Petra

11. fejezet.

Az ajtót kérném becsukni.
Majd én csukom. Feleli a karbantartó, aki a munkálataival szép lassan az irodához ért.
Látják az urak, erről beszélem, szól Petra.
Na lássuk, hogy miért is jött az előbb az ifjú Tóth.

- Asszonyom, az előző évi adó befizetéssel van egy kis gond.
- Súlyos?
- Azt hiszem, hogy nem gond, ha ...
- Kérem, folytassa Mihály.
- Ha úgy csináljuk, hogy, és elmagyarázza, hogy hogyan kellene az adó befizetést, megoldani.
Megtudja, ezt oldani, ha igen, akkor hajrá. Oldja, meg legyen, szíves. Köszönöm. 
- Persze, megoldom. - feleli a főkönyvelő.
Távozhat. 

Közben Petra fogja a fájós bokáját. Idősebbik Tóth, segít Petrának felkelni székből, hona alá nyúl, és így bicegve távoznak az irodából. 
Karbantartó, aki éppen most fejezte be a munkát a folyóson, mielőbbi gyógyulást kívánt Főnök asszonyának. 

Petra, fejbillentéssel jelzi, hogy elfogadta.

Beértek a kórházba. Petra bokáját meg röntgenezték, és kapott egy fekvő gipszet.
Misi haza vitte a sérültet a lakásba.
A lakásba egyből az ágyba helyezte Petrát. 

- Most, drága beteg, én leszek a beteg ápolód. Most ebben a helyzetben nem Te adott ki az utasításokat, nem Te parancsolsz nekem, drága betegem, hanem a gyógyulás érdekében rám hallgatsz, és azt fogod csinálni, amit én Dr. Tóth Mihály előír a betegének. -- mondta mosolyogva Misi.
- Igen doktor úr!

Ágyon a párnákat meg igazította, és kényelembe helyezte a sérültet.

- Hölgyem! Levetkőztetem. -- hívta fel a figyelmét a betegnek.
- Csak óvatosan doktor úr!

Misi élvezte a helyzetet, mert egy nő még ilyen könnyen nem adta meg magát, mint Petra.

Aki teljesen elnyúlt az ágyon, hanyatt fekve, és várta a műveleteket. Misi átfogta Petra derekát, felültette, lehúzta az ingét, és már is ott volt a két szép melle a doktor szeme előtt, tovább vetkőztette a beteget. Mivel a nadrágot a sérült testrésznél nem tudta levenni, így előkerült egy segédeszköz, a ,,sebészeti" olló. Levágta. A nadrágszárát, ott, ahol nem tudta levenni a gipsztől, vigyázva a friss gipszre. Mivel a tangával nem is próbálkozott, hogy levegye rendesen, levegye -pedig az nyúlik, mint tudjuk-, így a ,,sebészeti" ollóval, a tangát kettényisszantotta. A beteg teljesen maga tehetetlenül, meztelenül, ült a ,,doktor" előtt. Megfogta a derekát a Hölgynek, és hátra billentette. Így már a beteg a hátán feküd. A dokin az izgatottság jelei jelentkeztek. Forrósodott a helyzet.

- Kényelmes a fekvőhely, drága betegem?
- Kicsit ott nyom, itt nyom, nem teljesen kényelmes, doktor úr!
- Netán van valahol jobb kórterem is?
- Egy pillanat, mindjárt jövök. Átment megnézte a másik ,,kórtermet", a háló - szobát.
- Van, de fizetős, és nagyon drága. - Asszonyom.
- Nem baj, akár mibe kerül, kifizetem. 

Átvitte a beteget a másik ,,kórterembe". Misi élvezte, hogy a Hölgy, aki kedvel, irányítása alatt van. Bekapcsolt a kellemes zene, a meghitt fény, pálma fa levei lassan a zene ütemre le-fel, jártak. Meghitt környezetben a doktor ipszilon formába széjjelnyitotta a beteg lábait, és meg vizsgálta, a sérültet, persze vigyázva a friss gipszre. A vizsgálat egész reggelig tartott. Doktor a diagnózist megállapította, hogy a beteg meggyógyul, és két hét után, majd járó gipszet kap.

Petra elfelejtette, hogy be van gipszelve a lába, és majdnem rálépett, de még időben észrevette. Az ágyon mellette fekvő Misit megbökte. Nem reagált rá. Hozzáfordult, és a fülébe súgta, hogy:

- Doktor úr ki kell mennem.
- Menjél nyugodtan nem zavarlak.

Misi, légy szíves vigyél ki a WC-re, mert kell. Ekkor rémlett, Misiben, hogy Petra nem tud kimenni. Misi felkelt, átment az ágy másik oldalára, ölébe vette a meztelen, beteget, és kivitte az illemhelyre. A szűk lakótelepi folyosón, alig fértek el, de sikerrel jártak. A dolog végeztével Misi a beteget bevitte a nagyszobába, ott a kanapéra helyezte.
A fürdő köpenyét is ráadta, hogy a lakásba meg ne fázón. Kanapé mellé tett egy kis asztalt, és oda tette a reggelit is. Bekapcsolta a Tv-ét, hogy ne unatkozzon Petra.
Ő kiment a konyhába, elmosogatott, és kezébe vette a bevásárló kosarat, és ezt mondta Petrának.

- Szívem, amíg Te eszel, addig lemegyek a közeli piacra bevásárolni.

Petra, csak bólogatott a fejével, hogy jó, mivel a szája tele volt étellel. 

Bent, (Petra munka helyén) a helyettesítési dolgokat, az ifjú Tóth vette át. Ifjú bement a Főnök asszony irodájába, és leült az íróasztalához. Megnyomta a gombot, és hívatta a titkárnőt, Amáliát.

- Amália legyen szíves, jöjjön be, mert diktálni szeretnék.

Ajtó nyílik, és bejön a Titkárnő. Leül az íróasztal mellé. Bekapcsolja a laptopot, és várja diktált szöveget.
Kérem, írja:

Tisztelt Hatóság!

Alábbi kérelemmel fordulok Önökhöz, hogy a tárolt anyag, amit kérnek a vállalkozásomtól, az a ház pincéjébe volt elhelyezve.
Közben az ifjú, Amália háta mögé kerül, és felméri a titkárnő testét, és a ruházatát, kissé bele szagol a csodálatos illatú hajába is.

- Hol tartottunk kérdi, mert kissé elkalandoztam.
- Azt észrevettem.
- Remélem, hogy nem okoztam evvel gondot.
- Nem. - feleli Amália.

Elismétli a levél eddigi részét. Tehát, igen a pincébe volt raktározva. Sajnálatos esett történt, 2007. 04. 16-án egy vízcsőrepedés, majd törés következtében a kért dokumentumok eláztak. Így a kért anyagot nem tudjuk bemutatni, és nem áll módunkba fizetni.

Természetesen tiszteletben tartjuk, az Önök kérését, mindent elkövetünk, hogy a kért anyag másolatát megtaláljuk. Továbbiakban állunk rendelkezésükre az alábbi címen, és telefonszámon.

Tisztelettel: ifjú Tóth Mihály Főkönyvelő. 
( Kobán Petra helyettese.)

Budapest. 2007. 08. 24.

Amália fel áll az asztaltól, és távozni készül.

Várjon, kérem, nézze -kezdi mondókáját az ifjú - kisasszony nekem nagyon szimpatikus, szeretnék találkozni, Kegyeddel, ha mód, és lehetőség lenne rá.
Szintén a fiatalúr is szimpatikus nekem, így élek az alkalommal, hogy találkozhatunk.- feleli Amália.
Mihály arcán az őröm, jelei jelentek meg.

- Munkaidő után megbeszélhetnénk, hogy találkozzunk?
- Rendben. - feleli a Titkárnő.

Miután Amália becsukta az ajtót, Mihály a levegőbe csap, és ezt mondja: Igen, ez sikerült, és mosolyog.

Piacon, idősebbik Tóth bevásárolt, és betért a sarki bórozóba. Ott megivott egy-két pohár bórt, és jó kedvűen, kissé spiccesen távozott, és ment vissza a lakásába.

Nyílik az ajtó. Belép a lakásba, a spicces Mihály. Petra még ezt nem látta, hogy a barátja, kissé pityókás. 
Mihályt a két fal támassza meg, mert nem tud egyenesen menni. A nagyszoba felé vette az irányt. Petra még nem látta, csak a hangot hallotta, mikor az ajtón belépet.

- Jó, hogy jössz már, túl soká jöttél vissza a bevásárlásból. - kiabált ki a szobából.

Mikor Misi a nagyszoba ajtajához ért, ekkor Petra meglátta barátját s meg rémült.

- Hogy a fenébe nézel ki, mond mit ittál, és mennyit? Mi, a fenének ittál? - tette fel a kérdéseket Petra.
- Hukk, hukk! 

– Azt hiszem egy kissé berúgtam, picit túl sokat ittam, vagy nem, no, de mindegy. Az tény, hogy megártott, pedig még vigyáztam, hogy el ne ázzak belülről. Látod drága szerelmem, már itt vagyok Nálad, és segítek Neked bármibe. Ne aggódj, de minden rendbe fog jönni... Misi, beszélt, mint a vízfolyás, alig lehetett lelőni a szó áradatát.

- Hagyd már abba! - kiállt rá Petra. Amikor elmentél nem volt semmi bajod, nagyon jól tudtad, hogy milyen állapotba vagyok, hogy nem tudok kimenni a WC-re egymagam, nem tudok állni fél lábon, s Te még itt szövegelsz nekem, hogy, így meg úgy. Tudom, nem Te voltál hibás, csak a másik az a hülye, aki Neked hozta az italokat. Ugye így volt?
- Hukk. Pontosan, így volt, Pe..,Pe..,Petra.
- Menj be a másik szobába, és aludd ki magad, majd holnap beszélgetünk. Ha józan leszel.

Petra fél lábon ugrálva ment ki a konyhába, hogy lefőzni a kávét. Mikor a kávés csészéhez nyúlt, majd nem elvesztette az egyensúlyát, és megbillent egy kicsit, de sikerült még idejében kitámasztani magát. Asztalhoz ugrált. Kezét a feje elé tette, és nagyot sóhajtót. Ilyen nincs, ilyen nincs. Még csak ez hiányzott, hogy Misi berúgjon Nekem. Közben lefőtt a kávé, megitta, és szép lassan, és óvatosan vissza ugrált a szobába.

Az ifjú Mihály, és Amália délután találkoztak a Petőfi hídnál, és elsétáltak a Corvin Moziig.

Fiatalember megvette a két mozijegyet, online-ban, csak már a leghátsó sorba kaptak. Misi, nem is bánta. Ő, már a filmet 2x látta.

"A Halál 50 órája" című filmet nézték meg.

Mikor a csata jelenetben az egyik páncélos lőtt, akkor Amália kissé megijedt, és Misi vállára tette a fejét. Ő, ezt kihasználta, és átfogta a lány vállát. Majd egymásra néztek, és megtörtént az ismerkedés első mozzanata. Megcsókolták egymást. Innentől kezdve már nem is a film érdekelte a két fiatalt.

Másnap.

Misi oda tántorog a nagyszoba ajtajához, lehajtja a fejét. Szégyelli magát.

- Hol voltál? Tudod jól, hogy jártam, és így ... tör ki Petra.
- Bocsáss meg, de ...
- Misi, itt nincs bocsánat de, ugye most hozzám tartozol, és velem akarsz élni, vagy nem?
- De, Petra...
- Nincs Petra, érted nincs Petra. Itt vagyok fél lábbal, be gipszelve, feküdnöm kell, négy hétig, hogy rendbe jöjjön a lábam, erre Te leugrasz vásárolni, és piásan jössz vissza.
- Petra, értsd meg, hogy véletlen történt találkoztam egy régi katona társammal, és elbeszélgettünk egy kicsit. Soha többé nem fog előfordulni, ezt ígérem.
- Ígérem, -emeli fel kezét Petra-, ígérem. Ilyenkor mind ezt mondjátok. Misi, hányszor ígérted meg, hogy ez volt az utolsó! Hányszor, annyi szász forintom lenne, már milliomos lennék. Ugye Tóth Mihály!

Közben a teste elzsibbadt a fekvő helyzetbe, nyomja már a kemény fekvőhely, meg kéne igazítani, de nem tudja -.

- Mér, még ki mondja, ezt? - kérdi Misi.

Jól van fejezzük be a vitát, inkább gyere segíts. 
Misi megpróbál közelebb menni, de megbotlik, és a padlóra ül. Még mindig bizonytalan.
Férfiak, ezek a férfiak, jól nézel ki Tóth Mihály, gratulálok.
Petra, nagy nehezen felkel az ágyból, és fél lábal ugrálva, megigazítja a fekvőhelyét.

Közben csöngetnek. Petra, kibiceg a bejárati ajtóhoz, kinéz a kémlelő nyíláson. Kati néni az. - a II. emeletről - Petra kinyitja az ajtót.

- Csókolom Kati néni.
- Szervusz Kedvesem.

A fiatal embertől hallottam, hogy mi történt Veled, ha kell valamit segíteni, akkor szólj, mert segítek.

- Köszönöm, Kati néni, de most a fiatalember itt lakik nálam, amíg én beteg vagyok, és segít nekem.
- Jó, Kedvesem. Szervusz.
- Csókolom. - válaszol Petra. 

Petra, becsukja az ajtó, és ezt mondja. Már csak ez hiányzott, hogy a ház, és a lakótelep megtudja, hogy ...

Á, de hagyjuk. Nem fogom felidegesíteni magam. Kibiceg a konyhába, iszik egy pohár narancslét, mert szomjas. Visszaugrál a szobába, és lefekszik.

Elfáradt. Fogja magát Tóth Mihály fel kell a fotelból, és ajtó felé veszi az irányt. 

- Megint hová mész, hős lovagom! Hová mész! - üvölt Petra. Azt mondtad, hogy nem mész sehová, hanem Velem leszel, és ápolsz! Tóth Mihály!

Misi megáll az ajtóban, visszanéz, és halkan ezt mondja:

- Mindjárt jövök, érted teszek mindent, Kedvesem.

Távozik a lakásból. Petra, csak áll az ajtófélfánál, és sír. 

Sír, és a könnyei között ezt mondogatja: Miért vagyok ilyen szerencsétlen, hogy egy öt évvel idősebb fazont kell kifognom, akit kedvelek, mert tudom, hogy jó ember, és szeret. Most amikor bajba vagyok, akkor lelép, hogy felejtsen. Miért? Miért?

Csöngettek.

Pillanat, azonnal. Szól vissza, szipogva, közben megtörli a könnyeit. Ajtóhoz biceg, kinyitja, és látja, hogy ott áll Tóth Mihály, egy nagy csokor vörös rózsával a kezében.
Csak áll, fél lábon, megszólalni nem tud a meglepetéstől.

- Ó, Tóth Mihály!
- Beengedsz?
- Persze, persze, gyere csak. - mondja mosolyogva.

Félre biceg, és Misi belép. Ezt hoztam Neked Kedvesem, mert szeretlek. Misi felkapta, és bevitte a hálószobába, ágyra tette Petrát. 
Várj, jövök azonnal. Rózsát vázába helyezte, levetkőzve, ment be Petrához. 

- Tóth Mihály mit csinálsz Velem?
- Mit, csak azt, hogy azt kapj tőlem amit megérdemelsz Kedvesem.

Petrának a gipszes lábával a pozíciókat nem volt oly egyszerű felvenni, de megoldotta.
Petra nagyon elfáradt. Az aktusok is hosszúak voltak, és már a lába is fájt. Kis szünet után megkérdi Misit, hogy bírod még?

- Még egy kicsit, addig amíg Te akarod Szívem.
- Jól van Misi. Nem csalódtam benned.

Petra felhúzza a lábait, addig míg tudja, behajlítja a térdét, szétnyitja, Misi beteszi a lába közé a fejét, és csókolja a legszebb részét, majd ....

- Jaj, már fáj!
- Mi?
- Gipsz nyomja a lábam.
- Tűrd egy cseppet, kérlek, csak egy picit.
- Nem tudom, már nagyon fáj.

Petra leereszti a lábát, kinyújtja. Most pihenjünk egy kicsit. Ott fekszenek meztelenül az ágyon.
Fáradtan, és kimerülten.

Petra, hosszú csend után megszólal.

- Tóth Mihály, Te bolond vagy, de kedves is.

- Tudom, jó bolondnak lenni.

Másnap délután, hosszan csöngetnek.

Ki, lehet ilyenkor?

- Megnézed, Kedvesem?

- Persze, csak felveszem a köntöst.

Mihály kinyitja az ajtó. 

- Jó, hogy jöttek. Épp felkelni készültünk, ugye Petra!
- Hát persze, éppen ezt akartunk, felkelni, mert az olyan egyszerű. - ugye Tóth Mihály! Felkelni!
- Rosszkor jöttünk, Apa!
- Nem, szó nincs róla. Ti, mindig jókor jöttök. 

Valami motyogás hallatszik ki a hálóból. 

- Mit mond?
- Ne törődj vele, gyertek már be. Ne az ajtóban beszélgessünk.

Amália, és Misi belép, levetik a kabátokat. Petra, lassan felveszi a hálóköntöst, és ki ugrál a szobából. Fiatalabbik Misi látja, hogy a Főnökasszonya fél lábán ugrál, oda megy hozzá, és felajánlja a segítségét, Petrának.

- Látod, Tóth Mihály, hogy a fiad milyen udvarias, nem úgy, mint az Apja!
- Petra, merre menjünk?
- Ugráljunk be a szobámba, a kanapéra.
- Akkor, hajrá, segítek bevinni.

Misi felemelte, Petrát, és elindult a szobába. Szép lassan letette a kanapéra. Lába alá helyezte a kispárnát. Véletlenül Misi, és Petra szeme a térben találkozott. Hosszan nézték egymást.

Petra nyújtja a karját a fiatal feje felé, eléri, magához húzza, egész közel az arcához, és ezt mondja a szemébe:

- Misi, Te kedvesebb vagy Apádnál, kár, hogy nem hamarabb jöttünk össze. Ha bár mi történne Veled, nálam mindig van helyed a lakásomban. Majdnem megcsókolja a fiatal.

Apja hívó szava vett véget az érzelmeknek.

- Misi! Gyere fiam, és vidd be a reggelit Petrának.
- Megyek Apám!

Petra elengedi a fiatal fejét, menj, mert Apád hív. Menj! Misi lassan távozik szobából, kanapén fekvő nő hosszan néz fiú után, és azon morfondírozik, hogy miért nem cserélte le az idősebb Mihályt, a fiatalabbikra. Pedig volt rá alkalma, hogy megtegye, de nem tette, mert akkor jobban vonzódott az idősebbik Mihályhoz.

Konyhában az asztalnál, reggelizik Amália, és Mihály.
- Gyere, és egyél Te, is.
- Előbb beviszem a reggelit.
- Majd, én! - feleli Amália, aki befejezte az evést, én viszem be érhető!
- Hű, de harcias vagy ma Drágám!
- Te, csak egyél, Csillagom, a többit elintézem. Jó!
- Ahogy, szeretnéd.

Amália megfogja a tálcát, és elindul a szoba felé Petrához. 

- Ezek a nők, hogy ma milyen harciasak!
- Igen, Apám, ma ilyen napjuk van.

Petra, meglepődött, hogy Amália vitte be a reggelit, de nem szólt semmit. Két Nő, hosszan elbeszélgetett egymással. Kicsit beszélgettek a „benti dolgokról”, férfiakról. Titkárnő, a segítségét, a Sebészeti Osztályon.

Taxi, érkezik, Amáliáékat elviszi a Kórházba. Petra, bokáját megröntgenezik, nem találtak semmi változást, bokája meggyógyult, így a gipsz lábáról lekerült.