Kirándulás

verselo•  2017. január 20. 21:04

Fehér ruháját vette fel erre az alkalomra.

Mert jól mutat a derékig leomló vörös haja.

Kiemeli.

Kegyed a finoman lépeget, vigyázz a lábára,

hogy sérülést ne szenvedjen.

Emelkedőn elejti, a keszkenőjét lehajolna,

de érzi, hogy ruhája egy rönkbe beakad.

Segítségére egy fiatal fiú szalad.

Ruháját a rönkről leemeli, keszkenőjét

Kegyednek felveszi.

Átadja, egy vonzó, csinos Nőnek, Kegyednek.

Finom fejhajtással megköszöni.

Végre feljut a hegytetőre, a kilátó legszebb részére.

Onnét néz kelet felé

S, hátúról egy selymes kéz érinti.

A fiú keze érintette, ki a keszkenőjét felvette.

Kegyed megsajnálta, s csókkal jutalmazza.

Fiú boldog, s lefelé már ketten mennek,

s örül a legszebb Hölgynek.

 

Kegyednek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!