Kálmán blogja

Jól esik.

Hát persze, hogy jól esik, mikor Kegyedhez bújok,
szép szerelmes szavakkal Kegyednek bókolok.
Jól esik.
Hát persze, hogy jólesik, mikor
Selymes, csillogó haját, picit felemelem,
Nyakszirtére csókok özönét hintem.
Jól esik.
Hát persze, hogy jólesik, mikor
pici száját, ezer csókkal édesítem.

Kegyed csak úgy hagyja magát,
tűri, és imádja, és e műveleteket.
Kívánja, mert szereti,
mikor Kegyedhez bújok,
és szép szavakkal bókolók,
hogy Kegyed szeretetét elnyerjem,
és Kegyedhez közelebb,
és közelebb férkőzzem.

Jól esik.
Hát persze, hogy jól esik.
Hát engedi?
Igen, igen engedi, mert szereti.

Számomra egy meghitt est,
Oly fenséges, mert
Kedvesemmel együtt lenni,
gyertyafényes vacsora közben.
Meghitt, szép élmény.
Kedvesemnek, bókolni,
szerelmet vallani, különleges dolog,
mert a Kedvesem egy csodás Nő,
most Ő a párom.
Neki, élményt jelent ez, az est.
Ő, szeretettben tart,
és Ő csak szépet ad.
Számomra, egy különleges dolog,
hogy most Vele lehetek,
És ketten, a hegyről figyelhetjük
meg a csodálatos lenti Életet.
Szeretünk, itt lenni.
Szeretünk,szerelmesen egymáshoz bújni.
Szeretünk, egymással picit a pamlagon játszani,
mert ez, egy csodálatos élmény.
Gyönyörű ez a meghitt est.

Érd. 2011. január 13.

                                        Szemembe néztél, és sírtál.

Sírtál, mert jól eset, hogy láttál engemet.

                                        Rég voltam Nálad

                                        Most ismét itt vagyok,és szerelemről 

                                        ábrándozunk.

Jó, most itt Nálad.

                                       Végre mosolyogsz

                                       Örülök, hogy Nálad vagyok.

                                       Téged másnak látlak.

                                       Egy Kedves, szerető társnak.

Érd. 2011 január 11.

Hozzád írom a pár sorom,

Az úton vagyok hazámtól távol.

Most Rád emlékezem,

Hogy milyen volt az elő találkozás.

 Völgyön megyünk át.

Lent a mélyben egy szerelmes pár.

Őket nézem,

S Rád emlékezem.

Szép volt, emlékszel.

Akkor este a folyónál.

Csend volt, csak a béka kuruttyolt,

Vállad átfogtam.

Éreztet?

Hát persze, hogy érezted.

Felém fordulták, és mosolyogtál.

Szép voltál.

Most távol vagy tőlem.

Rád emlékezem.

Száguld a vonat.

Csattog, zakatol.

Most Rád vágyom.

Hiányzol.

Szeretlek.  

Érd. 2011. január 08.

kis betűvel írom e sorokat
kis betűvel, de bennük
sok-sok gondolat,
mely mind másról szól,
de ez rólad nem szól.
Téged csak Nagy betű illet meg,
mert így fejezem ki a Hozzád fűződő
szeretetemet.