Séta közben.

verselo•  2018. május 7. 21:28



                                             Sétáltam az Üllői úton.

Hazafelé baktattam, s közben gondolkodtam.

Gondolkodtam, s visszaemlékeztem.

Visszaemlékeztem.


Megismertem a gyönyörű szép napon.

Vasárnap volt, csendesen fújt a szél.

Tó vize, kicsit fodros volt.

Bent középen, egy fiatal pár a csónakban

ringatózott.

Néztem Őket!

S, akkor mellém ért Kegyed.

Egy kérdést tett fel nekem.


Tud evezni?

Igennel feleltem.

Csónakban sokszor ültem, de evezni nem mertem.

Kegyed kedvéért füllentettem.


Mi, is bementünk a Tó közepére ringatózni.

Ringatóztunk jó sokat.

Szomjasak voltunk.

Parton az Erdészházban oltottuk a szomjunkat.

Ősz volt, picit fáztunk.

Pléddel betakaróztunk.

Testünk összeért.

Csendesen egymásé lettünk.


Gyertya lángja épp, hogy pislogott,

mikor szerelmünk végén egymásnak

jó, éjszakát kívántunk!


Séta közben, hazafelé baktatva, visszaemlékeztem, hogy Kegyedet megismertem.

Elmesélem, hogy hogyan történt, hogy megismerhettem…


Érd. 2018-05-07

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!