Ifjú Gróf élete.

 

7. fejezet.

 

 

Bejelentés

 

Másnap, visszament, és látta, hogy már jobban van a barátja. Eugén félévig volt a kórházban. Báróné mindennap meglátogatta, látta a gyógyulását.

Eugén mankóval hagyta el a katonai kórházat.

Erzsébet hintója várta, és a Kúriába vitte az utasokat. Erzsébet befogadta a barátját a házba. Szerette, így elhatározta, hogy hozzá megy feleségül. Felvette ezt barátjának, de nem sok sikerrel járt a felvetésével.

 Eugén úgy érezte, hogy nem méltó Erzsébethez, mert sérült, féllábú. Ez a sérülés máshol nem okozott problémát.

Két hónap múlva Erzsébet bejelenti Eugénnak, hogy várandós. Szolgák őrültek a hírnek, sőt Eugén is mankóval "táncolt". Boldog volt. Kilenc hónap múlva Erzsébet báróné egy kislányt, és egy kisfiút szült Eugén grófnak. A kislányt, Karolának, kisfiúit Joachimnak neveztek el.

 

-      Kedvesem, most, hogy megszülettek gyermekeink, úgy gondolom, hogy újból felteszem a kérdést, hogy nem óhajt feleségül venni. Szeretem, és nem szeretném, hogy a gyermekeinket faggyúnak gúnyolják. Most van Családja, Eugén.

-      Erzsébetem, én egy beteg Ember vagyok, akihez nem illik ilyen szép Nő, mint Kegyed hozzám. Önnek egy egészsége fiatalemberre van szüksége, nem rám. Majd azt mondják, hogy egy féllábúhoz ment egy szép Nő! Ezt akarja!

-      Igen, mert szeretem, és nem érdekel másnak a véleménye.

-      Rendben, értem, és köszönöm. Jövő héten megtartjuk az esküvőt.

 

Ahogy ígérte, Eugén, megtartották. Csak a szolgálok voltak jelen.

Évek teltek el, gyermekek nagyszerűen fejlődtek. Gazdaságát sikeresen fejlesztette, persze gyermekei is vele voltak időnként a munkálatoknál.

 

Gróf most elgondolkozott, hogy hogyan tovább. Az íróasztalához ment, leült, és számba vetette vagyonát, hogy még mi marad a háború után. Ahogy számolgatott, és a papírjait nézegette, rájött, hogy nem sok, így arra az elhatározásra jutott, hogy fog alapítani egy gazdaságot, ami az Övé, és majd halála előtt, átírják a gyermekekre. Megalapította a Jurai Borgazdaságot.

 

Már a gyermekek elég felnőttek voltak, hogy tisztán lássák a körülöttük zajló eseményeket. Joachim elég forrófejű, lázadozó legény volt. Édesapjának elég sok fáradságot, és türelmet igényelt, hogy a forró fejét lehűtse. Egy este a vacsoránál Eugén bejelentette, hogy már nem tudja a vállalatát tovább vinni, így átadja a lehetőséget fiának, és lányának, hogy a vállalatot vigye tovább. Erzsébet örült a hírnek.

 

Eugén a vacsoránál hosszan gondolkodott, majd arra az elhatározásra jutott, hogy enged gyermekei kívánságának, így szólt hozzájuk:

 

-        Gyermekeink, hosszan elmélkedtem a jövőtökön. Tudom az előző beszélgetésünk, már felvetettem e témakört, de látom, hogy nem igazán kedvelitek azt, amit mondtam most a vacsoránál. Édesanyátokkal arra az elhatározásra jutottunk, hogy engedünk a kéréseteknek. Válasszatok magatoknak pályát.

-        Joachim szólalt meg először.

Köszönjük Édesapánk, hogy ezt engedett.

 

Karola felállt az asztaltól, Eugénhez ment, és arcon csókolta.

-      Köszönöm Édesapa.

 

-      Jochaim, melyik pályát választottad magadnak?

-      Édesapám, és a hajózást.

-      Te, leányom?

-      Édesapám, én tanárnő szeretnék lenni.

-      Tehát, ha jól sejtem, és hallottam, hogy a gyermekeink nem szeretnének a Bor Gazdaságban dolgozni, és tovább vinni azt, amit kiépítettem. Erre, még visszatérünk. Elmehettek az asztaltól.