Régi történet.

 

Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében 

február havának l8. napján.

 

Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.

Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.

Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,

csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,

függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvickolták.

 

Nagy ünnep volt a palotában.

Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét, a terem két oldalán.

Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.

Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,

A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,

és az „ÚJ KIRÁLY”!

 

Főudvarnok belép,

fennhangon bejelenti Herbácia, Felsőpatrica,

Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,

és a Királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.

A királyi pár belép a terembe.

Mindenki meghajol, halk morajlással köszönti a királyi párt.

 

Ki az első? - kérdi a Király.

 

A kézműves - feleli az udvarnok.

Hozzák elibém.

 

Bevonszolják kézművest, a Király elé, láncra verve.

 

Mi a bűne?

Aranyra festette a fenyődobozt, közben itta, a nemes bórt.

 

Aranyra, kacag a bolond.

Hallgass bolond!

 

Állj fel, és hajolj meg Te hitvány, Királyod előtt!

Hisz néked adok bort, búzát, békességet.

Cserébe kérek Tőled hűséget, és még ezek után,

Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,

Elinni a Királyod, nemes bórát

 

- Királyom, kegyes királyom!

 

Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.

Te hitvány!

Még lemered tépni Királyod palástját.

Mit képzelsz!

 

Király int, börtönbe vele.

 

Elhurcolták a kézművest.

 

Az udvarnépe csodálkozik, ezért!

Hisz csak jó akart a királyának.

 

A következőt -intett az udvarnok, az ajtón állóknak.

Behoznak egy katonát.

 

Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.

Őt miért? Halk szó hangzik a tömegben.

 

Udvarnok szól:

 

Fenség a katona, kérdőre von, hogy hol van királynak hada!

Ki védi meg Királyát?

Aki itt van, az se tudja,

Hol van az, a szolga ki lába előtt,

mint bolond meghajolva tűri minden gaz szavát.

 

Mi csoda!

A hű zsoldosom ezt merészeli!

Szembe szállsz velem!

 

Üvölt a Király.

 

LÁZADÓ!

LÁZADÓ!

 

Ismét üvölt a király,

de rá már, senki nem hallgat.

Teremből még pár Hűbérese,

Azt suttogja halkan,

Félre húzottan, hogy

Éljen a Király!

 

A király előtt lévő katona újra hallatja

Hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja.

Ő, a Király!

Hol van az igazság?

Hol van, az új KIRÁLY!

 

A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.

 

LÁNCOT a KIRÁLY, NYAKÁRA!

 

Láncot a nyakára,

de örök lakattal lezárva.

Ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!

 

Zárkába vele -harsogja az udvari nép!

 

Had, tudja meg ö is milyen,

ha szíve láncok közt, zárva

sínyli meg örökre,

hallgathat kínjának minden szavára.

 

Éljen az igazság!

 

Vesszen a király!

Vesszen a király!

 

Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:

 

Vesszen a Király!

Vesszen a Király!

 

Bíboros int,

A nép elhallgat.

Csend honol a palotában, és környékén,

és e szavakat mondja, hangosan:

 

Egy nemzet születik most újjá.

Tiszta, s igaz király kerül uralomra.

Ki népének igaz, szent utat megmutatja,

népét éhen halni, sosem hagyja.

 

Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlt a vihar.

 

I Pétert, foglárok kísérik a börtöne felé.

Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.

Pokolnak bugyrában, ég el lassan,

s válik hamuvá csendben s halkan.

 

A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.

Teremből előlép egy termetes alak, és int.

Nem recsegnek, a kin falak.

 

Köszöntöm a népet, és kirántja a kardját.

 

A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.

 

Bíboros emígy szól!

 

Az új KIRÁLY!

Itt az ÚJ Király!

Aba Sámuel a KIRÁLY!

 

Éljen, az új KIRÁLY!

Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!

 

A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.

Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,

Meghajolt a Bíboros előtt,

Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.

A nép őrjöng, és ünnepli a királyát.

 

Hátulról vágtat, egy lovas sereg,

És hullnak a fejek,

A testről, esnek le a fejek,

Így fogadja el az

 

ÚJ KIRÁLY A, NÉPET!

A teremben, lehajtott fejjel, az udvari nép.

Halkan dicsőhiti az Új Királyt.

 

Éljen a Király!

Éljen a Király!

 

Hát ezt tudtam az írnok tollából ki csalogatni.

 

Érd. 2010. 02. 21.