Nyári zápor

Ott látod, Kedvesem a kék eget.

Látod, hogy a lenyugvó Nap koronája

világítja meg.

Mögötte, sötét felhők gyülekeznek.

Ebből még eső lesz.

Lesz még ebből vihar.

Látod, hogy a fák ágai hajladoznak.

Egyre erősebben ingadoznak.

Egy pár csepp eső hullik,

de ebből nem lesz semmi.

Mondottam én, és

mintha dézsából ömlött volna,

szakad ránk a sötét felhőkből

az eső.

Áztunk, no meg a hűvös széltől

fáztunk.

Látod, Kedvesem erre nem készültünk.

Így egymást átölelve, melegítve,

egy padon, remegve üldögéltünk.