Kálmán blogja

Én kutyám, s én macskám 8.

Tapi

Egy kis méretű fehér uszkár, játékos kutyus. Mondhatnám, hogy a Család kedvence. Őt, nejem kapta, de valahogy a fiunkhoz ment 

jobban, és rá figyelt. Evvel nincs is semmi baj. Mindenki kedveli, mert aranyos. Mikor a gyermekünk hazajött a munkából, Tabi 

ölébe ült, ránézett, és kérdően mondta, hogy vakarjál. Megtette, simogatta, vakargatta, ezt megcsinálta lányunk is, ugye neki 

hosszabb a körme, de fiunk simije tetszett a kutyusnak. Tapinak a fiunk a mindene, igen ám, bemutatta barátnőjét a családnak, 

bemutatta a kutya észrevette, hogy most Ő nélkülözve van, ami érthető. Megsértődött, fiunk hívta, nem reagált, leült fél szemmel 

figyelt, és hátat fordított. Várta, hogy mikor megy el tőle a barátnője, és azonnal az ölébe termet. Tapi, most hat éves, rafinált most 

már. Szórakozása felkergetni a szomszéd macskáját a tégla kerítésre.

Szereti magát hergelni a gumi csonttal, szájába veszi, és morog rá, majd eldobja, utána fut, és oda visz a családból valakihez, 

leteszi, s várja, hogy játszunk vele.

Nem szerette, ha kutya fésűvel, és ollóval közelítenek felé, de azt csinálom, hogy mikor vissza jön kintről, akkor úgy teszek, mintha 

nyírnám, csak hallja az olló csattanását, és fésűjével a szőrét átfésülöm, ha hagyom, akkor fodrosodik. Így megteszem és nagyon 

szereti, különben egy mohó, falánk kiskutya. Sors úgy hozta, hogy lány kutyus, de aranyos. Mikor beteg, vagy rossz kedve van 

akkor félre vonul, s összegubódzik, és várja, hogy valaki odamenjen hozzá. Ekkor a nozija száraz, mikor jó kedvű, akkor nedves. 

Reggelenként átdörzsölöm a szőrét, és megdicsérem, hogy ő az utcánk legszebb kutyája, ezt fark csóválással jelzi, és köszöni. 

Tapink ismerte a kutyámat Picit, jól kijöttek egymással. Jelenlegi társa Dzseki.

Érd.

Macsk, s Macsek!

Ugye, furcsa név egy cicának.

De, mikor kb. 10 éve, világra jött a testvérével, akkor így neveztem el a cicát. Testvérét Macseknak {sima szőrű, fekete, barna, fehér foltos-azaz tarka-barka} lány cica.

Macsk,{hófehér gyönyörű „angóra”} fiú cica. Macsk úgy nézett ki, hogy az egyik szeme sárga, másik pedig kék volt, állandóan kérődzött, mint egy kis boci.  

Mikor kicsit voltak az volt a szórakozásuk, hogy egy madárkalitkában voltak összebújva. Készült erről fénykép is. Ott pihentek, jó lakottan. Kalitkát nyugodtan bezártam, és ha akartam feltehettem a falból kiálló kampóra. Nem zavarta őket. Ők, nyugodtan aludtak. Már nagyobbacskák voltak, elkezdtek mászkálni, felfedezni a külvilágot.

Egyszer elkóborolt, még pár hónapos volt, sehol se találtam. Már kezdtem lemondani róla.

Testvére nem evet semmit, csak nyivákolt, hívta a tesóját. Ekkor eszembe jutott e csodálatos net. Megírtam, hogy szégyellje magát az, aki a fehér cicát elvitte, és nem kérte el. Megkérném, hogy hozza vissza, mert a testvére nem eszik. Csodák csodájára írásomat követően 5. napra visszakerült. Igen, de hogy! Gondolom, hogy megfürdették, mert a szőre össze volt állva. Csomókban. Szegénynek, levágtam a csomóit. Csak nekem hagyta, azt is, hogy szeménél a csipát kiszedjem a kezemmel.  Attól a naptól kezdve minden tavasszal a szőre összeállt. Néha, úgy nézet ki, mint egy repülő, mert az oldalán két nagy összeállt szőrzet volt, mint egy szárny.

 Hobbijuk az volt, mikor meghallották a lépteimet, akkor jöttek az utca végére elém. Ez, úgy nézet ki, hogy bal oldalt a Macsek, középen én, jobb oldalt pedig a Macsk volt. Így kísértek haza. Tudjuk, hogy a fiúk, azok vándorolnak, lányok kényelmesebbek. Macsk is így tett. Amikor mentem munkába reggel adtam nekik enni, mert, ha nem, akkor jöttek utánam. Így, az etetés reggel fél ötkor történt. Mikor, kint a kertbe ettünk, akkor jöttek az állataink kunyerálni egy, két gazdi által meghagyott falatot.

Aranyos fehér cica volt, bármerre ment mindig hazajött. Most is, mikor felment abba a Világba, ahol az állatok vannak, már nyugodtan.

Mivel tegnap dolgoztam, s a Nejem hívott fel telefonon, hogy a MACSK a küszöbön volt.  Utolsó útját ott fejezte be.

Most már hiába kiabálok, hogy MACSK! Már nem jön a szavamra, csak fentről jelez vissza, hogy itt vagyok. Ne keress!

Érd. 

Miután már Maci nevű kutyám nincs, így egyedül csak a Pici kutyám, Öreglány, erre is hallgat, csak ő van. 
Szerencsétlen Ő, is megcsinálta, amit a fia Maci. Beton vas rács kiálló részébe fennakad. Neki szerencséje volt, hogy a lebenyt szakította át a lábánál. Kapott előre egy tölcsért,úgy evet, és ivott.

Közben leányom elköltözött, és a Ő cicáját - benti cicát "Pukit" - ránk hagyta. Pukival foglalkozunk, szeretettel. Kaja, van, akkor feljön az ölbe, azért, hogy csak velünk legyen. Nem csinál semmit.
Csak ül az ölben. Helyesebben elfekszik. Nehéz, mert már két éves, és nyolc kiló. Nem azért, mert sokat etetjük, hanem azért, mert kap vitamin, mert a cica leukémiás.

Van nekem, két kinti cicám is. Ők a Macsk, és a Macsek névre hallgatnak. Macsek, egy perzsaszerű fehér cica,szép hosszú szőre volt. Kicsi volt megtetszett Valakinek, elvitte. Macsek jellegzetessége, hogy az egyik szeme, sárga, másik szeme pedig kék.
Feltettem az egyik Web oldalra egy szöveget:

"Szégyellje magát az, aki elvitte a cicát, akinek a szemei különböző színűek, sárga, illetve kék. Hozza vissza, mert a testvére nem eszik, mert egyedül van. Ha elkérte volna, akkor megkapta volna a cicát, de így minél hamarabb hozza vissza.'

Nem tudom, hogy, hogy de a Macsek egy hét után vissza jött hozzánk. Ekkor voltak fél évesek. Lényeg az, hogy a hosszú szőre összeállt, úgy nézett, mint ha lettek volna „szárnyai”. Tanakodtunk, hogy mit tegyünk vele, arra jutottunk, hogy el kéne vinni a „kozmetikushoz”, után jártunk nagyon sok pénzbe került volna. Így ollóval levágtam a szárnyait, és naponta a rajta lévő csomóba álló szőreit. Nekem engedte, nem kapod a kezem után, ezt nála úgy csináltam, hogy magyaráztam neki, próbáltam a figyelmét elterelni, Sikerrel jártam, annyira, hogy mikor az ollót meglátta nem fél, hanem oldalra dőlt.

Macsk nevű cicám foltos, nagyon szép barna, fekete, és fehér foltjai vannak, de ő erősebb.

Mikor jövök haza a munkából Pici, jelez, Macsk, és a Macsek elém jön az utcán. Köszöntöm őket, - megsimogatom -, elkísérnek a kapuig, és bemegyünk hárman. Közben Pici ugrál, -üdvözöl-.
Fel fut a lépcsőhöz, kapok sok Pici puszit.

Reggeli úgy történik, hogy kint van a Pici, Puki, Macs, Macsek tálja. Egy tejes tálka is.
Kiosztom a három cicának a kaját, és a kutyának, és a fél liter tehén tejet. 
Kutyám hamarabb megeszi a kajáját, lefetyeli a tejet, rá szólok, hogy mások is vannak. Abba hagyja, közben a macskák esznek. Majd elmennek, a táljuktól. Kutyám átvizsgálja a tálakat, nem e marad valami maradék, majd elmosogassa őket.

Sajnos Maci örökölte apja vérét, és mennydörgéstől, villámlástól félt. Ezt átadta anyjának is. Következménye, hogy vihar előtt meg kellett kötni. Aug. 20-án, már délután 16 órakor jelezte, hogy "valami" készül, más volt a levegő, szél járás.

Kertünk hátsó részébe, van a komposztáló, raklapok közé teszem a levágott füvet. Szomszédom, akkor még lovakat tartott. Egyszer, csak azt láttam, hogy Maci kutyámból, csak a két lába, csóváló hosszú farka látszott ki. Kutyám időként elő jött, vett egy mély levegőt, és vissza, eltelt három perc, szájába egy patkány. Feldobta, anyja elkapta, és letette a talajra. Ezt megismételte hatszor. Patkányokat egymás mellé helyezte el Pici. Utána nagyon sokat ivott. Megdicsérten őket, és elmentünk sétálni. Ők láncon voltak. E művelet után láncot levettem róluk, eltettem, és soha nem kötöttem meg őket. Szabadon voltak a kertben. Nejem örömére, "jaj a virágaim, Bossi a kutyáid!" Ezt hallottam állandóan.

Egyszer drága kutyám kitolt velem. A következő történt. Udvaron volt egy tégla rakás, Maci oda ment és hevesen jelezte, hogy ott van valami. Lényed elpakoltatta velem a tégla rakást, és alatta nem hiszitek el 3 szem dió volt!

Maci! Ezért volt ez? Imádta a diót!
Középre beraktam beton vas rácsot. Egyszer jött "valami", valamit érezhettek. Maci megijedt, át akart mászni a beton vas rácson, fent akad, de le tudták venni, elszakította a hátsó lábán az izmot. Nejem kihívta az ügyeletes állat orvost, aki közölte, hogy meg lehet menteni, de sérült lábát soha nem tudja használni, tehát a szép fekete magyar vizslán háromlábú lesz. A műtét ára 80 ezer Ft. (Nem a pénz számít, ha tudom, hogy ismét tudja a sérült lábát használni.) Felhívott, elmesélte, és úgy döntöttem, hogy altassuk el. Csak azért, hogy ne szenvedjen, mert ha már nem tud négy lábon járni, futni stb., akkor szenved, és ezt nekem is rossz nézni. (Így utólag tudom, hogy rossz döntést hoztam, de nekem fájt volna a szívem, ha látom, hogy mikor hívom, csak „szenved” a kutyám. Bármelyik lábát elveszti, vagy nem tudja használni, az szenvedés, nálam.)

Macit nagyon sajnálom még a mai napig is. Írtam verset neki, ha elolvasom, akkor könnybe lábad a szemem. Maci élt nálunk, velünk, és hűségesen őrzött, ha elengedtem mikor mentünk sétálni ott volt a lábam mellett.

12 évet élt velünk.

Pici, az anyukája vidáman él. Ő most 14 éves.

Érd.

Kis érdekesség a kutya macska barátságról.

Volt egy gyönyörű szép cicám, és egy kutyám!

Kaptam, egy kiscicát. Szőre olyan volt, mint egy tigrissé, selymes, puha. Pici volt, még. Bandinak neveztem el. Miért? nem tudom, akkor az jutott az eszembe. Akkor még voltak nyulaim. Tehát, szóltam a cicámnak, hogy Bandi!

Bandi jött, vállamra tettem, amíg én a nyusziknál trágyáztam, addig Bandi egerészett. Nagyobbacska lett, és meg is mutatta a fogásait. Rendre hozta az egereket.

Igen ám, de Tóni, csomó orvosi papírral együtt. Szegény beteg volt, már a tűt meglátta félt.

Bandi nyugodtan sétált a kertben, mikor meglátta Tónit, ránézet, a cicámnak három méter előnye volt, Tóni utána.

Gondba voltam, nyulaztam, itt a Bandi, aki jön egerészni, itt a Tóni, aki nem szereti. Hogy oldjam meg? Kitaláltam.

Tónit magamhoz hívtam, jött Bandi is. Tóni, feszült, egyre közelebb a cica. Cicám púposodik, bal kezemnél a kutya, jobb kezemnél a cica. Végig simítottam a cicám hátát, odanyomta a kutyám orrához, és e szavakat mondtam közben " Bandi, barát, nem piszkálod, érted!". Ezt megtettem háromszor, és elengedtem őket.

E r e d m é n y: Tóni, mikor meglátta Bandit, három méter sugarú körbe elkerülte.

Végül sikerrel jártam. De, amikor rajtuk volt, egymás mellett mentek, csak néztem őket, de csak egy kis ideig, mert kijött a kutya-macska „barátság”.