SZIKLÁK MELLETT

Sziklák mellett ülünk a Kegyeddel,
felettünk a csillagokkal,
és a sötét égbolttal.

Éjszaka van.

Kegyed megkért, hogy gyújtsak tűzet,
a lángokon, az elejtet vadakat is, főzhet,
amit én szívesen meg is tettem,
hogy Kegyedet evvel lelkesítsem.

Meg is főzte a pár vadat,
megettük, és rájöttünk,
hogy mily finom falat,
ezek a kicsi vadak.

Két pokrócunkra le is feküdtünk,
egymásba kapaszkodva,
a viharban sok port nyeltünk,
de a sziklák alatt nem féltünk.

Hajnali harmatban vizes lett a ruhánk,
a Nap szárította meg, mint az árva lányt.
Egymásba fogódzkodtunk,
és csak az időben bíztunk.

Ruhánk hamar megszárad,
és így folytathatjuk az utunkat.
Most fedeztem fel a Kegyedet,
hogy mily gyönyörű a vízesés felett.

Víz tükre, visszaveri Kegyed szépségét,
s így látom gyönyörűen csillogó, mosolyos szemét.
Sziklák mellett, ülünk Mi szépen csendesen,
kezünk összefonva, kedvesen, és szerelmesen.