Petra

7. fejezet. 

Az ifjú hazament.

Ifjú Tóth konyha felé tart, hogy szomját oltsa. Belép, és Apját látja, bent a konyhában az asztalnál. Reggelizik.

- Jó étvágyat!

- Köszönöm, fiam.

- Kérdezhetek valamit Tőled, Misi?

- Persze.

- Mit csinált Veled az, a nő személy.

- Apám, ezt pont Te kérdet?

- Mi ellene a kifogásod, hogy megkérdem?

- Tulajdonképpen semmi, csak furcsa.

Nyílik az ajtó. Egy női hangot lehet hallani a lakásban.

Apa, – így hívta a neje Mihályt – gyere segíts, vedd el a csomagot, mert leszakad a kezem. Olyan nehéz.

- Megjött Anyád, ezt még fojtatjuk!

- Ifjú kortyol egyet a kávéból, és mosolyog.

- Benne vagyok? Öreg!

- Már is megyek, és segítek, Kedvesem.

Elvette a csomagot a nejétől Mihály, bevitte a konyhába, és szortírozta az árút. Mindent a helyére tett mire a neje kijött a mosdóból.

- Remélem mindent megvettem. – mondja Niki.

- Úgy néz ki, hogy mindent. - feleli Mihály.

Közben az agya nem is ott jár, hanem Petra, és fia közti kialakult viszonyról.

- Nem hoztál sört?

- Nem, mert az már nem fér be a táskába.

- Lemegyek, és hozok.

- Ahogy gondolod, ha inni akarsz, hozzál magadnak.

- Van nálad pénz? – kérdi Niki.

- Van. 

Akkor mentem. Becsukódik a bejárati ajtó. Keresi a mobilt, hogy felhívja Petrát.

Tárcsáz. Semmi. Kicsöng, de nem veszi fel a készüléket Petra. Bemegy a boltba, megveszi a sört.

Hazafelé menet, újból hívja Petrát. Megnyomja a 8-as gombot. Kicseng, egyszer csak

- Halló!

- Mit csináltál a fiammal?

- Először is jó napot, vagy szia, vagy valami! Nem?

- Bocsánat, szia!

- Mi a kérdés?

Mihály a sörös kartonnal a kezében, a mobil a feje, és a válla között, újból felteszi a kérdést Petrának.

- Mit csináltál a fiammal?

- Tudott, hogy a kisfiad mennyi idős?

- Igen.

- Akkor jó!

- Különben is, Apuka féltékeny? – kérdi Petra.

- Nem, nem, de azért ...

- Drága Apuka, ha már így félted a fiadat. Elárulom Neked, hogy... Különben gyere fel hozzám, és megmutatom CSAK neked. Gyere várlak.

Petra kinyomja a készüléket, és egy nagyot kacag.

- Petra, Petra! - kiabál Mihály.

Kettesével veszi a lépcsőket, mire felér a II. emeleti lakásához, liheg, picit vár, nem akarja, Niki így lássa.

Istenit!

Káromkodik, kinyomta a készüléket a bejárati ajtónál. Lenyomta a kilincset, belép a lakásba.

- Túl sokáig voltál a sörért.

- Tudom, hosszú sor volt a boltban. Mentegetőzőt Mihály.

Ifjú, az Apára néz, és mosolyog. 

- Most mit nevetsz?

- Téged Apám. – feleli az ifjú.

Mihály dühös, s magában mérgelődik, felbont egy doboz sört.