Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mikor, még kicsi voltál.
verselo• 2018. február 10. 21:58
Kisember voltál, mikor Anyád hasába fejlődtél.
Csendben, békésen.
Időnként, zenét hallgattál, kellemes dallamokat.
Arra, ringatóztál.
Ételt, italt Anyádtól finomat kaptál.
Bent sokat fejlődtél, Emberként Világra jöttél.
Picit sírtál, hogy Anyádból kijöttél.
Kint sok meglepetés ért téged.
Kint, zajos, és fura Világ fogad téged.
Habár, kint sok mindent megtanultál.
De, szívesebben, ha lehetne most vissza bújnál.
Már, nem lehet.
Megnőttél.
Házat építettél.
Családod létre hoztál.
Feleségeddel felneveltétek.
Időközben, Anyád menybe ment.
Most, is sírsz!
De, ez nem olyan.
Már, nincs Anyád!
Már, nem csókolod meg ősz haját!
Már, nem simogatott meg ráncos orcáját.
Már, nem nézel mosolygós szép szemébe.
Már, nem ölel át Téged finom, gyenge keze.
De, ha fel nézel a felhők fölé,
akkor látod, hogy ott van Anyád.
Ki, ott fent még mindig mosolyog Rád.
Két kezét szét tárva védő hálod von köréd.
Még, mindig óv így Téged.
Nem engedi, hogy bántsanak,
hisz, még mindig a kis gyermeke vagy!
Buda-Tétény. 2018-02-10