Kálmán blogja

Mi jár a fejemben, kérded?
Megmondom én Neked szerelmes lelkem.
T E.

Igen, Te bennem vagy, fejemben,
ott a közepében, turkálsz, és sétálsz, bent
a holt térben.

Igen, lelkem, ott bent.
Mert szeretsz ott lébecolni,
gondolataimat kellő képen elterelni.

Magad, felé vonni,
hogy csak Rólad álmodjak,
ha látlak kedves szavakat Neked mondjak.

Igen, Neked, mert Te megérdemled.
Mert a szeretetett kiérdemelted.
Ravasz vagy, mert el is kéred.

Te, jársz a fejemben, Édes Lelkem.
Szép virágot, Néked veszem,
s kecses kezedbe szeretettel teszem.

Remélem, hogy jutalmamat kiérdemlem,
mert Te, Szép, Hölgyem, Te jársz
a fejemben..

Hisz, csak Rólad álmodok,
Neked nyílnak a tűz piros virágok.
Mert, minden nap Veled, csak Veled vagyok.

Te jársz a fejemben,
tiszta szívvel, kedvességgel,
s legfőképpen szerelemmel.

Te, Kedves Hölgyem.
Így, jársz a fejemben.

Jaj, mit csinál?

Leveszem a szemüvegjét,

hogy lássam szerelemtől izzó szemét.

Meg érintem, bársonyos bőrét,

hogy érezzem az izgalomtól duplán vert kicsi szívét.

Megfogom, kacsóját, hogy rám figyeljen,

s hogy igya szerelem összes bókját.

Jaj, mit csinál?

Kegyed csak engem nézzen, és magához öleljen,

 hogy érezze a testem.

Semmit nem csinálok,

csak egy csodás Hölgynek szeretetet, és szerelmet nyújtok.

Pici, aranyos száját, megcsókolom,

nyakszirtjét finoman simogatom,

hogy azt az érzést érezze, mikor Kegyed a légben lebegne.

Hagyja, hogy hosszan simogassam,

s ha kell, testét ezer csókkal masszírozzam.

Hosszú, csillogó haját a melléről levegyem,

hogy két gyönyörű testrészét kezemmel érintsem.

Hosszú combját, ölembe helyezzem,

és testében a lángoló tüzet megfékezzem.

Jaj, mit csinál?

Semmit, csak szeretem.

 Te vagy a mindenem.

 Téged nézlek, mosolyognak szemeid.

 Szerelemtől éhesek.

 Hívsz, s karjaid közé megyek.

 Gyengéd, és finom az ölelésed.

Így szeretlek.

 Édesen, csábosan, és szeremtől édes testeddel.

 Szeretem, mikor érzem finom selymes bőrödet,

 finom kezed puha érintését.

 Combot érzéki szorítását, orcád édes mosolyát.

 Puha selymes hajad, mikor az orcámat érinti,

 bennem egy vulkán tör ki.

 Mindenem Te vagy.

 Így szeretlek, csinosan, és kedvesen.

 Érted vagyok szerelmesen.

 Kedvesem.

Buda – Tétény.

Kisasszony, Ön elragadóan csinos.

Higgye el nekem, sejti, hogy Kegyedért sebes a szívem.

Ha, nem sejti, jöjjön, s érezze, hogy hevesebben dobog, ha Kegyedet látom.

Tegye kicsi, finom kecses kezét a mellkasomra, de vigyázzon, hogy a szívem ki ne ugorjon belőle.

Erősen nyomja vissza, s közben a szerelem italát finoman kortyolgassa.

Most hová, megy?

Elhagy!

Hisz szilaj lova, még ki van kötve.

Hallja, hogy hívja.

Megkérdem, kis Kegyedet, hogy Önnel én, is mehetek?

Ígérem, hogy vigyázok, s ha kell, egy árva szót sem szólok.

Boldog vagyok, ha, Kisasszony mellet lehetek.

Ugye, Önnel mehetek, kérem, engedje meg.

Messze vagy, s egyre közeledsz.

Meg várlak, hogy felém gyere.

Élmény Téged nézni, kellemes.

Még mindig szép tiszta a tekinted, csillog a kék szemed.

Jön felém egy csinos, kellemes Nő.

Akit régen szerettem, és a mai napig Őt, el nem feledem.

Pár pillanat volt az egész, visszajöttek a kellemes emlékek.

Pár perc, kedves szó, mosolygó arc, fiatalos tekintet, amíg élek Téged soha el nem feledlek.

Távoztál, hisz siettél, utunk már nem egy felé megy.

Rájöttem, hogy újra találkozni kellene Veled.