Kálmán blogja

 

  4. fejezet.    

 

Front

Eugént, és a hadtestét a frontra vezénylik. A rábízott egység keményen védte a harcvonalat, de a felderítőket kellett ki küldeni. Így megtudták, hogy figyelni az ellenség mozgását. Eugén két katonát küld ki erre a feladatra. Az első pár visszajött. Kiküld még két katonát, a másik irányba, hogy ott is derítsék fel az ellenség másik vonalát, de azok már nem tértek vissza. Az ellenség ősztűz alá vette őket. Hajnal négy óra lehetett. A pontos időt nem igazán tudták meg állapítani. A hadtest egy darabig állta a golyózápor, és gránátok támadását, de nem bírták sokáig.
Elvéreztek. Sok volt a halott, és a sebesült.

Eugént is eltalálta egy gránát, mélyen beleállt a jobb lábába. Ütközet után a lövészárokban fél napra találták meg. Sérülését nem tudták ellátni mivel nem állt rendelkezésre megfelelő kötszer. Csak abban tudtak segíteni, hogy a sebesült részt elszorítják. Azonnal a fronti kórházba vitték. Ott az egyik felszabadult a műtőben ellátták, Ő volt a következő sebesült. Orvosoknak nem volt arra lehetősége, hogy megvitassák az állapotát, azonnali döntést kellett hozni. Mivel a seb már elfertőződött, és a be kellett avatkozni az életéért, így arra a döntésre jutottak, hogy a levágják a sérült részt. Térde fölött kellett eltávolítani. Sikerült a műtét, de élt.
Műtét után a Felsőzsolcai Honvéd kórházba szállították. Ez fontosabb volt mindennél. Igaz, hogy nem volt meg a jobb lába, de élt. Mikor jobban lett táviratot küldött a bárónénak.

A táviratban ez állt:

"Kedves Erzsébet!
Megsebesültem, sajnos a fél lábamat levágták, de ÉLEK! Ha akar, akkor Felsőzsolcai Honvéd kórházba megtalál.
Kézcsókkal hű Barátja Eugén"

Felsőzsolca. 1812. szeptember 20.

Távirat ott az ottani futárral elküldte a bárónénak. Reménykedett, hogy meglátogatja, és nem felejtette el. Csak Erzsébet járt a kórházi ágyon fekve az eszébe. Várta, hogy viszontlássa. Kíváncsi volt, a reagálására. De, kissé tartott attól, hogy nem jön el hozzá. Mégis csak egy sebesült, és féllábú. Egy szép Nőnek, mint Erzsébet nem egy beteg, katona kell, hanem egy egészsége ember. 

Kórházi ágyán az Őrnagy forgolódott, látszott rajta, hogy izgatott. Őt ápoló nővér látta, hogy nincs rendben valami, és megkérdezte, hogy mi történt.

 

-       Eugén, mi a baj, miért ilyen izgatott?

-       Semmi bajom, csak küldtem egy táviratot, egy nagyon Kedves Hölgy ismerősömnek, és nem tudom, hogy megkapja, és hogy fog rá reagálni.

-       Kérem, hogy nyugodjon meg, és ne izgassa magát, mert akkor felmegy a láza, és akkor későbben fog meggyógyulni. Ha, a Hölgy Önnel szimpatizál, és számára is kedves, akkor hamarosan itt lesz.

-       Köszönöm a biztató szavakat, úgy legyen.

 

Az utolsó szót, már csukott szemmel mondta, Eugén. Elfáradt, és elaludt. Nővér megmérte a lázát, és betakarta a beteget. 

 

3. fejezet.    

 

Bál.

Erzsébet Kúriában egy kis hétvégi összejövetelt tartott Bánhegyi Erzsébet báróné. A teremben a környező Kúriák tulajdonosai voltak. Folyt a kacagás, mulatozás, evés, ívás. A társaság jó kedvű volt. Egyszer a hírnők meg jelenik az ajtóban és keresi, von Vorbeihalten Eugén grófot.

Báróné a hírnököt a grófhoz vezeti, aki átadja a táviratot és távozik a teremből. Gróf a távirat kinyitása után hirtelen az arca elsápad.

Teremben most csönd az úr, és feszült figyelemmel mindenki a grófot figyeli.

Majdnem egyszerre kérdik, hogy mi baj van grófom?

Gróf tájékoztatja a terembe lévőket, hogy sajnos mennem kell, mert a hazám Németország hadat üzent Belgiumnak. Gróf meghajol a társóság előtt és elköszön.
Báróné utána szól: Várjon, Eugén lekísérem. Lépcsőn lefelé menet a báróné megkérdi a grófot, hogy mikorra kell a gyülekező helyre érnie?

- Csak négy nap múlva - feleli a gróf.
- Akkor, miért nem maradt még nálam éjszakára, és köszön el Tőlem kellő képen grófom?
- Báróné, ha szeretné, teljesítem kérését. Utána már mennem kell, mert sok dolgot el kell intéznem a jelentkezésig.

A hálószoba felé vették az irányt.

Eugén teljesítette, Erzsébet kérését, és kellő képen elköszönt tőle.

Kellemes ébredés után, lekíséri a grófot az ott várakozó hintóhoz.
Báróné átöleli a grófot, és fülébe súgja: vigyázzon magára és jöjjön vissza. Kúria lépcsőjéhez értek. Gróf beszáll a hintóba és int a kocsisnak, hogy mehetünk. Erzsébet előveszi a keszkenőjét, és integet.

Hintó után kiállt!

- Mi lesz még grófom?

- Benacrichtigungen es dan, sequentia, sequentia, sequentia, de már csak a hang jön vissza.

Báróné még mindig a lépcsőn áll és a hintó után néz, de már alig látja. A hintó végleg eltűnt a ködben. Erzsébet még nem megy vissza, még mindig a hintó után néz, de már csak a tejszínű köd, terjeszkedik a levegőben. Keszkenőjét leereszti, szemét megtörli, és hálószobájába visszavonul.

{ Benacrichtigungen es dan = majd meglátja
  sequentia = ami következik }

 

Erzsébet a búcsú után visszaemlékszik az első találkozásra, és arra, hogy megismerkedtek.

 

2. fejezet.   

 

Ismerkedés

1910. Szent István havának 18. napja van. Idő kellemes, ragyogóan süt a Nap. A sétányt a fiatal leányok és fiatal fiuk lepik el. E társaságban van Eugén is, mint ifjú végzős katonakadétok, sétálgatnak a tó körül. A társaság egy padra leült, és nézik a tavon úszó hattyúkat, vadkacsákat. Időnként, "kacsáznak". / ezt lapos kővel szokták játszani, cél az, hogy a kő hányszor pattan a víz fel színén / Evvel is telik az idő. Vilmos köve pattant legtöbbször. Fiúk az arra sétálgató, nevető hölgy csoportra lettek figyelmesek, hogy milyen jó kedvűek a lányok. Különösen egy fehér bőrű, hosszú vörös hajú lány keltette fel Eugén érdeklődését. Mikor Eugén a követ hajította, közben a leány nézte, és elrontatta, így nem nyerte meg a versenyt. A mellettük elsétáló leány, kissé hátra fordította a fejét, és nézte, a rápillantó Eugén. A két szempár egymásra talált. Bocsánat, szólalt meg Eugén, megtörülte a nedves kezét, elköszönt a kadéttársaitól, és a leány után ment. A lány is vissza marad a többiektől. A két fiatal a kölcsönös szimpátia hatása alatt volt.

- Kisasszony engedje meg, hogy bemutatkozzam - kezdte Eugén
- Nevem von Vorbeihalten Eugén gróf.
- Saint-Cyr katonai iskolavégzős hallgatója vagyok.

Örülők, hogy megismertem, bocsásson, meg hogy is hívják?

- Kegyednek csak Eugén.
- Kegyedet hogy szólíthatom, Kisasszony.
- Erzsébetnek.

- Erzsébet elhívhatom, holnap késő délután úgy 19 óra körül egy kellemes esti sétára?
- Éppen ráérek, semmi elfoglaltságom nincs ebben az időben.
- Akkor holnap itt e parkban találkozunk.

A többi hölgy a lemarad Erzsébetnek, kiabál. Erzsébet jöjjön már, mert be kell érnünk a Leányotthonba.

- Megyek már.

Erzsébet csatlakozott a többiekhez. Eugén még nézte a távozó hölgyet, és ő is sietett a társaihoz.

Másnap:

A fiatalok találkoztak, és ígéretét betartva a parkban sétáltak. Hosszan beszélgettek, és jobban megismerték egymást.

Gyakran találkoztak, és sétáltak együtt. De, mindenki megnézte őket. Erzsébet egy kissé molett, csinos nő, Eugén kimondottan szikár testalkatú, katona típusú fiatal ember volt.

Fél év múlva Eugén kivett egy tisztaszobát, hogy sokkal jobban megismerje a Kisasszonyt. Erzsébet még nem akarta ezt a fajta ismeretséget, de a fiatal Kadét kíváncsisága és, e gyönyörű női test jobban megismerése hajtotta Eugént. Végül is Erzsébet beleegyezett a titkos találkába. Itt a fiatal kadét elérte célját.
Ezután is találkoztak, de már ritkában. Eugént a katonai elfoglaltsága, Erzsébetet a leány kollégiumi tanulmányai kötötték le. A levélváltás egyre sűrűbb volt a két fiatal között.
Erzsébet sikeresen vette a kollégiumi vizsgákat, jutalmul Apjától kapott egy Kúriát, amely saját nevére keresztelt.
Eugén, szintén a katonai tanulmányait kiváló eredménnyel zárta, és eredménye után őrnagyi rangot kapott.

1.  fejezet.     

 

Fiatalkor

Eugén gyermekként Svájcban a Francia határ mellet nevelkedett Couvet városában. Szülei természetesnek vették, hogy a német nyelv mellett a francia nyelvet is tanulja. A gyermek ifjú grófot egy fiatal francia nevelőnő okította. Ekkor még Eugén, hat éves a nevelőnő Szofi tizenhét éves volt. A kisgróf éles eszű, jó felfogású, gyermek, aki a játék mellett a nyelvet is könnyen megtanulta.
Mivel az 1812-es napóleoni háború végig söpört Európán, így Svájcot sem kerülte el.

Eugén Édesapjának, von Vorbeihalten Edgardnak is be, kellet állni a Napóleon, vezette hadseregbe. Az ifjú gróf ekkor látta utoljára Édesapját.
Édesanyja a francia származású, Gautier Susan férje halála után egy bordélyházat nyitott a francia kisvárosban. Gyakorlatilag a hat éves ifjú grófot Szofi, és a bordélyház nevelte fel. De, komoly a nevelőnőjétől kapta.  Ifjú hamar elsajátította a jó nevelést, és a tanulmányaiban, így kortársai, fölé emelkedet. Szofi meg volt elégedve Eugénnel.

A serdűlő korú, már tizenéves fiatal grófot, Szofi minden igyekezete ellenére nehezen tudta visszafogni, és féken tartani.
Szofi kellőképpen odafigyelt a fiatal fiúra. Ennek ellenére gyakran látogatta meg az Édesanyját. Így kellő ismeretséget szerzet a női lélekből, (sokat beszélgetett az ott dolgozó lányokkal), és a női testből is. Édesanyja a legjobb lányt adta fia szüzességének elvesztésére. Tapasztalatot szerzet, a szeretkezésből, és a hódításból is.
Kíváncsiság arra vezette, hogy egyszer megleste a fürdőző Sorit. A nevelőnő csodás volt huszonöt évesen. Ezt felismerte az ifjú. Azon elmélkedet magába, hogy milyen trükkel szerezze meg Szofi kegyét, mikor hirtelen megmozdult az ajtó.

- Ki az? - Szofi akkor lépet ki a fürdődézsából, maga elé tette a lepedőt, hogy testét fedje.
- Csak én, csak én Szofi.
- Ki az, az én? Ha már ott van, mutassa magát, ha merész.

Eugén beljebb lépet.

- Maga az ifjú!
- Igen, Szofi. Látja, de miért csodálkozik ezen?
- Hogy miért? Tudja, vagy nem? Édesanyja...
Velem nem lehet azt csinálni, amit az ottani lányokkal Eugén.
- Tudom, kedves. Ön különlegesen szép nő. Nem olyanok, mint azok a lányok. -  Kérem, engedje meg, hogy csodáljam a gyönyörű alakját?
- Nem, lehet. Ön, még nagyon fiatal hozzám, nőjön fel, akkor majd megengedem, de most még nem.
- Most menjen ki!
- Nem tehetem Szofi, hisz itt áll egy szép Nő előttem. Nem mehetek, innét még el.
- Menjen!
- Nem.
- Ha ilyen harcias, akkor miért nem iratkozik be egy katonai iskolába?
- Oda, nem!
- Elintézem magának ifjú grófom!
- Úgysem tudja.
- Ha, igen, akkor elmegy az iskolába, és elvégzi?
- Meglátom, de előbb ...

Ifjú, nem tágít, hajtja a szenvedély. Szofioz lép, és megcsókolja, majd leveszi róla a lepedőt, és a mezítelen testét átöleli.
Nevelőnő, is viszonozza az ölelést, és a csókot. Érzi a fiatalságát, és jobban magához öleli az ifjút.

- Fiatalkora ellenére nagyon jól csókol grófom.
- Azt, hiszem volt hol tanulnom, és kiktől.
- Na, jó most, menjen, kérem.
- Megyek, de ígérje meg, hogy folytatjuk, Szofi.
- Persze, csak menjen, hagy öltözzem fel.

Reggel Szofi jóval előbb kelt, mint az ifjú gróf, és elment a Saint- Cry katonai iskolába, és beíratta az, ifjú von Vorbeihalten Eugént. Haza érkezve, közli a gróffal, hogy holnap reggel nyolc órakor jelentkeznie kell a katonai iskolában.

Eugén meglepődött, hogy már a nevelőnő elintézte a beíratást.

- Ez hamar megoldotta, Szofi.
- Már ismer, és tudja, hogy gyorsan döntők, és jól Eugén.
- Tudom, de ugye, amit megígért azt betartja.
- Persze, csak menjen, és iratkozzon be, hogy büszke legyek magára.

Az ifjú teljesítette Szofi kérését.