Nem akarok semmit.

Nem akarok semmit, mondja a fiú,

és mélybe vetné magát,

de hang szól, és a kéz felé nyúl, s a hang kiállt

 

M e g á ll j, ne csinálj semmit, csak állj!

 

Segítek, hogy túléljed, e kort, és a feszültséged.

Túl éld a szörnyűséged!

Túl éld e tehetetlenséged!

 

Miért?          

 

Segítesz, Te ott fent nekem, hisz itt lent vagyok,

és itt az életem.

 

Várj! 

Ne kapkod el, "hisz itt még élned, és halnod kell"

 

Szól a hang fentről, de a fiú vissza szól, hogy

miért, és főként kiért? 

Nem akarok semmit, csak szerettem volna

Anyámat szeretni, 

de látom, hogy már Ő nem szeret engemet.

Meg sem ismer, felém se néz, 

hidd el, hogy már nem ad ölelést az anyai kéz.

 

Nem akarod semmit, csak szerettem volna.

Fentről a kéz elengedi a fiú gyűrt ruháját,

és a fiú meggondolta magát.

Tovább éli, az élet keserves ritmusát.

 

idézet: Kölcsey Ferenc Himnusz című verse.