Kálmán blogja

Személyes
verselo•  2020. május 3. 17:18

Édesanya


Köszöntelek, ma sok szeretettel, s nagy öleléssel, és rengetek puszival.

Köszönöm, hogy életre hoztál, felneveltél, törődtél velem, s mindig mellettem voltál.

Segítettél, s sok mindent örömmel adtál.


Édesanya.

Köszönöm, hogy még mindig velem vagy.

Eddig, Te gondoskodtál rólam,

Most már én gondoskodok rólad.

Oly szeretettel, amit tőled tanultam.


Orcád, mely már kissé rácos, de még mindig a legszebb,

szemedből még sugárzik az öröm, s a boldogság mikor meglátsz,

karjaid ölelése a legfinomabb a Világon.

Igaz, hogy már nem annyira éred át testemet, de az ölelésed még mindig finom, és kellemes.


Édesanya, boldog voltam mikor velem voltál.

Most már nem tudom vissza adni azt a sok mindent, amit nekem adtál.

Sajnos, már bennem van a bú, s a fájdalom, hogy e sorokat csak már fentre írhatom.


Édesanya.



verselo•  2020. március 26. 20:46

Padban

Tudom hosszúra,
nyúlik a sorom,
mikor mellettem ül,
és a tollat a papírra így kanyarítom.
Micsoda, érzés fog el most engem,
mikor remegő kézzel a tollat átadom.
Orcája lángba borul,
szeme sugárzik,
teste melegét átveszi,
a testem mikor a kezem a combján,
tanyázik, de persze csak,
titokban, s ekkor a szavunk kissé elhalkul.
Szemünk picit egymásra néz,
most nem tudja, hogy mit tesz kéz.
Tán mindent vagy semmit,
vetkőztet vagy öltöztet,
simogat vagy simogat,
simogat, vagy hosszan simogat.
Ha, mellettem, van kedvelem,
szeretem, és ha nincs, hiányzik nekem,
mert szeretem az illatát,
szeretem a létét, érzem az érzését,
fájó szenvedését, és különben is
szeretem az egész lényét.

Érd.

verselo•  2019. szeptember 2. 19:07

Ne feledd!

 

Ne feledd, hogy kit vettél el!

Ne feledd, hogy kihez mentél férjhez!

E, lány, már a feleséged.

E, férfiú, már a férjed.

Ne, feled, hogy kit vettél el.

Ma már nem csak rólad szól az Élet.

Ma, már a szív összeköt vele téged.


Már, egy célél küzdőtök,

de, ne feledjétek, hogy e cél előttetek áll,

hozzá vezető út, nem lesz mindig egyenes.

Lesznek benne, gödrök, hepehupák, s mélyedése.

De, ha két Szív együtt dobog, ezek kiegyenesednek.


Figyeljétek, s bízzatok egymásban,

ne bízzatok senki másban,

csak magatokban.


                                                                           Az, Élet akkor szép,

  ha, együtt, egy utat jártok.


Legyetek mindig, Boldogok, a jó Barátok!



                                                                Ne, feledd, hogy kit vettél el!

Ne, feledd, hogy kihez mentél férjhez!

 


Mert Vele éled le, az Életet!



Érd. 2019-08-24



verselo•  2019. július 27. 20:11

Én kutyám, s én cicám 16.

 

Sokat fejlődött Lusti, és Folti. Úgy, mint a „kaja” felelős a négy állataim közül, a Dzseki, nekik is óramű 

pontossággal beállt a gyomruk, s jelzik, finom nyávogással, hogy éhesek. Persze, reggel 4 órakor kezdik 

el, most már kint éjszakáznak, hajnalban a ablakomnál jelzik, hogy ott vannak. Felkelek, kapnak tejecskét, 

persze langyosat, cica táppal. A kemény táp kissé megpuhul a tejben, így.

Később leülök reggelizni, erre ők, leülnek mellém, Lusti felteszi tappancsát a combom külső oldalára, 

lenézek rá, s leveszi, tudom, hogy várnak valamit, valami finomat, amit a gazdi is eszik. Persze, hogy 

kapnak, egy kis sajtot, vagy párizsit, vagy egy pici kenyeret. Megeszik, s tovább várnak, közlőm velük, 

hogy kaptatok már a többi az enyém.

Megyek át a fiamékhoz, Lusti jön utánam, de ha nincs közelembe, csak annyit mondok hangosan, hogy 

megyek át. S, már le is előz. Bemegyünk a kapun, előttem elfekszik háttal, s néz rám. Lehajolok, 

megsimogatóm a hasát, s megyünk tovább, bár merre megyek követ. Folti el van a kertünkbe, ő sütkérezik, 

vagy hűsül. Jövünk vissza Lustival, kaput kinyitom, s mind aki nem siet, lassan bandukolva jön felém, 

persze, kint az utcán előrébb van, mint én, hamarabb hazaér.

Ma, szólt a kislányom, hogy valamelyik cicának a szája habzik, no megindult a keresésük, szóltam Tapinak, 

hogy keresse meg haverját, akivel két kört futnak „edzenek” a ház körül, szimat beindult, kereste Lustit. Kis 

idő múlva mint két cicánk előjött valahonnét. Kaptak ¼ L tejet, persze a két kutya védnöksége alatt, 

felegyelték, de rendesek voltak, mert hagytak a kutyusoknak is. Hamar vigyáztak rájuk.


Érd. 2019-07-27.

verselo•  2019. május 16. 16:48

Én kutyám, s én cicám 15.

 

Az előzőt írásomnak a sorszámát elütöttem a a 14. lett volna.


De, mosta rátérek, a mostanira. Úgy még nem írtam a a kinti madaraikról. Nevezetesen egy Poszáta párról van sz. Poszáta 

verébhez hasonló, de kisebb, és nem ugrál, hanem jár. Szóval ez a pár több mint tíz éve volt hátul a kinti villany elosztó doboz 

tetején. Tavasszal megjöttek, nyár elején elmentek. Fészküket amit építettek nem bántottuk. Úgy hagytuk. Poszáta itt költötte ki 

kicsinyeit, nem reagált ránk, már megszokta, hogy ember közelbe van.

Nos, e két huncut hozzánk jött a Lusti, és a Folti, észrevették, hogy az elosztó tetején van egy fészek, tekintetüket rászegezték. 

Elmondtam a búvós szót, hogy nem, továbbmentek.

Tegnap reggel láttam, hogy leverte valamelyik a fészket, nem tettem vissza, nem tudtam, hogy mitevő legyek, lehet, hogy 

megérzi a kezem illatát, lehet, hogy nem. Nem tudom, de az egyik poszáta, később visszajött, rászállt a fedélre ott csipegette a 

fedelet, majd elrepült. Lehet,

hogy e két jó madár volt a tettes, de hozzánk jár egy vörös macsek is vendégségbe, lehet, hogy ő volt.

Sajnálom a poszáta párt. Valahogy megoldom, hogy megvédjem a fészket.


Sajnos bennük van a vadászat, de az előttük lévő állandóan kint élő macskáink ilyet nem tettek, nem vadásztak a madarakra. 

Ők, igen, fára másznak a feketerigó fészek felé. Szerencsére még nem kapták el őket. Ők más vérűek, és más a természetük.


Érd. 2019-05-16