PÁR ÉV MÚLVA.

Pár év múlva találkozunk valahol,
kérdem most még oly ártatlanul,
kérdem majd a szavadból, kiderül, hogy
kellünk Mi egy másnak ily kelletlenül?

Fent a hegyormánál vagy lent a vízesésnél
állunk egymással szemben értetlenül.
feltesszük a nagy kérdést, hogy
miért vagyunk Mi itt?
Most, egymásra nézünk, és tétovázunk egy kicsit.
Csak egy pár szót váltottunk,
és meglepődve méláztunk egy picit,
csak egy szót vártunk akkor egymástól.
Amikor ott álltunk távol a sziklától
most,
csak állunk és nézünk egymás szemeibe,
kezem teszem a kezedbe,
visszagondolunk az elmúlt időkre, hogy
mi volt az elvárásunk egymással szembe.
Még most is itt állunk, s nézzük egymást szerelmesen.
Észrevesszük, hogy időnként a szemünkből egy-egy
könny kicseppen, de már Mi sem
vagyunk a régiek.
Fejemen őszül a halánték
szemem alatt látszanak az évek
kezem nem oly selymes, mint az előtt.

MOST TE ITT FIATALON.

Itt nem gondolunk semmi másra
csak egymásra, s akkor
újra csókra nyitjuk a szánkat
ajkunk ismét összeforrva,
csók közben nem gondolunk a másikra
csak egymásra és arra, hogy
találkozzunk e még pár év múlva,
s egy kis időre újra szerelmesek leszünk e még
egymásba.