Kőbe zárt fájdalom

Kőbe zárt fájdalom,

Amit olvasok itt a tűző Napon.

Csupa nevek, fiatalok, és idősek.

Ők már sajnos nem élnek.

Szenvedésüket, életüket adták,

Hogy Mi, szabadon élhetünk.

Nézem a betűket,

Némelyik kopott, némelyik még épek.

Nem egyformán verte az idő itt, is Őket.

Csak, olvasom, de sokan vannak.

Keresek egy nevet, lassan olvasom.

 

Kőbe zárt fájdalom.

E nevet meglelem.

E név előtt lehajtom fejem.

Csendbe maradok, és Rá emlékezem.

Nagyapám, itt, és mindörökké Rád emlékezem.

 

Budatétény. 2011. május 21.