Padban

verselo•  2020. március 26. 20:46  •  olvasva: 153

Tudom hosszúra,
nyúlik a sorom,
mikor mellettem ül,
és a tollat a papírra így kanyarítom.
Micsoda, érzés fog el most engem,
mikor remegő kézzel a tollat átadom.
Orcája lángba borul,
szeme sugárzik,
teste melegét átveszi,
a testem mikor a kezem a combján,
tanyázik, de persze csak,
titokban, s ekkor a szavunk kissé elhalkul.
Szemünk picit egymásra néz,
most nem tudja, hogy mit tesz kéz.
Tán mindent vagy semmit,
vetkőztet vagy öltöztet,
simogat vagy simogat,
simogat, vagy hosszan simogat.
Ha, mellettem, van kedvelem,
szeretem, és ha nincs, hiányzik nekem,
mert szeretem az illatát,
szeretem a létét, érzem az érzését,
fájó szenvedését, és különben is
szeretem az egész lényét.

Érd.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!