Kálmán blogja

Vers
verselo•  2011. szeptember 3. 21:52

Sellő lány

Szemedbe látom, a tenger kék színét.

Szívedbe érzem, a kitörő tűzhányó erejét, 

hogy még mindig izzik.

Sellő lányként, a fodros, 

háborgó tengerben úszol.

Időnként tenger fenékre lenézel, 

hogy az új korál fejlődik már.


Sellő lány vagy, mert ennek élsz.

Tengerek vízében siklasz,

csak úgy keresel valakit.

Egy másik sellőt.

Nem leled, és tovább keresed.


Szemedbe látom a tenger kék színét,

és érzem a szerelmes szíved erejét.

Tengerekben úszol, igaz van már társad. 

Egy halász legény, ki Téged követ, 

és vigyázz Reád.

A háborgó tenger  hajóját ketté törte,

és már a legény lekerült a tenger fenekére.


Körülötte úszol, és szeretetet adsz,

lent a mélyben.


 


verselo•  2011. szeptember 2. 22:06

Kicsit Boldog vagyok.


 

Végre azt láttam, amit kellett.

Győztünk a Svédek ellen.

Végre jobbak voltunk,

de hátra van még egy meccsünk,

és ott is győzünk.

Végre zenget a stadion, hogy

 

Hajrá Magyarok!

 

A legszebb ének a srácoknak,

akik megmutatták, hogy mit tudnak.

Most nem kell elszállni.

Hanem a mérkőzéseket

Meg kell nyerni.

Akkor zenghet az ének,

és boldog a sok szurkoló.

Akkor ismét felcsendül a Himnusz.

Újra szól a dal, hogy

 

Hajrá fiúk, szép volt fiúk!

Hajrá Magyarok!

verselo•  2011. szeptember 2. 15:06

Kiszemelt

Távol vagyok, nincs otthonom.

Uton vagyok, csak koválygok, helyem keresem.

Sétálok egyszer csak meglelem.

Megláttalak, most Téged választottalak.

Hosszan néztem szépségedet.

Nem tudom levenni Rólad a szemem. 

 

Megtetszettél

Hozzád lépek, köszöntelek, beszélgetek Veled.

Kérdésemre vlaszoltál, egy pá sort a papírra írtál, és átadtad nékem.

Papíron ez áltt:

 

Ha ráérsz, olvasd el, és kövess engem.

 

Persze, hogy ráérek, Téged követlek. Messzire nem megyünk, egy kihalt házba érünk.

Ott csak egy modótál, és egy ágy van.

Ágyra lefeküdtél, és e szavakat mondat nékem:

 

Most már a Tied vagyok, és tedd le a pénzem.

 

No ott nem ezt beszéltük meg!

Erre megjelent két alak, és közölték velem:

 

Dolgozol, és fizetsz, vagy pénz leteszed, és távozhatsz.. Választhatsz .

 

Így hát gyorsan fizettem,és távoztam. 

 

 

verselo•  2011. augusztus 21. 21:16

Álmatlan éjszakán

 

 

Álmatlan éjszakán, sokat gondolok Rád.

Nap már lenyugvóban van.

Ágyam már megvetve, helyezem magam nyugalomba, de szemem behunyni nem tudom.

Rád gondolok.

Hold már feljött, ablakon keresztül nézem, hogy mosolyog.

Csillagok, világítanak, szerelmeseknek utat mutatnak.

Eszembe jutnak a régi emlékek.

Mikor ketten fedeztük fel a számunkra hatalmas hegyeket.

Mikor együtt úsztunk a tóban, boldogok voltunk.

Mikor télen hóembert összegyúrunk,

sárgarépát arcába beszúrtuk, kalapot is tettük a fejére,

egy seprűnyelet a kezébe.

Megkértük, hogy itt vigyázzon ránk.

 

Álmatlan éjszakán sokat gondolok Rád.

Papírt, és irónt veszek elő.

Rajzolok.

Rajzolok, egy tájat, s bele egy gyönyörű női képet, azt a képet, amikor

ruháidat levetetted, s átadtad magad a szerelemnek.

Csodás voltál, és fiatal lány létedre élvezted a szerelmet.

verselo•  2011. augusztus 2. 22:03

Este van


 Este van, a fák is alszanak már.

Lefelé néznek a leveleik,

Így pihennek ők, egy kicsit.

Léptetek hallani az utcán.

Siet a lány, tán a kapu nincs zárva mán?

Szerencséje van.

Még nem zárták be.

Besurran.

Senki se vette észre, hogy későn jött.

 

Este van.

Fiú, csak áll, és vár.

Várja a Kedvesét, legszebb szerelmét,

Előveszi hegedűjét,

Eljátssza a lány kedves zenéjét.

Szól a dallam, messze száll.

Lány ablaka, tárva már.

Kemence mellett édes a muzsika,

Várja, édes szerelmét bent egy csókra.

 

Este van.

A fiú besurran, csendesen, nesztelen.

Ők állnak egymás előtt feszülten.

Így még nem álltak egymással szemben.

Egymást, csak távolról figyelték.

A szülők közelre őket nem engedték.

 

    Este van.

Most már ketten vannak.

Most már egymással foglalkoznak.

 

 

Virrad már a természet,

S ők boldogan köszönnek a felhőknek.

Sietni kell.

Verandáról lépteket hallanak.

Legénynek, ott van már a nyitott ablak.

 

Gyorsan ki is lép már rajta.

Hisz, amit kellett, azt megcsinálta.

 

Szerelmet adott a leánynak.

Most már nem adhatja e szerelmet másnak.