Ilyen kórban!

verselo•  2016. február 18. 20:47


Ezt nem hittem volna, hogy a kutyám, aki 1998-ban került hozzánk, ma reggelre letűnjön. Lelépet, ma nem reggel fél ötkor, hanem hét órakor mentem ki etetni. 
Hívtam, de semmi. Mindenütt kerestem, minden búvó helyet felkutattam a kertünkben. Már belenyugodtam, hogy ennyi idős, és úgy gondolta, hogy felköltözik. Kicsit mérgelődtem, hogy miért nem mondta meg.

Állatorvosunknak szóltam, hogy nincs meg. Szerencsére jött egy telefon, és jelezték, hogy elveszett VÁNDOR megvan. 

Úgy gondolta, hogy elsétál. Városunk központjában fogták be. Ami lakásunktól 4 Km-re van. Mondjuk nem volt nehéz, mert ebben a korban nem gyors járású, egyik fülére süki, rossz látású. 

S, hol? Aki ezt olvassa, nem fogja kitalálni. A Pizzéria előtt. Igaz, reggel nem kapott enni, úgy gondolta, hogy besétál, és megreggelizik.

Most már itthon van. Mivel nagyon éhes lehetett, kapott vacsit, és vizet. 

Ezért ez nem semmi, ebben a korban ilyen nagyot sétálni, csak úgy. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

verselo2016. február 19. 21:03

Szia! Köszönöm a szavaidat, jól esik.
Kálmán

Mikijozsa2016. február 19. 11:01

Nagyon jó az írásod , szívesen olvasok tőled, mert jó a fogalmazáskészséged, Szia.
Ui. bocs, a lelépett két t, persze ez nem magyaros, tod a osztrákok kérték meg szerencsétlen Kazinczyt, hogy bevezesse, előtte nem volt a magyarnyelvben efféle satnyaság, sajna, ezt még egy darabig tűrni kell, de szerintem eljön az ideje, hogy megszűnik