Padban

verselo•  2020. március 26. 20:46  •  olvasva: 21

Tudom hosszúra,
nyúlik a sorom,
mikor mellettem ül,
és a tollat a papírra így kanyarítom.
Micsoda, érzés fog el most engem,
mikor remegő kézzel a tollat átadom.
Orcája lángba borul,
szeme sugárzik,
teste melegét átveszi,
a testem mikor a kezem a combján,
tanyázik, de persze csak,
titokban, s ekkor a szavunk kissé elhalkul.
Szemünk picit egymásra néz,
most nem tudja, hogy mit tesz kéz.
Tán mindent vagy semmit,
vetkőztet vagy öltöztet,
simogat vagy simogat,
simogat, vagy hosszan simogat.
Ha, mellettem, van kedvelem,
szeretem, és ha nincs, hiányzik nekem,
mert szeretem az illatát,
szeretem a létét, érzem az érzését,
fájó szenvedését, és különben is
szeretem az egész lényét.

Érd.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom