Nem akarok semmit

Nem akarok semmit, mondja a Fiú
és mélybe vetné magát,
de hang szól, és a kéz felé nyúl, s a hang kiállt

M e g á ll j, ne csinálj semmit, csak állj!

Segítek, hogy túléljed, e kort, és a feszültséged.
Túléld a szörnyűséged!

Túléld e tehetetlenséged!

Miért?

Segítesz, Te ott fent nekem, hisz itt lent vagyok,
és itt élem az életem.

Várj!

Ne kapkod el, hisz itt "még élned, és halnod kell"

Szól a hang fentről, de a fiú visszaszól, hogy
miért, és főként kiért?

Nem akarok semmit, csak szerettem volna

Anyámat szeretni,
de látom, hogy már Ő nem szeret engemet.
Meg sem ismer, felém se néz,
hidd el, hogy már nem ad ölelést az anyai kéz.

Nem akarod semmit, csak szerettem volna.

Fentről a kéz elengedi a fiú gyűrt ruháját,
és a fiú meggondolta magát.

Tovább éli, az élet keserves ritmusát.

(idézet: Vrösmarthy Mihály, "Szózat" című verse)

Érd.