Kálmán blogja

Milyenek vagyunk?

Még kérted.

Boldogok

Miért?

Még kérdet.

Engedték, hogy főzzed.

Főződ, mert nem kell megvenned.

Nyíltan, otthon csinálod.

Nem kell félned.

Hisz a sajátod.

Ebből, abból, de a Tied.

Megkóstolód, ízlelgeted.

Hisz ez finom, jön,

a szomszéd megkínálod.

El nem adhatod, mert büntetnek.

Egyre többen vagyunk,

akik iszák a jó magyar pálinkát.

Jó, hogy van, mert a hazai az sokkal jobb,

de büszke vagy, hogy főzheted, s nem büntetnek.

Boldog vagy, mert a te főzted.

Érd.

 

Szép lassan megy a hintó,

szép lassan baktat a két ló.

Földesúr látja,

hogy a paraszt a hintó mellett lehajtott fejjel baktat.

Állj!

Szól a Földesúr kocsisának.

Megáll a hintó.

Mond paraszt mi a gondod,

ma jókedvem van,

segítek ha, akarok!

Uram!

Szól a jobbágy Földesurához.

Mit akarsz, paraszt!

Egy darabka földet, hogy vessek búzát,

hogy majd learassam, s abból

süssek gyermekeimnek kenyeret.

Egy, kis birtokot

hogy szabad föld legyen,

ahol csak mi mehetünk,

mert mi senkinek rosszat nem tettünk.

Egy, kis vályogot,

hogy házat építsek, családomnak,

hogy ne ázzunk, s ne meleg

legyen fedél fejünk felett.

Egy kicsi malackát,

hogy felneveljem,

legyen zsír, kolbász, tepertő

ami télen elegendő.

Egy, kicsi ökröt,

hogy segítsen mikor szántom e földet,

s, mikor a tehet cipelem.

Kiszól a földesúr.

Te, paraszt, nem lesz ez sok!

Ha, te ennyit kérsz, más többet kérhet,

akkor vagyonom csődbe mehet.

Lakj ahol vagy,

na, jó adok búzát, meg malackát.

A többit old meg.

De, ne lopj!

Mert akkor karóba húzatlak.

De, uram!

Földem sziklás, nem terem meg semmi,

és itt élni nem tud senki, csak mi.

Művelni nem tudom, ha adsz malackát

etetni nem tudom.

Ez, már a te bajod.

Földesúr ellátta jobbágyát egy kis alamizsnával,

s buzdította szép szavakkal.

Hajtó, hajts tovább, nem érek rá,

hisz Báró megkért, hogy ma nála legyek,

vadászatra hívott, hogy lenyilazzuk a nagy vadat,

amiből készül majd sok finom falat.

S, múlatunk egész éjjel át,

ünnepeljük a vadászat, minden pillanatát.

Hajts, hogy mindenki előtt odaérjünk.

S, mi legyünk az elsők.

Jobbágy a hintó után néz.

Két kezét szét tárja, fellegekre néz,

e szavakat mondja:

Istenem, hát ezt adtad nekünk,

ők jóban turkálnak, mi meg szenvedünk.

Lehajtja kezeit, amit kapott az is elgurult,

előre tekint, hintó után csak a port látszik.

Paraszt lassan baktat tovább.

Közben mondja:

Látod Istenem, ember kér amit kapott az is elgurult.

Szegénynek születtem,

szegény vagyok, vagyonom nincsen.

Hát ennyit ér az életem.

Érd. 

 

 

Sajnos már nem vagy köztünk.

Hiányzol.

Mikor Rád gondolok sok minden eszembe jut.

A sok fél törött fakanál, ami rajtam tört el.

Megérdemeltem, akkor fájt, de biztos, hogy kellett.

Ma, már nem vitatom.

Hiányzol.

Hiányzik a szerető gyengéd kezed,

a néha szigorú, néha kedves mosolyod,

a nevetésed, örömöt, sírásod,

hiányzik a ölelésed, s a lényed.

Bármilyen voltál, hiányzol nekem.

Köszönöm, hogy felneveltél Édesanyám.

Érd. 2022-05-01

 

Minden testrészemmel, érzem, mikor jössz felém.

Szerelemre csillogó szemeid elárulják.

Mosolyod, még ezt fokozzák.

Érezlek.

Mint egy Mama, mikor gyermekét kezébe tartja.

Közelebb jössz, egyre közelebb.

Tapintásod menybeli, fellegekbe járok.

Szemeiddel szinte hívsz,

S követlek, beljebb, egyre beljebb.

Ott állsz előttem, karjaid átölelnek.

Jobban érezlek.

Szép, s gyönyörű vagy.

Legszebb, akit látok.

Testünk szerelemre készül.

Egyre jobban érezlek.

Kívánsz, s megyek beljebb.

Egyre beljebb, s beljebb.

Testünk egybe forrt,

s vágyunk teljesült.

Szeretlek.

Érd.

Még szeretnék Veled hosszan sétálni,

hegyekben a fák közt bandukolni,

kéz a kézben városokat megtekinteni,

vízpart mellett ülve elgondolkodni,

hogy csodás az élet.

Szeretnék Veled, újra sétálni,

tinédzser korra emlékezni,

zenét hallgatni,

zene hullámzására táncot lejteni.

De, legfőbb képen

szeretnék Veled

BOLDOGSÁGBAN élni.

Érd. 2022-03-31