éljen, az új KIRÁLY!

Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!


A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.

Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,

Meghajolt a Bíboros előtt,

Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.

A nép őrjöng, és ünnepli a királyát.


Hátulról vágtat, egy lovas sereg,

És hullnak a fejek,

A testről, esnek le a fejek,

Így fogadja el az


ÚJ KIRÁLY A, NÉPET!

A teremben, lehajtott fejjel, az udvari nép.

Halkan dicső hiti az Új Királyt.


Éljen a Király!

Éljen a Király!


Hát ezt tudtam az írnok tollából ki csalogatni.


Érd. 






Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

verselo2018. június 19. 08:09

Szerintem is, köszi, Mikijozsa.

Mikijozsa2018. június 19. 07:32

nagyon klassz. éljen Aba Sámuel

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom