Kálmán blogja

 

Elmentél, s fönt vagy már.

Fenti lelkeket boldogított.

Nekik mesélsz,

ők hallgatják szavaid,

ők hallgatják hangodat,

mikor énekled, hogy

„Kell Ott Fent Egy Ország”

Hallgatják, mert szépen énekelsz.

Mi, itt is halljuk a távoli hangodat.

De, jobb lenne, ha itt lent énekelnél.

De, már nem lehet, mert felköltöztél.

Hiányzol, a lenti életemben.

Elmentél,

de emléked örökre itt maradt.

Gyertyát gyújtok, hogy fényben lássalak.

Érd. 2022-11-01

Idézet: Sztefanovics Zorán: Kell Ott Fent Egy Ország című dala.

 

Új nap kell,

régi már elmúlt.

Új Nap kell,

régi már nem süt jól.

Új nap kell,

régi már nem melegít.

Új Nap kell,

régi már tavasszal lesz jó.

Új Nap kell,

régit Tavasszal visszavárjuk.

Új Nap kell,

régit visszavárjuk,

hogy melegítse a Világot!

Új nap kell…

Érd. 2022-10-31.

No, nem abba,

hanem a hatvannyolcba.

Igen, ennyi lettem.

Van egy kis múltam,

s van jövőm is.

No, még messze van a vége.

Vissza emlékezve.

Óvódásként úgy gondoltam,

hogy nincs ott a helyem,

menni akartam, Rendőr bácsiba botlottam.

Megkérdezte, hová megyek?

Megyek falúra, mert itt nem élet az élet.

Mit csinál a Rendőr bácsi, visszavitt a játszótérre.

Óvó néni ezt megköszönte.

Iskolásként nem voltam jó gyerek,

banda tagjaként, rakoncátlankodtam.

Matekból mindig megbuktam,

persze, hogy átengedtek.

Matekból egyszer négyes kaptam,

Földrajzból ötöst szereztem,

magam is meglepődtem.

Lényen általános elvégeztem.

Hová menjek, ez volt a kérdés,

mert valami szakma kell,

mert később ebből élni kell.

Irodagépműszerész lettem,

egy kis kanyarral elvégeztem.

Jöttek a leányok, szépek, s fiatalok.

Volt egy szerelmem, egyházban laktunk,

hogy lássam messzire nem kellett mennem.

Volt egy BAKI.

Megkaptam a behívott, s hittem.

Anyámnak hittem.

Telebeszélte a fejem, hogy a szerelmem

elhagy engem.

Hittem, hozzá felmenetem,

s azt mondtam szerelmem, kapcsolatunkat

mivel bevonulók így befejeztem.

Rosszkor jött e bejelentés, beteg volt,

s sírt, folyt a könnye, s elköszöntem.

Rossz volt nekem is.

De hittem.

Honvédségnél, Honvédként leszereltem.

Visszamenetem munkahelyemre,

Majd jött az iskola, s a szerelem,

közben más céghez mentem.

Jött a házasság, házépítés, s a gyerekek.

Új cégnél beteg lettem.

Testemből egy rész elveszíttetem.

Cégen belül új szakmába csöppentem.

Majd, hosszú, hosszú évek után

szerencsére nyugdíjba mentem.

S, az óta így élem életem.

Hát ennyi fért be Hatvannyolc éltembe.

Hogy, hogyan tovább?

Húzom az Élet tésztát,

nyújtom, hogy még toljam ki életem,

közbe ezt énekelem

Még, még, még ennyi nem elég.

{1954.10.09 – 2022-10-09}

Érd. 2022-10-09.

 

Hogy mondod?

Így, hogy monológ.

Vagy így, hogy mo no lóg.

Netán így, hogy mo no,

dehogy lóg, hisz lebeg.

Ég, s föld között lebeg.

Látod, ott fent.

Néz fel, hisz ott van,

s lefelé integet.

S, mondja, hogy monológ,

de te tudod, hogy nem lóg,

láthatatlan szállal hintáztatják,

hol jobbra, hol balra,

hol előre, hol hátra

játszanak vele.

 

Hintáztatják,

nem esik le.

Tündérszálak tartják.

Hisz fent van, fent marad.

De, a szó Téged illet,

állj ki, s mond el véleményed,

hidd el meg hallgatnak,

csak mond el véleményed.

Érd. 2022-09-23

Minden versemnek van egy kis története.

E versnek, az, hogy Törley Pezsgőpincészet kerítésén ki volt egy molinó feszítve, s ferde pohárban öntik a bort.

Megláttam, s máris faragtam a szavakat.

 

Szép a kehely, tiszta, és átlátszó.

Bort magasabbról öntöd a szokottnál,

ami egy lágy, finom ívvel ér a kehelyhez.

Mintha, kijönne, de nem,

mert egy csepp a tetején elszakad a tőle.

Kecsesen ereszkedik,

simán az italba merül,

majd kis időre, újból felszínre kerül,

hogy lásd még egyszer.

S, újból elmerül, a kehely mélyén landol.

Cseppek töltik ki a kelyhet,

s ihatod már a bort, ha van merszed.

 

 

Egészségedre!

 

 

Buda-Tétény. 2014-06-28

(Törley Pezsgőpincészet, Anna utca)