Ifjú Gróf élete

 

  4. fejezet.    

 

Front

Eugént, és a hadtestét a frontra vezénylik. A rábízott egység keményen védte a harcvonalat, de a felderítőket kellett ki küldeni. Így megtudták, hogy figyelni az ellenség mozgását. Eugén két katonát küld ki erre a feladatra. Az első pár visszajött. Kiküld még két katonát, a másik irányba, hogy ott is derítsék fel az ellenség másik vonalát, de azok már nem tértek vissza. Az ellenség ősztűz alá vette őket. Hajnal négy óra lehetett. A pontos időt nem igazán tudták meg állapítani. A hadtest egy darabig állta a golyózápor, és gránátok támadását, de nem bírták sokáig.
Elvéreztek. Sok volt a halott, és a sebesült.

Eugént is eltalálta egy gránát, mélyen beleállt a jobb lábába. Ütközet után a lövészárokban fél napra találták meg. Sérülését nem tudták ellátni mivel nem állt rendelkezésre megfelelő kötszer. Csak abban tudtak segíteni, hogy a sebesült részt elszorítják. Azonnal a fronti kórházba vitték. Ott az egyik felszabadult a műtőben ellátták, Ő volt a következő sebesült. Orvosoknak nem volt arra lehetősége, hogy megvitassák az állapotát, azonnali döntést kellett hozni. Mivel a seb már elfertőződött, és a be kellett avatkozni az életéért, így arra a döntésre jutottak, hogy a levágják a sérült részt. Térde fölött kellett eltávolítani. Sikerült a műtét, de élt.
Műtét után a Felsőzsolcai Honvéd kórházba szállították. Ez fontosabb volt mindennél. Igaz, hogy nem volt meg a jobb lába, de élt. Mikor jobban lett táviratot küldött a bárónénak.

A táviratban ez állt:

"Kedves Erzsébet!
Megsebesültem, sajnos a fél lábamat levágták, de ÉLEK! Ha akar, akkor Felsőzsolcai Honvéd kórházba megtalál.
Kézcsókkal hű Barátja Eugén"

Felsőzsolca. 1812. szeptember 20.

Távirat ott az ottani futárral elküldte a bárónénak. Reménykedett, hogy meglátogatja, és nem felejtette el. Csak Erzsébet járt a kórházi ágyon fekve az eszébe. Várta, hogy viszontlássa. Kíváncsi volt, a reagálására. De, kissé tartott attól, hogy nem jön el hozzá. Mégis csak egy sebesült, és féllábú. Egy szép Nőnek, mint Erzsébet nem egy beteg, katona kell, hanem egy egészsége ember. 

Kórházi ágyán az Őrnagy forgolódott, látszott rajta, hogy izgatott. Őt ápoló nővér látta, hogy nincs rendben valami, és megkérdezte, hogy mi történt.

 

-       Eugén, mi a baj, miért ilyen izgatott?

-       Semmi bajom, csak küldtem egy táviratot, egy nagyon Kedves Hölgy ismerősömnek, és nem tudom, hogy megkapja, és hogy fog rá reagálni.

-       Kérem, hogy nyugodjon meg, és ne izgassa magát, mert akkor felmegy a láza, és akkor későbben fog meggyógyulni. Ha, a Hölgy Önnel szimpatizál, és számára is kedves, akkor hamarosan itt lesz.

-       Köszönöm a biztató szavakat, úgy legyen.

 

Az utolsó szót, már csukott szemmel mondta, Eugén. Elfáradt, és elaludt. Nővér megmérte a lázát, és betakarta a beteget.