Kálmán blogja

Novella
verselo•  2018. január 26. 16:33

Petra

 

7. fejezet. 

 

Az ifjú hazament.

 

Ifjú Tóth konyha felé tart, hogy szomját oltsa. Belép, és Apját látja, bent a konyhában az asztalnál. Reggelizik.

 

- Jó étvágyat!

- Köszönöm, fiam.

- Kérdezhetek valamit Tőled, Misi?

- Persze.

- Mit csinált Veled az, a nő személy.

- Apám, ezt pont Te kérdet?

- Mi ellene a kifogásod, hogy megkérdem?

- Tulajdonképpen semmi, csak furcsa.

 

Nyílik az ajtó. Egy női hangot lehet hallani a lakásban.

Apa, – így hívta a neje Mihályt – gyere segíts, vedd el a csomagot, mert leszakad a kezem. Olyan nehéz.

 

- Megjött Anyád, ezt még fojtatjuk!

- Ifjú kortyol egyet a kávéból, és mosolyog.

- Benne vagyok? Öreg!

- Már is megyek, és segítek, Kedvesem.

 

Elvette a csomagot a nejétől Mihály, bevitte a konyhába, és szortírozta az árút. Mindent a helyére tett mire a neje kijött a mosdóból.

 

- Remélem mindent megvettem. – mondja Niki.

- Úgy néz ki, hogy mindent. - feleli Mihály.

Közben az agya nem is ott jár, hanem Petra, és fia közti kialakult viszonyról.

 

- Nem hoztál sört?

- Nem, mert az már nem fér be a táskába.

- Lemegyek, és hozok.

- Ahogy gondolod, ha inni akarsz, hozzál magadnak.

- Van nálad pénz? – kérdi Niki.

- Van. 

 

Akkor mentem. Becsukódik a bejárati ajtó. Keresi a mobilt, hogy felhívja Petrát.

Tárcsáz. Semmi. Kicsöng, de nem veszi fel a készüléket Petra. Bemegy a boltba, megveszi a sört.

Hazafelé menet, újból hívja Petrát. Megnyomja a 8-as gombot. Kicseng, egyszer csak

 

- Halló!

- Mit csináltál a fiammal?

- Először is jó napot, vagy szia, vagy valami! Nem?

- Bocsánat, szia!

- Mi a kérdés?

 

Mihály a sörös kartonnal a kezében, a mobil a feje, és a válla között, újból felteszi a kérdést Petrának.

 

- Mit csináltál a fiammal?

- Tudott, hogy a kisfiad mennyi idős?

- Igen.

- Akkor jó!

- Különben is, Apuka féltékeny? – kérdi Petra.

- Nem, nem, de azért ...

- Drága Apuka, ha már így félted a fiadat. Elárulom Neked, hogy... Különben gyere fel hozzám, és megmutatom CSAK neked. Gyere várlak.

 

Petra kinyomja a készüléket, és egy nagyot kacag.

 

- Petra, Petra! - kiabál Mihály.

 

Kettesével veszi a lépcsőket, mire felér a II. emeleti lakásához, liheg, picit vár, nem akarja, Niki így lássa.

Istenit!

Káromkodik, kinyomta a készüléket a bejárati ajtónál. Lenyomta a kilincset, belép a lakásba.

 

- Túl sokáig voltál a sörért.

- Tudom, hosszú sor volt a boltban. Mentegetőzőt Mihály.

 

Ifjú, az Apára néz, és mosolyog. 

 

- Most mit nevetsz?

- Téged Apám. – feleli az ifjú.

 

 

Mihály dühös, s magában mérgelődik, felbont egy doboz sört.


verselo•  2018. január 23. 10:42

Petra

6. fejezet. 


Étteremben, már foglalat asztal várta Petrát, és a fiatalembert. A pincér már előkészítette az étlapot, és kivitte az asztalhoz. Petra megnézte, hogy mit szeretne enni, de végül is úgy döntött, hogy egy kétszemélyes hidegtálat fognak kérni.


- Mihály jó lesz Önnek, ha eszünk egy kétszemélyes hidegtálat, és mellé kérnénk egy öt puttonyos Tokai Aszút is.


Az ifjú csak bámult, hogy a főnök asszony milyen határozottan rendel.

Pincér hozta a bort, öntött a poharakba, és mondta, hogy húsz perc múlva tudja kihozni a hidegtálat. 


- Egészségére! Emelte a poharat Mihály Petra felé.

- Egészségére!

- Mihály, árulja el, hogy milyen eredménnyel végezte a Főiskoláját, hogy így tudja a könyvelést?

- Mindent kitűnő osztályzattal.

- Akkor, Apja jó alapot adott Önnek.

- Igen. - mosolyog az ifjú.

- Mesélje el nekem, hogy még mit mesélt az Apja rólam?

- Tulajdon képen nem sokat, csak azt, hogy egy csinos, kellemes, és vonzó nő.

- Hát ez, tényleg nem sok. - felelte Petra.


Kihozták a hidegtálat, elfogyasztották. Mihály int a pincérnek, hogy fizetni szeretne. Hagyja, majd én fizetek, szólt Petra.


- Kérnék az összegről számlát is.

- Igen, úgy ahogy szoktuk Asszonyom. - mondta a pincér.

- Természetesen, úgy, István.

- Köszönöm. - feleli István.

- Petra, remélem nem így akar vezetni. - kérdezte Mihály.

- Nem, nem. 

- Legyen szíves, és hívjon egy Taxit.

- Kérem.

- A kocsimért, majd holnap visszajövök.

- Rendben, Asszonyom, addig beviszem a garázsba.

- Köszönöm.


A taxi érkezéséig megitták a maradék bort. Mihály kissé jókedve derült. Vidámabb volt. Ezt Petra is észrevette, s bemondta a saját címét a Taxisnak. Taxiban a hátsó ülésre ültek, Mihály elszunyókált, és Petra vállára tette fejét. A nő átfogta, és magához szorította az ifjú testét. Érezte a kidolgozott test minden izmát. Szerette mikor egy ilyen felsőtesttel rendelkező ifjút átölel.

Pár perc múlva, megérkeztek, fizetett, és kiszálltak a Taxiból. 


- Mihály, Mihály jöjjön megérkeztünk. Ébredjen. 

Mihály még  kissé tántorgott, és ezt mondta, kissé hangosan.

- Most hol vagyok, hiszen én nem itt lakom. 

- Pszt. Ne olyan hangosan, még a többiek felébrednek. - felelte Petra.


Az ifjú szájára tette a kezét. Felvitte a IV. emeleti lakásba.

Petra, az ifjút levetkőztette, és bebújt mellé.

Reggel Mihály kelt picit hamarabb. Rémülten ült fel az ágyba, és néz körül.


- Tulajdon képen, hol vagyok?

- Nálam.

- Hol?

- Nálam. - ismételte Petra.

- Mit csinált velem?


Petra mosolygott, majd ezt kérdezte, az ifjú Mihálytól.


- Mért kellett volna valamit?


Mihály zavarba jött, majd gyorsan elkezdett öltözni. Ne siessen, azt hiszem én is, oda megyek, ahová Ön, azt hiszem.

Petra, felhívta az éttermet, és megkérte, hogy a kocsiját hozzák a lakása elé.


verselo•  2018. január 20. 06:23

Petra

5. fejezet. 


Két nap múlva Petra hívatja a főkönyvelőt.


- Amália, legyen szíves, és hívja az irodámba a Tóth urat, és mondja meg, hogy hozza a papírokat is.
- Igen, azonnal hívom.


Két perc múlva megjelenik az ajtóba a Főkönyvelő, a kért anyaggal.


- Foglaljon helyet.
- Köszönöm, leül az egyik székre Petrával szemben.
- Megcsinálta azt látom, és jó is? Elmagyarázná?
- Természetesen, Misi átmegy Petra oldalához, fölé hajol, és miközben magyarázza az anyagot, úgy nézi a ruha mély kivágását is. Időnként a hangja elcsuklik, a látványtól. Ezt Petra is észre vette, de nem reagál rá, hagyja, hogy a fiú kicsit bámészkodjon, a ruha kivágásán.
- Jó, eddig értem, de számomra még mindig nem derült ki, hogy mennyit is kell fizetnünk, egyáltalán kell?
- Igen valamennyit kell, de nem annyit, amit az Alapítvány kimutatott.
- Hanem?
- Semmi a egész, a pénz egy részét átcsoportosítjuk az egyik számlára, ahol másik szervezettel jótékonykodunk, és a maradékot azt oda adjuk a Hatóságnak.
- Az mennyi?
- Töredék, Asszonyom, csak töredék.
- Számszerűen?
- Százezer forint.
- Jól dolgozott, Főkönyvelő úr, elismerésem. Remélem estére nincs programja.
- Mert? - kérdi Misi.
- Meghívom egy vacsorára, a kedvenc éttermembe. E munka után megérdemli.
- Köszönöm, elfogadom.


Akkor este tizenkilenc órakor, találkozunk az Arany Kaviár előtt. Jó!


- Oké, de az hol van?
- Tudja mit küldők egy Taxit, és elhozza oda.




                                                          …...




Otthon a fiatal Tóth, elmeséli Apjának, hogy a Főnökasszony meghívta vacsorára, egy előkelő helyre. Apja, mikor ezt meghallotta alig kap levegőt.


- Ezt nem hiszem el, hogy Téged meghívott
- Apa, úgy ahogy mondom, meghívott.


Közben készülődik. 


- Micsoda! - félhangosan, és kissé mérgesen mondja az Apa.
- Te ismered Petrát?
- Igen, a Főnökasszonyom.
- Mi? 


Mihály idegesen járkál a lakásban, jár az agya, hogy mos mit csináljon. Felhívja, és beszélgessen Vele, a fejleményekről, vagy hagyja, majd ki alakul a dolog, Vajon milyen kapcsolat fog most létrejönni, Vagy tán lesz ebből valamilyen kapcsolat köztük, vagy csak szín játék az egész? Nem tudja, csak járkál fel alá.


- Apa, most miért vagy ideges, hiszen a nőről Te meséltél nekem, hogy milyen csinos, és tényleg elragadó személyiség.
- Én?
- Te, erre már nem emlékszel?
- Persze, hogy emlékszem. Mihály megvakarja a fejét. (Ezt jól meg csináltam, elárultam magam. Csak meg ne mondja az Anyjának. Remélem lesz annyi esze.) 


- Hová mentek vacsorázni?
- A kedvenc éttermébe.


Csöngettek. Mihály kinéz az ablakon, és látja, hogy egy taxi áll az kapu előtt. 


- Itt egy Taxi.
- Tudom értem jött. - feleli az ifjú.
- Akkor jó szórakozást, Fiam.
- Köszönöm, Apa. 

verselo•  2018. január 17. 13:39

Petra

4. fejezet




Petra megérkezik a munka helyére. Kilép a kocsijából, és észre veszi, hogy a cég táblája le van esve. Mikor belép a terembe, szól a karbantartónak.


- Béla!
- Itt vagyok!
- Akkor legyen szíves a cég tábláját visszatenni a helyére.
- Már megyek, és csinálom.
- Köszönöm.


Belép az iroda ajtaján.


- Jó napot Amália!
- Jó napot Petra! 


Benyit a szobájába, leül az íróasztala elé, bekapcsolja a számítógépét, és átnézi a leveleket. Semmi különös, most nem érkezett a számára. Ajtó nyitva van, kiszól a Titkárnőnek.


- Amália, hozza be az aláírni valókat.
- Petra, mielőtt aláírja, figyelmesen elolvassa őket. Az ötödik levélre rá mutat.
- Ez mi?
- Egy levél a Hatóságtól.
- Már megint mi a fenét akarnak, tudtommal már befizettük a tartozásunkat.
- Szóljon, már a könyvelőnek, hogy kéretem.
- Már nincs a Kati itt. - feleli Amália
- Hogy, hogy nincs itt? - kérdi dühösen Petra.
- Már kilépet.
- Mikor?
- Amikor a Főnök asszony szabadságon volt.
- Erről, én miért csak most értesülők? - kiabál Petra, Amáliával.
- Elfelejtettem szólni.
- Amália, most mit csináljak magával.
- Bocsánat, halkan mondja, közben fejét lehajtva, szemét lesütve. - szól Petrának.
- Bocsánat, s bocsánat, itt a levél, megint a Hatóságtól, és nem tudom, hogy most mi a helyzet, hogyan is állunk, mi lesz velünk? - kérdem kedvesem, mi lesz velünk? Erre maga Amália, bocsánatot kér, mert nem szólt időben.
- Egyáltalán van új Főkönyvelőnk, kedves kolléga nő?
- Igen van.
- Akkor mire vár, küldje be.


Pár perc múlva, nyílik az ajtó, és belép egy csinos, jóképű, magas, szemrevaló fiatalember.


- Kéz csókom, bemutatkoznám.


Petra, nyújtja a kezét, és mosolyog a fiatal emberre.


- Ifj. Tóth Mihály vagyok.
- Jó napot, Kobán Petra vagyok e vállalkozás Főnök asszonya.
- Tudom, édesapám sokat mesélt Kegyedről.


Petra, mikor ezt meghallotta, majd nem összeesett, kissé megbillent.


- Rosszul van Asszonyom?
- Nem. Nem csak hirtelen..., de majd elmúlik, kérem ne aggódjon. Röviden tájékoztatta az új kollégát az eseményekről, és a fejleményekről, és átadta a levelet.
- Kérem Mihály, ha lehet, akkor ennek minél hamarabb járjunk a végére. Többször nem szeretnék ilyen levelet kapni.
- Értem.
- Köszönöm. Elmehet.


Mikor Mihály kilépet az iroda ajtaján, Petra leült a tárgyaló asztalhoz, és a üdítőből ivott. 


Hű ez meleg volt! Tiszta olyan, mint az apja, mintha Misit láttam volna az előbb. No várj csak Kedves Barátom, elbeszélgetek én Veled. 


verselo•  2018. január 14. 11:40

Petra


 


3. fejezet 


Misi kettesével veszi a lépcsőket, hogy hamar felérjen Petrához. Mire felért a IV. emeletre már az ajtó nyitva volt. Belép. Petra előtte virágos köntösében, csípőre tett kézzel.

- Mi a fenét akarsz?
- Mi ért jöttél vissza?
- Petra kérlek hallgass meg.
- Hallgatlak. 
- Mikor elmentem Tőled, csak Rád gondoltam, Te jártál az eszembe. Hidd el. Kedvellek. Csak Te vagy nekem.
- Persze, most ezt....

Misi az úját, Petra szájához teszi. Mélyen a szemébe néz. Érzi és látja, hogy Petra olvad.

- Petra is tudja, hogy Misi szeretné most kihasználni az alkalmat, de erőt vesz magán, tudja ha most enged, akkor Misi fog győzni, de még egy kicsit játszik Vele, hogy érezze, hogy nem Ő diktálja a tempót, és nem az lesz amit Ő akar, és ezeket mondja Barátjának. 
- Ide figyelj Drága Barátom, adtam neked öt percet, hogy elmagyarázd, hogy az előbb mit csináltál, és miért tetted azt, amit tettél. Már eltelt két perc, és van még három a magyarázatra, na húzzál bele, mert az idő fogy.
- Petra, tudom, hogy hibáztam, bocsássál meg, kérlek. Ahhoz, hogy a másik énemet elfelejtsem, egy nyugodt "sziget" kell, hogy a külvilágot kikapcsoljam, és valahol feltöltődjek. Sok gondom is van, tudott elmeséltem, meg aztán, ez már teljesen mindegy. Csak azt tudom, hogy mikor nem vagyok itt Nálad, és Veled hiányzol.
- Most vissza akarod magad sírni?

Misi letérdel, és a lány szemébe néz.

- Szeretlek.

Petra lehajol, Vele szembe, és mondja: Na ide figyelj Kedves Barátom, még egyszer, és utoljára.....
Misinek se kellett több, érezte, hogy előnyben van. Átölelte és megcsókolta a fiatal lányt.
Fel álltak, és a szobába mentek. Leültek a kanapé szélére, hosszan nézték egymást. A két szem pár találkozott, kezeikkel egymás arcát, és testét simogatták. Misi kicsit félretolta a lány köntösét, és magához ölelte. Az ölelés finom, és jó volt. Sokáig így maradtak. Most már a két szív együtt dobogót.

- Megbocsájtasz!
- Igen, de ez az utolsó.

Misi boldog volt, és megcsókolta a lányt. Petra válla kissé kilátszott. Misi egy lágy puszival, jutalmazta a szép gyönyörű vállt. Petra, tudta, mikor felhívta, hogy vissza fogja fogadni, mert szerette. Boldog volt, hogy ismét itt lehet nála. Na jó. Lány az ablakhoz megy lehúzza a redőnyöket, feloltja a kis lámpát az ágy felett. Leveti a ruháit, Misi is levetkőzik, ágyba bújnak. Kezeiket megfogják, és álomba szenderednek.

Ébresztő óra csörög. Nyolc órát mutatott. Petra felöltözik, kimegy a konyhába, lefőzi a kávét, övét megissza. Misiét tálcára teszi, és beviszi. Kis asztalra helyezi. Ágyhoz lép.

- Kedvesem. – szól Misihez -
- Ébredj, már fél kilenc van, menned kell.

Misi felül, kortyolgatja a kávéját. 

- Te már ittál? 
- Igen.
- Már is öltözöm, és mehetünk.

A lépcsőházban kéz a kézben mennek lefelé. A másodikon az ajtó nyílik, és Kati néni lép ki, kezében a szemetes zsák. Rájuk néz, meglepődik.

- Jó reggelt Kati néni! – köszönnek mind ketten.
- Jó reggelt Maguknak is.

A házból kiérve, megpuszilják egymást. 

- Hívjál fel Misi, mikor ráérsz.
- Oké. 

Petra a kocsijába ül, és a munka helye felé veszi az irányt. Misi a buszmegálló felé baktat.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom