Kálmán blogja

Pár év múlva találkozunk valahol,
kérdem most még oly ártatlanul,
kérdem majd a szavadból, kiderül, hogy
kellünk Mi egy másnak ily kelletlenül?

Fent a hegyormánál vagy lent a vízesésnél
állunk egymással szemben értetlenül.
feltesszük a nagy kérdést, hogy
miért vagyunk Mi itt?
Most, egymásra nézünk, és tétovázunk egy kicsit.
Csak egy pár szót váltottunk,
és meglepődve méláztunk egy picit,
csak egy szót vártunk akkor egymástól.
Amikor ott álltunk távol a sziklától
most,
csak állunk és nézünk egymás szemeibe,
kezem teszem a kezedbe,
visszagondolunk az elmúlt időkre, hogy
mi volt az elvárásunk egymással szembe.
Még most is itt állunk, s nézzük egymást szerelmesen.
Észrevesszük, hogy időnként a szemünkből egy-egy
könny kicseppen, de már Mi sem
vagyunk a régiek.
Fejemen őszül a halánték
szemem alatt látszanak az évek
kezem nem oly selymes, mint az előtt.

MOST TE ITT FIATALON.

Itt nem gondolunk semmi másra
csak egymásra, s akkor
újra csókra nyitjuk a szánkat
ajkunk ismét összeforrva,
csók közben nem gondolunk a másikra
csak egymásra és arra, hogy
találkozzunk e még pár év múlva,
s egy kis időre újra szerelmesek leszünk e még
egymásba.

 

Ágyra gondol.

Midőn a Nap lenyugodott,
Kegyed már szendereg, és álomra hajtaná a fejét.
Szeme is lassan becsukódik.
Nagyon fárad Kegyed.
Ma sokat volt kint a földeken,
s teljesen kimerült, nagyon fárad ma Kegyed.
Alig érti a szót.

CSAK AZ ÁGYRA GONDOL.

Mikor a társaságra néz, csak mosolyog,
de Ön itt, csak lélekben van.
Fejében más gondolat van.
Édes álomba messze jár,
kint a mezőn a lovával vágtat már.
Szeme, látom szép, lassan csukódik,
s hirtelen hátulról meglökik,
de Kegyed csak az ágyra gondol.
Fárad.
Társaságtól elköszön, hálószobába vonul.
Befekszik kedvenc ágyába.
Most álomra hajtja fejét.
Lassan elalszik, és várja a Napkeltét,
hogy kedvenc lovával a mezőn vágtasson,
és szerelmével szebb kapcsolatot kialakítson.

Szép gyönyörű lány,
ember szíve ilyenkor már fáj,
hogy pont nem most fiatal.
Mikor látja, hogy a lány is akar,
de Ő beszól:
Hogy vagy öreg, bírod e a strapát?
Neked a szövegre tátva marad a szád,
mert Te nem ezt akartad
Kérdést most jól meg kaptad.
Te csak kérdezni szerettél volna valamit,
és nem hallani a lány e szavait.

Pedig csinos a lány,
de az esze kissé ...

        Angyalok, Ó drága Angyalok
erre a Nőre vigyázzatok.

Láttátok már a csodás testét,
néztétek e már azt, az estét,
mikor a Kisasszony gyönyörű volt,
mint egy élő kép,
vászonról lejövő kép,
még most is a Kisasszony nagyon szép.
Vonzó, üde, és aranyos,
bőre bársonyos,
tapintása selymes,
szeme csillogása fényes,
tekintete finom, és édes.

Angyalok, Ó drága Angyalok
a Kisasszonyra nagyon vigyázzatok.

Kisasszony mikor a krinolin

szoknyájában a sziklakert partján ül,

hullámok a lábát érintik.

Kegyed a távolból nékem int,

s egyre szaporábban integet,

jelzi, hogy siessek.

Rohanok,

ahogy tudok, tudom,

ha elhagyom az őrhelyem bajba jutok,

de nem számít, mert Kegyed hívott.

Megmutatja a nedves lábait,

és kéri, hogy törüljem, meg szárazra megint.

Levétem a zubbonyom,

és a Kegyed lábait megtörlőm,

és maszirozom.

Közbe fel-fel,

nézek a csillogó szemeibe,

és egy szálrózsát adok az ölelő kezeibe,

csak egy csókot kérek cserébe.

Üvölt egy hang!

KATONA HOL AZ ŐRHELYE!

Megyek,

sietek, vissza tudom ezért fogda lesz a vége,

de ez nekem megérte,

mert ismét láthattam Kegyedet.

Budapest.2007.09.09.