Kisasszony II.

Kisasszony, kérem vigyázzon magára?

Meg a külföldi selyem ruhájára.

Kedvenc kutyáját, kérem, hogy ne nyúzza.

Engedje, hogy gazdáját más is puszilgassa,

ne csak a kedvenc kutyája.

 

Kérem, figyeljen rám egy kicsit,

elviszem a hegyekbe, ott szabadon lehet,

Elmélkedhet, hogy milyen színű a kikelet.

Vagy tán, már is tudja.

Velem a bohócot játssza.

 

Kisasszony, Kegyed oly bűbájos,

hogy Kegyedért van az egész város.

Kívánságát lesik, s, ami tetszik talpa alá, helyezik.

Most miért ilyen velem?

Hisz tudja, hogy nagyon kedvelem.

 

Hisz, már hónapok óta Kegyedért fáj a szívem.

Emlékszik, hogy a Hámori-tónál, mit ígért nekem.

Látom, hogy mihelyst teheti, Kegyed játszik velem.

Ez nekem fáj, hogy Kegyedet el kell felednem.

Bársonyos krinolin szoknyája, aranyló selyem blúza.

 

Szép emlék a számomra, mikor Kegyed ezt felveszi

Kisasszonyt le kell, fotografálni, mert gyönyörű.

Teste, kellemesen karcsú.

Szeme, szerelemtől csillogó.

Piciny szája, oly csodás, és az élettől piros pozsgás.

 

 Aprócska lábai nagyon, nagyon formás.

A keze, óh a keze, arról szót nem tudok írni, se mondani,

mert finom, érzéki, szeretettre méltó, drága két kéz,

amibe a selyem keszkenőt fogja, s időnként elhajítja,

hogy mikor Kegyed után megyek, felvehessem, hogy

 

 a legszebb kézbe tehessem, az Önébe, Kedvesem.

Szeretném még ily vidámnak látni,

és csilingelő hangját távolból, is hallani,

érzéseit, fokozni, és még jobban fokozni,

mikor Kegyed hív engem

 

Hisz tudja, és ezt már nem is kell említenem,

Hogy Kegyedet, még mindig,

Szeretettel, és oda adó szerelemmel,

Hosszú hónapok után, is

SZERETEM.

 

Kisasszony, kérem vigyázzon magára.  

 

  Érd. 2011. február 24.