Karácsonyi emlék

Kor már eljárt feledted, és te a gyermeket nézed.

Nézed, és emlékszel, hogy karácsonykor mesélt neki.

Emlékszel az első mesekönyvére.

A Hófehérke, és a hét törpére.

Öledbe ült a gyermek, s láttad,

hogy tátott szájjal figyeld, és néha közbe szólt, hogy

Papa, ez még egyszer olvasd el nekem,

mert a hét törpét én nem ismerem.

Mi, is a nevük?

Papa, olvasd fel nekem.

Te sorold, látod, hogy a gyermek szeme hunyorog.

Álomba hajtotta kicsi fejét.

Gyermeknek a meséből ennyi elég.

 

Ülsz a fotelba.

Te is úgy vagy, hogy csak emlékszek,

a szemed is pislog, de ne aludj, hisz hív a Gyermek,

Papa gyere már!

Fenyőfa alatt az ajándék Rád vár.

Papa gyere már!

Nini, ott egy  mesekönyv, unokám Rád vár!

Gyere, ülj mellém, és én olvasok neked.

Papa, tud, hogy Téged nemcsak karácsonykor szeretnek.

 

Drága Papa, mert a gyermek a nagyit, így szólítja.

Gyere, ülj ide mellém,

Neked örömmel mesélek, mert szeretlek.

Papa.